KISS ANDOR
KISS ANDOR
KISS ANDOR (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előző években még nem mint parlamenti képviselő, hanem mint politikával foglalkozó állampolgár, gyakran hallgatgattam a parlamenti költségvetési vitáját a rádióban vagy a televízióban. A viták során a kormány részéről mindig elhangzott, hogy rendben van, kedves ellenzéki képviselők, a kiadásokat lehet növelni, de mondjanak valami forrást a bevételi oldalon is, hiszen a kettőnek mindig fednie kell egymást.
Én itt néhány perces felszólalásomban néhány közvetett bevételi forrást szeretnék a kormányoldalnak elmondani, felhívni rá a figyelmüket, hogy hogyan lehet, ha nem is közvetlen módon, tehát számszerűsítve, hanem közvetetten bevételekre szert tenni, amivel aztán természetesen kiadásokat lehet finanszírozni.
Az első ilyen a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága, a pénzügyőri szervezet. Én mint vállalkozó, sajnos, néha megfordulok a vámhivatalban, és nem találok ott szívderítő körülményeket. Amikor a kamionsofőr elmondja, hogy a határon hány órát várakozott a beléptető vámhivatalnál, hány újabb órát kell várakoznia a vámhivatalban, míg elkészülnek a fuvarokmányok, utána még mennyi idő, amíg elkészül a vámhatározat, ez bizony, hatalmas idő, és az idő mindig pénzt is jelent.
(9.10)
Ha kicsit nagyobb odafigyeléssel ezeket az időket le lehetne rövidíteni, akkor természetesen a fuvaroztatók jobban tudnák fuvareszközeiket forgatni, rövidebb időbe kerülne ez a procedúra. Ez nemzetgazdasági szinten óriási összegeket jelentene, nyilvánvalóan ennek inflációcsökkentő hatása is lehet, mivel a termékek árába nem épülne bele akkora fuvarköltség.
Ezen felbuzdulva elővettem a jövő évi költségvetés tervezetét, és felütöttem a Pénzügyminisztériumnál, ahol a Vám- és Pénzügyőrség fejezete található. Néhány oldalon keresztül taglalja ezt a költségvetési törvény melléklete: körülbelül egy oldal belőle a hatalmas feladatok leírása, fél oldal a jövő évre várható új feladatok felsorolása, és utána egyetlenegy szó, hogy mindezt azonos létszámmal próbálják megoldani. Az új feladatok között ilyen szerepel, mint a Ferihegy 2 B-terminál megnyitása, amely természetesen újabb személyi állományt igényel; itt szerepel a határátkelők fejlesztése, amelynek szintén személyi állomány vonzata van, illetve nagyon fontos és lényeges, hogy a vámosok képzése minél nagyobb legyen. A képzésre természetesen időt kell fordítani, amivel kivonnak állományt a mindennapi munkából, tehát valahonnan ezt is pótolni kellene.
Utána odébb lapoztam, hogy erre a hatalmas megnövekedett feladatra milyen személyijuttatás-növekedést tervez a költségvetés. Ekkor döbbenten tapasztaltam, hogy ez csupán 10 százalék, vagyis a jövőre tervezett infláció alatti mennyiség. Ezen feladatkörhöz a Pénzügyminisztérium a következőt írja: "Ennek a fedezetnek kell biztosítania az 1999. évben kötelező fizetési fokozati és rendfokozati előreléptetések kiadásait, a nyomozati tevékenység növekménye miatti nyomozati pótlék növekedését, a megnövekedett oktatási költségeket, a hivatásos állomány egészségügyi és fizikai állapotának szinten tartási kiadásait." Azt hiszem, ez a 10 százalék itt a VPOP-nál erre egészen biztosan kevés lesz, a vámosok helyzete a jövő évben biztosan romlani fog. A fedezet - amit az előbb említettem - közvetett módon pedig egészen biztosan biztosítható lenne.
A másik ilyen témakör - amelyet itt ugyan már említettem egy másik felszólalásom kapcsán - a címzett és céltámogatások rendszere. Valaki nekem így írta: ez a költségvetés nagy fejőstehene. Sajnos, ezt egy kicsit módosítani kell, különösen a mai újságok híre alapján, amikor a Postabank-számháborúban újabb előrelépések történtek. Azt hiszem, ez a címzett céltámogatási rendszer nem nevezhető már a költségvetés nagy fejőstehenének, vannak itt sokkal nagyobb fejőstehenek - vagy fejős, nem is tudom, mekkora állatok -, amelyek pumpolják a költségvetést. Mindenesetre a címzett és céltámogatásokra is kicsit jobban oda kellene figyelni, itt is rengeteg pénz elfolyik, aminek megakadályozása nyilván közvetett módon a költségvetés bevételi oldalát tudná növelni.
