KOPPÁNNÉ DR. KERTÉSZ MARGIT
KOPPÁNNÉ DR. KERTÉSZ MARGIT
KOPPÁNNÉ DR. KERTÉSZ MARGIT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Közismert, hogy a gyermeket nevelők, különösen a fiatal kisgyermekesek anyagi helyzete a lakosság más csoportjaihoz képest hosszú ideje sokkal rosszabb, sőt, az utóbbi években rohamosan még tovább is romlott. Ez önmagában is súlyos veszélyt jelent társadalompolitikai és gazdasági céljaink megvalósítására nézve. Hiszen minél kevesebb gyermeket nevelünk fel, annál nagyobb az egy főre jutó teher. Tudjuk, nem elég, ha kiterjesztjük és ingyenessé tesszük a iskoláztatást, azt is biztosítanunk kell, hogy a gyermekek élni is tudjanak az oktatáshoz, a szakképzéshez, a művelődéshez való jogukkal, vagyis enniük, lakniuk kell, ruházatra, tanszerekre, tehát szüleik szerető törődése mellett anyagi biztonságra is szükségük van.
Vannak, akik úgy gondolják, hogy erre való a szülők keresete. Igazuk van, ám igazságuk kissé végiggondolatlan. Hiszen egyrészt nincs meg mindenkinél a kívánatos átlagos gyermeklétszám, és nincs mindenkinek éppen abban az időszakban akkora keresete, amelyből a gyermekét megfelelő módon taníttatni tudja. Ezért a társadalmi igények érvényesítéséhez és a gyermekek neveléséhez okvetlenül állami eszközöket is igénybe kell venni.
A központi költségvetésnek tehát egyik prioritása a gyermeket nevelők helyzetének minél gyorsabb javítása, hogy a családok minél nagyobb arányban legyenek képesek annyi gyermeket felnevelni, jól felnevelni, ahánynak lelki szükségletét érzik. Nemhogy a születésszámok, de még a kívánt átlagos gyermeklétszám is alig felel meg a demográfiai szempontból szükséges mértéknek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ne feledjük, hogy ha nem sikerülne stabilizálnunk hazánkban a népesedési folyamatokat, 22 év múlva - pusztán az elöregedés leállításához - már fejenként átlagosan 3 gyermek felnevelésére lenne szükség. Ne feledjük: piaci viszonyok között számos körülmény teszi ellenérdekeltté a családokat gyermek, illetve további gyermek világrahozatalában. Az állampolgárok az általuk fenntartott államtól várják, várhatják el, hogy ahol a piac kevéssé hatékony, sőt, egyenesen kártékony tud lenni a társadalom érdekeinek védelmében, így a munkaerő újratermelésében is megfelelő ellensúlyozó lépéseket kell tenni. Az utóbbi években azonban sokszor felemás, hamar elértéktelenedett, sőt ezzel a jogos állampolgári elvárással éppen ellentétes intézkedésekre kerül sor. Hatásuk erőteljesen megjelenik a születésszámokban, és a szülők túlhajszoltságának folytán a halálozási, megbetegedési mutatókban is. Bármennyire szeretnénk is, nem tudjuk egy lépésben korrigálni mindazt, ami az utóbbi években történt. Fontossági sorrendet kellett felállítanunk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt a célt feltétlenül el akarjuk érni, hogy a családok, a polgárok gyermekneveléssel szembeni ellenérdekeltsége legalább elkezdjen mérséklődni, hogy a gyermeknevelés feltételrendszere normalizálódjon, hosszú távon is kiszámíthatóvá váljon. Most csak lassabban, és kisebbeket léphetünk, mint ahogy szeretnénk. Nemcsak a nyugdíjak terén, itt is óhatatlanul kompromisszumokra kényszerülünk. Jelenlegi erőforrásainkból most biztonsággal csak a családi pótlék és a gyes, gyet alanyijogúságát valósíthatjuk meg. Kis lépést tehettünk a gyermeknevelés adókedvezményezése terén. Meg tudjuk őrizni a gyermekvédelmi támogatás reálértékét, s az eddiginél nagyobb mértékben tudjuk támogatni a lakáshoz jutást.
