ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Két dologról szeretnék viszonylag röviden beszélni.
Ehhez a költségvetéshez tartozik egy ÁSZ-jelentés is. Az ÁSZ minden évben vizsgálja a költségvetés tervezetét, sok és hasznos megállapítást tesz, ami a számszerűségek megalapozottságát illeti, figyeli a törvényi változások szükségszerűségét és konzisztenciáját, valamint az államháztartási törvényi előírások betartását.
(11.20)
Mindezek keretén belül felhívja a figyelmet a neuralgikus pontokra is. Tudomásom szerint azonban az állami számvevőszékek, számvevőségek európai gyakorlata nem ismer ilyen jellegű feladatot, és ebben az ismeretemben tulajdonképpen megerősített az ÁSZ egyik vezetője, aki úgy fogalmazott, hogy ez a vizsgálatuk tipikusan egypártrendszerű, nem illik igazán a jelenlegi helyzethez, szemben azzal, hogy a teljesítést utólag természetesen - máshol is - vizsgálják az állami számvevőségek, számvevőszékek. Azt fűzte ehhez hozzá, hogy szerinte egy demokráciában a képviselők minden szükséges tájékoztatást megkapnak, megszerezhetnek, de kontroll a politikai ellenérdekeltség is és a többi. Ezen elgondolkoztam, és arra a megállapításra jutottam, lehet, hogy ez elvileg így van, de az én véleményem az, hogy a mi demokráciánk, a mi parlamentünk - számomra legalábbis úgy tűnik - még sokáig nem tudja nélkülözni az ÁSZ előzetes vizsgálatát. S annak sok összetevője van, hogy miért.
Mellesleg jegyzem meg, hogy az ÁSZ-ról szóló törvény keletkezési idejéből adódóan ma már tele van anakronisztikus szövegrészekkel, olyannyira, hogy az már zavaró az alkalmazást illetően, ugyanakkor olyan új típusú igények keletkeztek és keletkeznek naponta, hiszen az élet nem áll meg, amelyek hiánya határtalanul megnehezíti - és egyre inkább megnehezíti - az ÁSZ-ban rejlő lehetőségek ésszerű kihasználását.
Erről csak azért ejtettem néhány szót, mert azt hiszem, hogy ennek a parlamentnek igen nagy szüksége van az ÁSZ tevékenységére, igen sok információt szerzünk ezen a csatornán keresztül, és bizony ezt a lehetőséget sokkal jobban, sokkal ésszerűbben is fel lehetne használnia a parlamentnek.
A másik kérdés, amiről beszélni szeretnék - bár Katona Béla úr szerint méltatlan erről beszélni, mert a költségvetésről kellene beszélni, de hát pontosan arról van szó, amikor mégiscsak erről beszélek -: újabb híreink vannak ugyanis a Postabanknál kialakult helyzetről. Úgy tűnik, hogy körülbelül 144 milliárd forint a céltartalék hiánya, 14 milliárd pedig ebben az évben jött össze "sikeresen". Aztán elolvadt az 1996-98 között nyújtott 63,3 milliárd forintos állami támogatás. Úgy tudom, erről Járai Zsigmond pénzügyminiszter úr számolt be a tegnapi kabinetülésen vagy azt követően. A kormány úgy döntött, konszolidálja a bankot, ami azt jelenti, hogy 152 milliárd forint tőkét juttat a banknak, a felhalmozott rossz befektetések és hitelek nagy részét pedig kivonja a banktól, és az ÁPV Rt. kezelésébe adja.