Mire is gondolok egészen konkrétan? A jelenlegi támogatási rendszerben bizonyos fajlagos előirányzatokat határoznak meg, amelyek tapasztalataink szerint bőségesen meghaladják a beruházások tényleges bekerülési költségeit. Pénzügyi ellenőrzést ugyan az Állami Számvevőszék végez ezeknél a beruházásoknál, de műszaki ellenőrzés sajnos soha nem történik. A beruházásoknál általában a rövid távú érdekek érvényesülnek, a kivitelezők - hogy minél jobban leszoríthassák a vállalási áraikat - olcsó anyagokat építenek be, olyan nem gazdaságos rendszereket alkalmaznak, amelyek később jelentősen megnövelik az üzemeltetési költségeket.
Bonyolító cégek jelennek meg a piacon, mennek az önkormányzatokhoz azon ígéretekkel, hogy ha náluk megrendelik a munkák bonyolítását, akkor egészen biztosan céltámogatásokhoz tudják juttatni az önkormányzatokat, és így gyakorlatilag munkát zsarolnak ki saját maguk számára. Ugyanezen bonyolító cégek, illetve kivitelezők, néha még anyagszállítók is bőrpapírokat lobogtatnak az önkormányzatoknál a saját erőforrás igazolására, amely természetesen csak egy áligazolás, mivel csak arra szolgál, hogy a beruházás értékét meg tudják növelni, és ezzel minél nagyobb céltámogatásra tudjanak szert tenni. Aztán ezt nyilvánvalóan valahogy saját zsebbe vagy saját erőforrásként tudják beszámítani a beruházásnál.
Hogyan lehet ebből a rendszerből a pénzt kicsit visszanyerni, hogy takarékosabb legyen a rendszer? Az első és a legfontosabb szempont az lenne, hogy a címzett és céltámogatások valós pályázatokra legyenek odaígérve, tehát ne fajlagos költségek alapján, és a valós pályázatok alapján megvalósuló beruházásokat ne csak számszakilag ellenőrizzék, hanem műszakilag is: tényleg annyi folyóméter csatorna vagy vízvezeték épült-e, tényleg annyi utat aszfaltoztak-e, vagy abba a kórházba azokat az eszközöket vásárolták-e meg, mint amiről a pályázat szólt. Ily módon számításaink szerint, a műszaki ellenőrzés és a pénzügyi ellenőrzés fokozásával akár 20-30 százaléknyi megtakarítást is el lehetne érni. Nyilván ezt a 20-30 százalékot újra el lehetne osztani, vagy a beruházásokból meg lehetne emelni a címzett és céltámogatások százalékos arányát. Sajnos, vannak egészen kirívó példák az ilyen beruházásoknál. Jártam olyan településen, ahol olyan utcát csatornáztak, amelyben gyakorlatilag még vízvezeték sem volt. Itt rengeteg szennyvíz keletkezik, és erre elköltöttek céltámogatást.
A főváros példája egy másik példa, ez a heti történet volt. Szeretnék a kormánynak egy kicsit gratulálni ahhoz a döntéséhez, amit a főváros vezetése nagyon kifogásolt, hogy nem kaptak címzett és céltámogatást. A rádióból hallottam, hogy Göncz Árpád köztársasági elnökünk szerint a főváros tartja el gyakorlatilag - a sajtóhírek szerint - az egész országot. Egy ilyen gazdag településnek nincs is nagyon szüksége címzett és céltámogatásra, ezeket oda kell elkölteni, ahol erre sokkal nagyobb szükség van.
Következő ilyen pénznyerési forrás lehet az, ami a fővárosban gyakorlat - ha már a fővárosnál tartunk -, hogy gyakorlatilag mindent hitelre vásárolnak. Ha hitelre vásárolnak, akkor jelentős hitelkamatokat kell fizetni. A korábbi években szintén a sajtóból értesülve, ha a Fővárosi Önkormányzat bármit, egy ceruzát vásárol, akkor is hitelre teszi, ha erre nincs szüksége, természetesen így megnövelve a bekerülési költségeket.
A harmadik ilyen témakör, amellyel foglalkozni szeretnék - szintén közvetetten rengeteg pénzt hozhat a költségvetésnek -, a környezetvédelem kérdése. Sajnos, keserű tapasztalataim vannak - szeretném a kormánynak elmondani, már mint parlamenti képviselő éltem ezt meg - a környezetvédelmi termékdíj nemrégiben tárgyalt törvénymódosítása kapcsán. Mind az ellenzéki, mind a kormányoldalon ragyogó módosító indítványok születtek arra, hogy a környezetvédelmi termékdíjat hogyan lehetne a valódi környezetterhelést vagy -szennyezést megfelelően, hűen tükrözővé tenni. Ezen javaslatait mind a képviselőknek, mind a környezetvédelmi bizottságnak sajnos a tárca is, illetve a kormány is lesöpörte az asztalról.
