DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A kamarai törvénnyel kapcsolatban benyújtott országgyűlési határozati javaslathoz a múlt heti vitában is próbáltunk néhány olyan gondolatot elmondani, ami a javaslattevők véleményét talán az általunk helyesnek vélt vagy általunk reálisnak vélt irányba próbálja terelni. Az akkori vitában is érzékelhető volt, hogy Nógrádi képviselő úr meglehetős tájékozottsággal rendelkezik e tekintetben, ismeri a valós helyzetet, ebből következően, ha a határozati javaslat indoklása nem azt tartalmazná, amit tartalmaz, akkor tulajdonképpen, azt hiszem, teljes nyugodtsággal lehetne a kezdeményezést támogatni.
A kezdeményezés támogatásához azonban néhány feltétel megítélésem szerint jelen helyzetben hiányzik. Mindenképpen hiányzik az a feltétel, ebből az országgyűlési határozati javaslatból kimaradt az a gondolat, mely szerint amikor a gazdasági kamarák továbbfejlesztése céljából tekintse át a kormány a törvényi szabályozást, nincs benne ebben a határozati javaslatban az, hogy ebbe vonja be szereplőként a kamarákat is. Azt hiszem, hogy ezt mindenképpen célszerű lenne beemelni, már csak azért is, mert mindannyian egyetérthetünk abban, hogy azon szerepelőkkel, akikről szól a történet, nemcsak formális egyeztetésre, hanem érdemi együttműködésre is szükség van.
A másik része a dolognak az, hogy néhány kérdésre van kihegyezve ez a bizonyos felülvizsgálat, holott azt hiszem, az a célszerű, ha teljes körű felülvizsgálat zajlik le. 1997-ben egy ilyenfajta áttekintés, felülvizsgálat elkezdődött. Nem mondom, hogy ez befejeződött, és teljes mértékben teljes körű volt, de hogy sok mindenre kiterjedt, azt határozottan mondom, hiszen az akkori parlament gazdasági bizottsága több ülésen foglalkozott ezzel a témával. Jórészt ennek hatására az akkori kormány hozott is be a Ház elé egy gazdasági kamarákról szóló törvénymódosítási javaslatot, amit a Ház el is fogadott. Igazándiból ez volt az a pont, amely immár országgyűlési döntéssel a kamarák addig végre nem hajtott feladatátadását elindította vagy folytatta - lehet sokféleképpen értelmezni, hiszen ez korábban már elkezdődött bizonyos korlátozott területeken -, de ekkorra mindenképpen látványosan megnövelte a feladatátadás mértékét.
A határozati javaslat által felvetett gondolatok közül kettővel szeretnék érdemben foglalkozni. Az egyik a kötelező kamarai tagság intézménye című dolog. Ezt azért tartom fontosnak, hiszen ha az 1994-ben alkotott kamarai törvény alaplogikáját helyesnek tekintjük, akkor gyakorlatilag erre a kérdésre is nagyon egyértelmű választ kell tudni adni. Ez a múlt héten a Nógrádi képviselő úr által elmondottakból is számomra egyértelműen kiderült, hiszen ha köztestületként kívánjuk a gazdasági önkormányzatot működtetni Magyarországon - mint ahogy ez más országokban is működik -, akkor feltehetően nem lehet ezt másként, mint kötelező tagsági viszonnyal folytatni a továbbiakban, hiszen ha nem kötelező a tagság, akkor nyilvánvalóan nem lehet köztestületi feladatokat ellátnia.
(22.40)
A kérdés megválaszolásához többen hozták már példaként az uniós országok gyakorlatát, amely, mint tudjuk, eltérő, ilyen is, olyan is előfordul. Azonban talán azt érdemes itt is megemlíteni, hogy végül is Magyarország, amikor megpróbálta átalakítani a gazdaságát a jogszabályalkotás sorozatával mintegy tíz évvel ezelőtt és azt követően is, jórészt a magyar hagyományokra is tekintettel, a német-osztrák utat követte a jogszabályalkotásban, és ezen országok gyakorlata magyar viszonyokra történő adaptációjának lehet tekinteni a '94. évi gazdasági kamarákról szóló törvényt is.
Én már csak azért is ennek a fajta logikának a továbbvitelét támogatnám, mert azt hiszem, hogy költségvetési szempontból is ez látszik racionálisnak a jövőt illetően. Hiszen amennyiben nem köztestület, ebben az esetben nyilván nincs lehetőség arra, hogy a kamarák továbbra is csinálják azokat a közjogi feladatokat, amelyeket jelenleg csinálnak. Ebben az esetben nyilvánvalóan az államnak kell ezen feladatok ellátásának az anyagi feltételeit biztosítani.
Azt tudom mondani, hogy az 1998. évben egy megyei kamaránál az újonnan átvett feladatoknak a végrehajtására történő felkészülés mintegy 30-40 millió forintos ráfordítással járt. Végig lehet számolni, hogy az országban ez körülbelül mit jelent. Az biztos, hogy százmilliós nagyságrendű pénzről van szó, talán nem felesleges azt megkockáztatni, hogy ha nem is egy évben, de néhány év alatt milliárdos nagyságrendű összegről van szó, amit nem biztos, hogy célszerű még egyszer bevállalni költségvetési kiadásként.
