GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szeretném ott folytatni és megerősíteni azt, amit Kis Zoltán elmondott: örülök, hogy Rajcsányi Péter és Rapcsák András benyújtotta ezt a javaslatot, mert amikor a területfejlesztési törvényről és az országgyűlési határozati javaslatról vitatkoztunk, még a gazdasági bizottságban is szinte napokig problémáztunk azon, hogyan lehetne nemcsak a megyei szintű GDP-mutatókat figyelembe venni, hanem valamilyen formában a kistérségeket számba venni és megfigyelni.
Nem akarom azt a részét tovább folytatni, amit Kis Zoltán elmondott, hogy a megyei GDP-n kívül a megyék érdekérvényesítő képessége is erőteljesen meghatározta azt, ki hova kerül be. Az akkori vitában úgy nézett ki - most főleg a Nyugat-Dunántúlról beszélek, és szeretném képviselőtársaim figyelmébe ajánlani -, hogy néhány város, amely önmagában meghatározhatja egy megye jövedelemtermelő képességét, s az árnyékában számtalan, többszáz kistelepülés van, 50-300 fő lakosú falvak - hadd hivatkozzam vissza arra, amit a költségvetési törvényben mondtam -: ezek a kistelepülések felismerték, hogy össze kell fogniuk. De a szegénységükben hiába fognak össze, mert ebből még valójában nem lesz semmi.
(21.40)
S hogy mennyire hátrányos helyzetűek: a kicsiségük mellett távol vannak mindentől. Úgy, ahogy Kovács Kálmán mondta, dombok között, időnként nem is kicsi dombok között vannak. Tehát mindenféle infrastrukturális fejlesztés, amely csak a vágyaik, az álmaik között van, számukra egyszerűen elérhetetlen, mert nincs saját forrásuk. Koldulnak a megyei területfejlesztésnél, a különböző alapoknál és a kormánynál, de képtelenek összehozni azt a saját erőt, amire szükségük lenne. Tehát én ezért üdvözlöm mindenképpen ezt a javaslatot, amellett, hogy megfontolásra ajánlom képviselőtársaimnak: ha végiggondolják, akkor ehhez még néhány, meg nem nyitott bekezdéshez is hozzá kellene nyúlni. De azt hiszem, a részletes vitában erre lesz lehetőségünk visszatérni, amikor már a módosító indítványokról beszélünk.
Még tovább folytatva, valós az a probléma, amelyet Kovács Kálmán felvetett, hogy ha ez a képzeletbeli forrás, ez a pénzgolyó nem bővül, csak az igénylők száma nő, akkor valójában a feszültség nő a dunántúli és az alföldi települések között, a hátrányos helyzetű térségek között, pedig a problémák egészen mások. Ha csak arra gondolok, hogy egy több ezer lakosú alföldi településnek azért van némi esélye az ipartelepítésre, de ezeknek a kis dunántúli falvaknak kevés, nagyon-nagyon kevés. Mert ma már olyan gondokkal küszködnek, hogy egyáltalán a helyi közlekedésben mondjuk a Volán-busz bejut-e, elmegy-e naponta, mert úgy néz ki, hogy néhány utasért nem érdemes. Tehát azt gondolom, egyéb más megoldásokon is kellene törni a fejünket. Leginkább ott, hogy a költségvetésben meg kellene próbálnunk azt a forrást valamelyest növelni, amely segíthet ezeken a térségeken.
A másik lehetőség: talán a személyi jövedelemadó és az iparűzési adó körüli számítási játékban lehet egy módosító javaslattal eljutni oda, hogy maradjon a térségben. Tehát ne a központi költségvetésbe kerüljön, és innen kerüljön aztán elosztásra, hanem esetleg egy adott térségben vagy - ahogy Kis Zoltán mondta - esetleg egy régióban maradhatna ez a forrás. Mert ez azt jelenti, hogy akiknek jobb a jövedelemtermelő képességük, de mégis érzik, hogy ez valahol ott marad, segíthetnek azokon a településeken, ahonnan a bejárók sok-sok szállal kötődnek ezekhez a városokhoz, és közvetve így hozzájárulhatnának az ő továbbélésükhöz.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