Aztán itt van, ehhez csatlakozó tételként, a Magyar Fejlesztési Bank, ahol egyelőre 40 milliárd a felhalmozott veszteség, de ki tudja, hogy ebből még mi fejlődik ki. A kormány ezt is rendezni kívánja. Nem az botrányos, hogy ezt rendezni kívánja az állam, hanem az - de az aztán igen -, hogy ilyen helyzetek állandóan, újból és újból ki tudnak alakulni és ki is alakulnak. Ezt elképesztő dolognak tartom! Erre azt kell mondanom, hogy ez nem kenhető erre a kormányra, bár az égvilágon mindent megpróbálnak erre a kormányra kenni, noha tulajdonképpen csak most kezdi a tevékenységét. Ezt igazán nem lehet erre a kormányra kenni, de ennek a kormánynak kell állnia a fizetést.
Az elmúlt négy év alatt szakértő kormányunk csak ennél a két banknál ekkora hiány felhalmozását tette lehetővé. Emlékezzenek vissza rá, az első Postabank-botrány során Surányi és Medgyessy urak vállvetve bizonygatták: semmi baj nincs, semmi baj nincs, meg kell nyugtatni mindenkit, minden a legnagyobb rendben van. A pénzt pedig oda kell adni! Vizsgálat? Felelősség? Az ország tájékoztatása a valódi helyzetről? Szó sincs róla! Szép volt, szakértők! Hol van ezek után a GDP százalékában elképzelt 4,3 százalékos hiány. Ez már eredetileg sem volt egészen igaz, mint ahogy azt korábbi felszólalásomban megpróbáltam bizonygatni.
Hölgyeim és Uraim! Meddig mehet ez? De azért továbbra se vizsgálhassa senki a Magyar Nemzeti Bankot, pedig 1997-ben ott is összehoztak, ugyancsak Surányi és Medgyessy urak szakértői közreműködésével, egy jó kis adósságcserét - nem csekély tételt. Kérem és javaslom, ennek az összegnek a költségvetésben is előirányzott kamatfizetését és törlesztését szíveskedjenek felfüggeszteni, és tessék részleteiben kivizsgálni, mi volt e mögött az adósságcsere-játék mögött. Így legalább valami levegőhöz juthat a költségvetés. Azt is tessék nyilvánosságra hozni, hogy ennek a vizsgálatnak mi az eredménye!
Elég volt a titkolódzásból, higgyék el! Nem a szocializmust építjük, ahol minden titok volt! Megérkezett egy levél, szigorúan bizalmas, szigorúan titkos, és viccből erre azt mondtuk, hogy olvasás előtt elégetendő. Valami ilyen játékot játszunk, de ennek semmi értelme nincs. Az volt a hivatalos vélemény akkor, hogy: drága buta polgár, buta magyar, te ne gondolkozz, jobb, ha nem terheled magad ilyen ügyekkel, majd fönt az elvtársak mindent elintéznek - igaz, de a ti bőrötökre. Ezt a gyakorlatot kellene megszüntetni.
Utalni szeretnék arra, amit korábbi felszólalásomban kifejtettem, úgy tűnik, a magyar költségvetésbe szilárdan beépül egy állandósított hiány, és ha egy pici levegő, egy kis rés nyílik, akkor valami érdekes véletlen folytán mindig gondoskodás történik arról, hogy ne lehessen ebből a szorító helyzetből kikerülni. Szerintem ez nem véletlen! De kiút sem lesz soha ebből, ha továbbra is mellébeszélünk, titkolódzunk, és nem tesszük egyszer s mindenkorra tisztába az országot és az ország pénzügyeit. De ebben nem leépíteni, hanem felépíteni kell egy polgári nemzetépítő állam újraelosztó szerepét! Nem két fillérről van ám szó! Tudom, hogy történelmietlen, ha úgy tetszik tudománytalan, de elmondom: 50 százalékkal növelhető lehetne a kiadási oldal - 50 százalékkal! -, ha nem lenne adósságszolgálat és egyéb kétes, titkolt ügyek.
Kérem a kormányt, a koalíció képviselőit, figyeljenek és gondolkodjanak, van min, el kellene indulni most már előbb-utóbb egy magyar felemelkedés útján. Köszönöm türelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)
