DR. TABAJDI CSABA
DR. TABAJDI CSABA
DR. TABAJDI CSABA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetés törvényjavaslatának három olyan területéről szeretnék szólni, amely a parlamentben bárhol ülők számára egyszerre jelent politikai, jogi és erkölcsi kötelezettséget: az egyházak, a határon túli magyarok és a hazai kisebbségek támogatásáról. Ez a költségvetés pontosan tükrözi a mostani koalíció kormányprogramját; az egyházak és a határon túli magyarok támogatása érthető és dicséretes módon kiemelt terület. Ugyanakkor amit már a kormányprogramnál csak sejtettünk, mára a költségvetésnél bebizonyosodott, hogy bizony a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek támogatása eléggé mostohagyerek, illetőleg abban van a legtöbb szakmai következetlenség. Egészében véve ellenzéki oldalról azt lehet mondani, hogy nem az emelkedés mértékével van a gond, hanem a szerkezettel, az aránytalansággal, a kidolgozottsággal, bizonyos esetekben kimondottan a szakszerűség hiányával van a gond.
Ami az egyházak támogatását illeti, ez a támogatás igen magas; ha ezt a 31 százalékos támogatási növekedést nézzük, akkor kevés olyan területe van a mostani költségvetésnek, amely ekkora növekményt tudna felmutatni. Ezzel alapvetően mi, szocialisták egyet is tudunk érteni, hiszen ez a kormány, a jelenlegi kormány kevés területen vállal bármiféle folytonosságot is, de szerencsére azt a folyamatot, amelyet a vatikáni szerződéssel a Horn-kormány elkezdett, továbbvitte és kiteljesítette más történelmi egyházakra is, még akkor is, ha ennek a kormánynak az egyházi szemlélete enyhén szólva diszkriminatív. Diszkriminatív, mert csak hat történelmi egyház kap támogatást az ingatlanok utáni járadék és a külön megállapodás alapján, és azt hiszem, hogy ez azért más történelmi egyházaknak - még egyszer mondom, nem kis egyházról, nem szektákról, hanem történelmi egyházakról beszélve - némileg elgondolkodtató, sérelmes és diszkriminatív.
(11.50)
Ami az egyházi támogatást illeti, egyetlen dolgot szeretnék felvetni: nagyon helyes, hogy növekszik az egyházak támogatása, viszont az egyházi támogatásnak van számos eleme, amely átláthatatlan az adófizetők, a Magyar Országgyűlés, a magyar közvélemény számára. És ahogy nagyon helyesen a kisebbségi pénzeket, az országos kisebbségi önkormányzatokat két évvel ezelőtt a Magyar Országgyűlés illetékes bizottságának javaslatára átvilágították, eljött az ideje annak, hogy mindenféle politikai felhang nélkül az egyházi pénzek, az egyházi finanszírozás átvilágítását is végezze el az Állami Számvevőszék, illetőleg vizsgálja meg az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság.
Ennek a területnek a legneuralgikusabb pontja a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek támogatása. Ezen a téren is van növekmény, és ez a növekmény részben abból is fakad - ezen a héten már szó volt erről -, hogy míg a korábbi ciklusban - és én most a júliusi adatot mondom - 738 helyi kisebbségi önkormányzat működött, ezek száma 1328-ra emelkedett, helyes módon megnövekedett a helyi kisebbségi önkormányzatokra szánt összeg, ez 27 százalékkal nőtt, és ezért dicséret illeti a törvényjavaslat elkészítőit.
Ugyanakkor szeretném jelezni, hogy itt van néhány probléma. A legnagyobb probléma a magyarországi kisebbségek esetében az, hogy megoldatlan az elhelyezésük. 1994 és 1995 között az akkori törvény szerint volt egy kompenzációs alap, amely későbbre csúszott, 1996-ra és 1997-re. Ebben nem kizárólag a jelenlegi kormányt tartom felelősnek, hanem valamennyiüknek el kell gondolkodni a kisebbségi törvény módosításánál, hiszen a kisebbségi törvény meghozatalakor nem gondoltuk végig, hogy esetleg ilyen nagyságrendű, ugrásszerű növekedés következhet be egy újabb ciklus esetében. Azt hiszem, itt mindenképpen hozzá kell nyúlni ahhoz a zárolt 40 milliárd forinthoz, hiszen nagyon sok kistelepülés nem fogja tudni megoldani a helyi kisebbségi önkormányzat elhelyezését, mert ez a kompenzációs összeg - képviselőtársaim egy része tudja - nemcsak az országos kisebbségi önkormányzatok elhelyezésére szolgált, hanem a helyi kistelepüléseken is segítette az elhelyezést.