A másik dolog, ami a javaslattal kapcsolatban megemlíthető, hogy én nem igazán térnék ki a gazdajegyzői dologra, hiszen azt Kis Zoltán az imént elég pregnánsan elmondta. Lényegében ez a kérdés eldől mára, pontosabban a költségvetés zárószavazásán vélhetően el fog dőlni, de úgy látszik, hogy a kormánypárti oldalon ezzel kapcsolatban egyetértés alakult ki. Tudomásunk szerint már rendelettervezet van arra nézve, hogy az átvétel milyen módon történjen, ennek az egésznek a lebonyolítása előkészítés alatt van, és nem látom okát annak, hogy ezt érdemes lenne a továbbiakban vizsgálni. Ugyanakkor egy nagyon érdekes kérdés, hogy a három típusú kamara közös szervezetbe történő integrálása, ahogyan az országgyűlési határozati javaslatban szerepel, mennyiben célszerű, mennyiben nem célszerű.
Én azt a körülményt mindenképpen mérlegelendőnek ítélem e kérdéskör kapcsán, amely a három kamara eltérő gazdasági helyzetét, eltérő szituációját, mint szerintem rendkívül súlyosan mérlegelendő szempontot figyelembe veendőnek tartja. Azaz, ha ez a kérdés komolyan felmerül bárhol, bármikor, akkor nagyon fontosnak tartanám azt is, hogy ezt a nem eltérő jelenlegi helyzetet kellő súllyal tudják figyelembe venni. Azaz semmiképpen nem tartanám azt célszerűnek, hogy az egyik kamaránál meglévő forráshiány egy másik kamaránál meglévő forrástöbblettel egyfajta módon összeboronálásra kerüljön, ezt követően lehet azt mondani, a szaldó végül is pozitív, és minden szépen mehet tovább a maga rendjén.
Én azt gondolom, hogy a kamarai törvény akkori megalkotásával, amelyben jórészt vagy döntő részben egyetértés volt a '90-94 közötti parlament záróévében, és a mostani módosítás, ami '97 decemberében zajlott, igazából egyetértéssel ment keresztül a parlamenten.
Tehát azt gondolom, hogy az akkor megfogalmazott legfontosabb elvek, az azóta követett gyakorlat mind a gazdaság szerveződését, fejlődését előmozdító kamarai feladatok esetében, mind az üzleti forgalom biztonságát, a piaci magatartás tisztességét biztosító kamarai tevékenységben, amelynek természetesen az elmúlt évek alatt csak a csírái indulhattak el, de rendkívül fontos momentumok történtek, hiszen a kamarák elfogadták a maguk etikai kódexét, elindultak a gazdasági önkormányzat önmagán belül zajló eljárásai, amelyek próbálják tagjaiknak ezt a fajta gazdasági szerepvállalását a korrekt üzleti magatartás keretein belül tartani, a kamaráknak az a tevékenysége, amelyben segítik a gazdasági tevékenységet folytatók közös, általános érdekeinek érvényesülését is, egy jogszabálytervezet véleményezésén keresztül az időnként a kormánnyal történő konzultációval bezárólag, én azt hiszem, hogy nagyon fontos pontjai, szükséges lépései az önszerveződő gazdaság felé történő átalakulásunknak.
Ugyanilyen fontosnak tartom azt a fajta kamarai feladatellátást is, amely a közigazgatási feladatok átvételével, illetve az ezekben való szerepvállalással lezajlott. Itt én most nem kívánom felsorolni, hogy végül is melyek azok a tevékenységek, amelyeket a kamarák ilyen módon már végeznek, de egyre inkább látszik a képesség és a szándék arra, hogy a gazdaság szereplői önigazgatók legyenek, saját maguk dolgai fölött, saját maguk dolgaiban rendelkezzenek, és próbálják a normális piaci viszonyok érvényesülését biztosítani. Én tehát azt hiszem, hogy ezen a néhány ponton talán célszerű lenne módosítani ezt az országgyűlési határozati javaslatot, és ennek megfelelően talán eloszlatható lenne az a fajta bizonytalanság, kétely vagy aggály, amely e határozat elkészültekor, benyújtásakor a kamarai mozgalomban is megfogalmazódott. Mint ahogy már a múltkor is említettem, rendkívül komoly bizonytalanságot jelentett a kamarai tagság körében az, hogy most akkor mi is lesz tovább. Ez nyilvánvalóan kihatott a tagdíjfizetési morálra is, illetve a kamarák különböző szervezéseinek látogatottságára, elfogadottságára is kihatott.
Én nagyon örülnék annak, hogyha a múltkori véleménynyilvánításokat is figyelembe véve ezekben a kérdésekben a vélemények politikai pártoktól függetlenül, az e kérdéskört ismerő képviselők gyakorlati életből hozott tapasztalatai alapján jórészt konszenzussal lennének kialakíthatók. Én erre jó esélyt látok a múltkori megnyilatkozásokat követően, és azt hiszem, hogy ebben van értelme egymással továbbgondolni ezeket a kérdéseket. Szerintem születhet olyan országgyűlési határozat vagy törvénymódosítási javaslat és azt követően törvénymódosítás, amely jórészt az általam elmondott területeken figyelembe veszi az eddigi tapasztalatokat, és a legcélszerűbb módosítási irányokat fogalmazza meg, akár több vagy akár valamennyi parlamenti párt egyetértésével is.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