Ez számomra azt jelenti, hogy a kormány nem igazán érzékeny a környezetvédelmi kérdésekre, pedig a környezetvédelem az, amelyen nagyon sok pénzt lehet nyerni, és nagyon sok pénzt lehet bukni. Nyugat-Európában környezetvédelemmel már több mint 25 éve foglalkoznak, és rengeteg pénzt invesztáltak bele - nyilván nem véletlenül. Hogy a jövő évben 0,1 százalékkal növekszik a környezetvédelemre elköltött összeg, pozitív és méltányolandó szempont, de nem szabad elfelejteni, hogy itt Magyarországnak legalább két évtizedes lemaradása van, és ezzel a bizonyos 0,1 százalékos növekedéssel sem érjük még el a nyugat-európai átlagot, nem beszélve arról, hogy ezt a bizonyos hátrányunkat, lemaradásunkat is pótolni kellene.
(9.20)
Az új költségvetési törvény a Központi Környezetvédelmi Alapot célirányzatként viszi be egy költségvetési fejezetbe. Ennek helyességéről nem kívánnék szólni vagy vitát nyitni. A magam részéről módosító indítványt kívánok beadni, ami garanciát próbál biztosítani arra, hogy ez a bizonyos, költségvetés alá vont központi állami pénzalap továbbra is környezetvédelmi felhasználásra fog kerülni, és nem fordul az elő, mint az előző, bukott Horn-Kuncze-kormánynál, hogy 18 milliárd forintot zárolt a Központi Környezetvédelmi Alap pénzéből, amit az új kormány remélhetőleg apránként vissza fog csöpögtetni.
A környezetvédelemnél természetesen mindenképpen áldozni kell természeti értékeink megóvására, a természetvédelemre, folytatni kell tovább a természetvédelmi területek visszavásárlását. Költenünk kell - ami közvetett módon szintén hasznot jelent - kárelhárításra és megelőzésre. A napokban azt hiszem, mindenki számára világos volt, hogy ez miért fontos. Láthatjuk, hogy mi történt Kárpátalján, illetve Erdélyben ott, ahol nem költöttek eleget az árvízvédelemre, mekkora pusztításokat vitt véghez az ár. Természetesen nem elegendő a gátak szintjének emelése, az csak tüneti kezelés lehet; az okot kell megszüntetni. Mert különben csak azt érjük el, hogy folyamatosan invesztálunk valamekkora összeget a gátak magasításába, és ezek sohasem lesznek elegendőek. Meg kell találni tehát, mi okozza azt, hogy évről évre egyre magasabbak lesznek az árvízszintek.
A költségvetési vitában szinte minden párt részéről szóba került az autópálya, illetve a metró kérdése. A magam részéről ezt a metróberuházást teljesen elhibázottnak tekintem. Demszky Gábornak javasolnám, hogy egyszer ne megkülönböztetett jelzést használó járművével próbáljon meg Budakesziről Vecsés irányába távozni a fővárosból, egy héten keresztül minden nap, mondjuk, kétszer, utána rögtön meg fogja gondolni, hogy ezt a 160 milliárdot ürgelyukra fogja-e költeni vagy pedig megépíti az M0-ás autópálya folytatását, illetve bezárását, hogy a főváros északi vagy északnyugati irányából is el lehessen érni a város délkeleti, esetleg délnyugati részét.
Az autópálya-építés szintén közvetett hasznot hozó beruházás, amire mindenképpen sokat kellene költeni a kormánynak. Mi nagyon várjuk már ezt a bizonyos autópálya-koncepciót, amit mindig ígér a kormány, hogy most már a napokban előterjeszti. Sajnálatos módon az M3-as autópályánál a 6 forintos díj felével több lett - most már 9-10 forintról van szó -, ami valószínűleg nagyobb mértékű díj, és jelentősen csökkenteni fogja az autópályán kialakult forgalmat, ezzel súlyos környezeti károkat okozhat az autópálya mellett élőknél, ami viszont közvetett haszon helyett közvetett károkozás lehet.
Tegnapelőtt Kárpátaljáról jövet megfigyeltem az M3-as autópálya forgalmát: gyakorlatilag nyugat-európai méretekben van kiáramló forgalom a fővárosból a délutáni órákban; akármekkora százalékának a 3-as útra való terelése is súlyos környezeti károkat okozhat.
Erre a három témára, a költségvetés közvetett pénznyerési lehetőségeire szerettem volna fölhívni a kormány figyelmét. Kérem, hogy fontolják meg ezen javaslatainkat. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a MIÉP soraiban.)
