DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves éjszakázó Barátaim! Egy felhívást kaptam a költségvetési vitában Farkas Sándor úrtól, a mezőgazdasági bizottság elnökétől, hogy akkor szóljak majd hozzá a költségvetés kamarákat érintő módosításához, ha egyszer megtisztelem azt az ülést, ahol az országgyűlési határozatot tárgyalja a tisztelt Ház még ébren lévő képviselőinek egy ezreléke. Itt elmondhatom és világossá tehetem, hogy mi is az, ami a kamarákat érinti ebből a módosításból, és mi is az, amire a kormány gondol a költségvetési törvény megalkotásakor, amikor is a zárórendelkezésekben a kamarai köztestületi rendszert, mint olyat, gyakorlatilag megszüntetni. Mert ez történt!
Azért élek a szólás jogával, hogy legalább a jegyzőkönyvben az utókor és a történészek számára megörökíthessem azt a korábbi véleményt, amely úgy szólt a bizottsági ülésen, hogy nem kell ilyen országgyűlési határozatot hozni, mert felesleges, a kormánynak jogában áll, sőt, kötelessége is bizonyos törvények hatásmechanizmusát vizsgálni, és ha úgy látja, hogy módosításra van szükség, akkor ezt az alkotmányban felhatalmazott jogköre alapján az Országgyűlésnek bármikor előterjesztheti. Erre azt mondta a kormány akkori képviselője a bizottsági ülésen, hogy nem egészen úgy van az, mert egy országgyűlési határozattal megerősíthetjük és kijelölhetjük azokat a szempontokat, amelyek alapján majd a kormány elkezdi a munkát, és a gazdasági kamarákról szóló törvény átdolgozására később javaslatot fog tenni, ha erre szükség van a vizsgálatok alapján.
Ezek után jött a költségvetési törvény előterjesztése. Tehát a kormányt különösebben nem érdekli, hogy van itt határozat vagy nincs határozat, viszont jó arra, hogy négy országgyűlési képviselő neve alatt erősítsen egy olyan gesztust, amely - megjegyzem - az akkor még ugyancsak kormányon lévő Magyar Demokrata Fórumnak és a kisgazda 36-oknak az ízlését minden szempontból kielégítette, de még egyszer megerősítem ezt azzal, hogy a támogatásunkkal együtt. Mert mi is támogattuk azt a gazdasági kamarákról szóló törvényt, amely mind az állami feladatok átadásánál, mind a tagsági jogviszony, mind pedig az intézményrendszer vonatkozásában ebben a törvényben megjelent.
(22.30)
Az más kérdés, hogy sem az Antall-kormány, sem a Horn-kormány nem hajtotta végre ezt a törvényt úgy, ahogy végre kellett volna hajtani. Kezdődött azzal, hogy a szegényebb kamaráknak - vannak szegényebb és gazdagabb kamarák - ugyanúgy járt volna az az állami elhelyezés, az az állami támogatás az induláshoz, mint a gazdagabbnak. Így az ipari és kereskedelmi kamara meg tudta szerezni magának a megfelelő infrastruktúrát, de a kézműves és az agrárkamara nem tudta megszerezni. Pénzügyminisztériumi leiratok vannak, kormányhatározatok vannak, ezeket nem kapták meg. Ment a vita, hogy milyen hatáskörrel dolgozzanak a kamarák, és mi is az, ami a törvényből következően a minisztériumi közigazgatási apparátusból átkerül. Nem került át minden, mint ami a törvényben benne van, ezt is valljuk be őszintén, és utána azon gondolkodunk, hogy van hatáskör, nincs hatáskör, van infrastruktúra, nincs infrastruktúra, és rosszul is működnek. A legegyszerűbb, hogy - valóban, kormányzati szempontból, megmondom őszintén, volt is erre már kezdeményezés két évvel ezelőtt - ezeket a kamarákat sorvasszuk el, tegyük érdekképviseleti szervezetté. Nem biztos, hogy nekünk állandóan vitatkoznunk kell velük, és olyan hatásköröket kell átadni, ami pénzügyi felhatalmazással is jár, mert akkor a mi központi apparátusunk rálátása és bizonyos kézi vezérlési rendszere gyengül.