Az egyik legfontosabb intézkedés, hogy ismét megkülönböztetés nélkül, minden gyermek után járni fog a családi pótlék. Annak érdekében, hogy a szülők minden tőlük telhetőt megtegyenek a gyermekek tankötelezettségének teljesítése érdekében, az e körbe tartozó gyermekek utáni családi pótlékot iskoláztatási támogatás néven fogjuk folyósítani. A változtatás lényege, hogy ha a gyermek nem jár iskolába, a szülőt el kell számoltatni, hogy az iskoláztatási támogatást a gyermek szükségleteire költötte-e. Hangsúlyozom: senkitől sem vonjuk meg e támogatást, csak bővítjük azoknak az eszközöknek a körét, amelyekkel azt szeretnénk elérni, hogy kivétel nélkül minden iskolás korú gyermek tanuljon. Ehhez - mint az a központi költségvetés tervezetéből kiolvasható - természetesen az egyéb feltételeket is biztosítani kívánjuk, éspedig a színvonalas iskolát, gyakorlati képzést, diákotthont, tankönyvet, a család eltartóerejének elégtelensége esetén a mindezek igénybevételéhez szükséges anyagi támogatásokat is. Mindez azonban kevés, ha a szülő és néha még az iskola is elnézi a gyermek lógását, vagy ha a szülő még a gyermek szükségleteinek részbeni kielégítésére hivatott támogatást sem a gyermekre költi.
Tisztelt Országgyűlés! A rendelkezésünkre álló adatok szerint ma, amikor még nem alanyi jogon jár a családi pótlék, a gyes, gyet, valamint nincs gyermekkedvezmény, körülbelül minden harmadik gyermek segélyre szorul. Olyan segélyre, amelynek jogosultsági jövedelemhatára - ahogy mondani szokták - még köszönőviszonyban sincs a gyermeki létminimummal. Úgy gondoljuk, hogy azoknak a feltételeknek, amelyek ilyen tömeges segélyezést tesznek szükségessé, alapvetően meg kell változniuk. Ezért feltétlenül szükségesnek láttuk, hogy legalább kezdeti lépéseket tegyünk a családok öneltartó-képességének helyreállításához. Ehhez annyit bizonyosan meg kell lépnünk, hogy azt a jövedelmet, ami a családban nevelkedő gyermekek eltartásához, taníttatásához szükséges, legalább ne vegyük el a családoktól.
A gyermekek utáni adókedvezménytől azt várjuk, hogy jelentősen mérséklődjön a segélyre szoruló gyermekek száma és aránya, így a segélyezés célzottabb, hatékonyabb lehet, és sokkal kevesebb gyermeknek kell felnőni abban a tudatban, hogy a gyermekvállalás igen gyakran egyet jelent a szegénységgel.
Tudjuk, hogy az adókedvezménnyel nem mindenki tud élni. Minthogy az adó arra való, hogy elvonjon, ezért a jövedelemhiányt nem is az adórendszeren, hanem az elosztási rendszer egyéb elemein kell számon kérni. Azoknak tehát, akiknek még annyi jövedelmük sincs, hogy a személyi jövedelemadó törvényben szereplő családi kedvezményt teljes mértékben ki tudják használni, feltétlenül segélyre van szükségük. Igaz, a 12 százalékkal emelkedő minimális gyermekvédelmi támogatás legjobb szándékaink ellenére is bizonyosan sok esetben elégtelen lesz. Úgy gondoljuk azonban, hogy az érdemi előrelépés a munkanélküliség csökkentésén, a normális megélhetést lehetővé tevő béreken és a tágabb értelemben vett, megfelelő társadalombiztosítási rendszeren keresztül vezet.
Nagymértékben befolyásolja a családok, a gyermekek életét az is, hogy milyen viszonyok között laknak. A családalapítás, a gyermekvállalás elemi feltételeit jelentő lakás megszerzése - különösen az első lakásé - aránytalanul nagy terhet jelent. Ezen kívánunk enyhíteni az áfa-visszatérítés mértékével és az illetékkedvezménnyel, amely a lakástámogatások növeléséhez van.
(11.00)
Tisztelt Országgyűlés! A kormány és a kormánykoalíciót alkotó frakciók minden erejükkel azon vannak, hogy a családok alapvető életkörülményeit, gyermekvállalási lehetőségeit, a gyermekek életviszonyait érintő valamennyi területen minél előbb és minél nagyobb haladást érjünk el. Szívből reméljük, hogy ezekben az országos jelentőségű ügyekben számíthatunk az ellenzék konstruktív együttműködésére is.
A sokat emlegetett, gazdaságilag is veszélyessé vált népesedési helyzet, a gyermekek, a gyermekes családok és ezzel valamennyi polgártársunk életminőségének javítása mellett azonban a kormánykoalíciót más szándék is vezérli. Nagyon szeretnénk megváltoztatni az utóbbi években, évtizedekben eluralkodott kishitűséget, a mindenre csak legyintéssel reagálást, a rossz hangulatot. Mi tudjuk: van jövőnk - mert vannak egészséges, értelmes, jókedvű, dolgosan nevelődő gyermekeink. Kérem, ebben bízzanak önök is!
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