Ezt kell eldönteni, hogy mitől rossz, miért nem működik úgy, ahogy azt mi szerettük volna 1993-ban, amikor ezt a törvényt tárgyaltuk és megalkottuk, és még egyszer hangsúlyozom, igen komoly többséggel elfogadtuk. Attól működik ez kevésbé jól, mert olyan a jelenlegi helyzet, ami nem teszi lehetővé, hogy jobban működjön vagy azért, mert ebben a gazdasági rendszerben, amelyben mi gondolkodunk, a kamarák nem tudnak beilleszkedni. Megjegyzem, akkor is volt már vita arról, hogy az angolszász vagy a porosz típusú kamarákat akarjuk-e, de ez az Országgyűlés úgy döntött, hogy a porosz típusú kamarai rendszer mellett teszi le a voksot, ami majd később - ha látjuk a hatását és a működését - liberalizáltabb módon is működhet.
De azt figyelmen kívül hagytuk, hogy olyan ágazatokban, mint az agrárágazat, ahol a piacszabályozás és a piac informatikai rendszerének kiépítése elengedhetetlenül szükséges, az nem valósítható meg azzal az állami bürokráciával, ami feltételezhetően most működni fog, mert higgyék el, kedves előterjesztő urak - illetve már csak egy előterjesztő képviselő van itt, tehát előterjesztő úr -, hogy attól nem lesz jobb a kamara, hogy az az 532 szerencsétlen gazdajegyző nem fog temetésre járni - már ami a koporsót illeti - búzával, Karsai úr példájára, hanem vigyázzba áll, és besorakozik egy politikai irányra, mert nem képesek arra a feladatra, amire kijelöltük őket, illetve amivel elindultunk.
Ez a gazdajegyzői hálózat már Benedek professzornak is dicsőségére válna, mert polihisztornak kell lenniük, mindenhez kell érteniük, mert ez a struktúra nem tudott erősödni. Erre a gazdajegyzői hálózatra kellene építeni azt a szaktanácsadói rendszert, amely az állami pénzekből és a kamarai díjakból együttesen kialakulhatna.
De ez a probléma megoldódott, mert semmi kétségem nincs, hogy az Országgyűlés el fogja fogadni, és úgy fogadja el ezt a költségvetési törvényt, ahogy elő lett terjesztve, magyarul: a gazdajegyzők január 1-jétől már masíroznak is a minisztérium irányába. Gondolom, hogy már a személyi kiválasztási folyamat is elkezdődik, mert szerencsés lenne, ha mindenki tudná, hogy január 1-jétől hol fog dolgozni, a költségvetésbe ez be van állítva. A kamarai törvény módosításával gyakorlatilag az agrártámogatások el vannak szedve a kamarától mindenféle kontrollban és felhasználásban, és emellett a szaktanácsadói rendszer is le van véve.
Innentől kezdve ez a kamara, amelyet eddig agrárkamarának hívtunk, abból áll, hogy: kötelező a tagság, testvérek, de minek - mert innentől kezdve, aki már tagdíjat fog január 2-ától fizetni, az nem épeszű ember. Azt gondolom, hogy sürgősen neki kellene állnunk, hogy január 1-jével egy olyan törvénymódosítást vigyünk be, amely az agrárkamara vonatkozásában már a kötelező tagságot megszünteti. Alkotmányellenesnek tartom, hogy egy olyan kamarának legyen kötelezően tagja az illető mezőgazdasági vállalkozó vagy termelő, amely kamara azon kívül, hogy kiírta a székházra, hogy létezik, egyéb hatáskört nem és szolgáltatást meg egyáltalán nem tud biztosítani az igénybevevőnek. Az meg igazán csúnya, hogy a kamarai tagdíj adók módjára hajtható be, mert egy ilyen kamarától adó módjára behajtani a tagdíjat, még erkölcstelen is, nemhogy alkotmányellenes.
Ezért jobbnak tartanám, ha ezt az országgyűlési határozatot az előterjesztők visszavonnák, mert azt gondolom, hogy ez már eldőlt, hatásvizsgálat ide vagy oda, ha a kamarai rendszer átalakítása a kormánynak eltökélt célja, nem kell ezt akkor képviselő indítványokon keresztül erősíteni vagy úgy feltüntetni, mintha kikényszerítenénk a kormánytól. A kormány csinálja meg, azért van kormányzati felelőssége, az Országgyűlés többsége meg úgyis meg fogja szavazni azt, amit a kormány előterjeszt, és ez így van rendjén.
Egy dolgot azért szeretnék még megjegyezni: nem szerencsés a szakmai kamarákat a köztestületi kamarákkal és a gazdasági kamarákkal összekeverni, mert ez olyan szakmai baklövésnek minősül, mint amikor azt mondjuk, hogy ebben a Házban törvénykezni szoktak - ebben a Házban törvényt hozni szoktak.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