Ami a kisebbségi önkormányzatoknak járó normatív támogatást illeti, itt jeleztem, hogy van egy komoly emelkedés, de szeretném jelezni, hogy szakmailag mi már előkészítettünk egy differenciálást - ez sajnos 1999-ben nem következik be, de nagyon jó lenne, ha 2000-ben bekövetkezne -, nevezetesen, hogy egészen más igénye van egy fővárosi kerületi kisebbségi önkormányzatnak a támogatásra, mint egy kistelepülésnek a támogatásra. Ezért én a 2000. évi költségvetésben mindenképpen javaslom ezt - van idő addig ennek a kidolgozására -, mert igazán komoly feszültségforrás, hogy ott, ahol a kisebbség valójában él, kis falvakban, kistelepüléseken, ott ez az eddig 300-valahányezer, most 500 ezer forintnyi támogatás nagyon kevés, hiszen a helyi önkormányzatnak amúgy is megélhetési gondjai vannak. Míg bizony a fővárosban a kerületekben sokszor öt-tízmilliókat is kaptak, és ez bizonyos esetekben az általam etno-businessnek nevezett nemkívánatos jelenségnek vált a forrásává.
Ezért kellene mindenképpen egy településnagyságot meghatározni, ezt végig kellene gondolni, ennek átgondolása részben a Belügyminisztérium, részben az Igazságügyi Minisztérium feladata lenne. De egészében véve én rendkívül problematikusnak tartom a kompenzációs keret hiányát, hiszen egy csomó új kistelepülésen ebből az 500 ezer forintos támogatásból nem fogják tudni megoldani ezt a kérdést.
A legnagyobb ellentmondás, tisztelt Ház, hogy a Pénzügyminisztérium elfelejtett egy nagyon fontos dolgot, hiszen a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalban készen állt, összegyűlt azon átadandó intézmények listája, amelyek átkerülnének az országos kisebbségi önkormányzatok felügyelete alá. Ez tulajdonképpen benne van az önök kormányprogramjában - dicséretes módon -, hiszen csak akkor lesz Magyarországon igazi kisebbségi autonómia, ha a kisebbségek országos önkormányzatai gazdái, fenntartói, működtetői lesznek a kisebbségi önkormányzati rendszernek.
Hála istennek, a Deutsche Bühne, amely már benne volt az előző éviben, ezt nem felejtette el a Pénzügyminisztérium, ugyanakkor nem került bele ez a tétel (Sic!), vagyis tulajdonképpen semmi nem fog előrehaladni, holott szakmailag - még egyszer jelzem - a Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Hivatal összegyűjtötte azokat a jogos igényeket, ahol van lehetőség intézmények átvételére. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert enélkül az önök programja sem valósul meg, és a magyarországi kisebbségi modell sem tud egy tapodtat sem előrehaladni, hiszen ez az egész kisebbségi törvény lényege és lelke.
Gondnak tartom azt, hogy az országos kisebbségi önkormányzatok működésénél nem vette figyelembe a törvényalkotó azt, hogy nem 738, hanem 1328 helyi kisebbségi önkormányzattal kell a kapcsolatot tartani, épphogy csak az inflációval növekedett. Ez a hazai kisebbségi finanszírozásnak nagyon komoly megoldatlan problémája, már most látszik, hogy komoly gondokat és zavarokat fog okozni, és azt hiszem, hogy ezt mindenképpen korrigálni kell. Mi e tekintetben is be kívánunk adni módosító javaslatot, és remélem, hogy a kisebbségi kérdés iránt érzékeny kormánypárti képviselők az emberi jogi bizottságban ezt támogatni fogják, mert ezt mindenképpen meg kell oldani.
Külön gond, de nem lep meg, hogy úgy kezeli ez a kormányprogram a cigányügyet, ahogyan kezeli ez a költségvetési tervezet is ezt a kérdést. Szerintem megengedhetetlen az, hogy a Gandhi Közalapítvány, amely egy cigány középiskola működtetésére szolgál, támogatását egyenesen csökkentette, és a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány támogatása is kisebb mértékben növekszik, mint általában a hazai kisebbségi támogatások összege.
Külön nagy kérdés az - tudom, dolgozik a kisebbségi hivatal azon, hogy megnézzék a középtávú cigányprogram aktualizálását, hogy az Orbán-kormány mit tud vállalni, folytatni a Horn-kormány által elkezdett és az Európa Tanács által nagyon komoly figyelemben részesített középtávú programból -, nem derül ki ebből a költségvetésből, hogy megvannak-e a fedezetek akár a korábbi népjóléti tárca szociális földprogramjának kérdésére; a korábbi földművelésügyi minisztérium, a jelenlegi FVM költségvetéséből nem világos, hogy támogatják-e a cigányság és nemcsak a cigányság, hanem a rászorulók, a szociálisan hátrányos helyzetűek kisegzisztencia-teremtő, földművelő, állattenyésztő programjait. Mert azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy a magyarországi társadalomban nemcsak a cigányság, hanem körülbelül 2,5-3 millió ember vesztese a piacgazdaságra való áttérésnek, benne a félmilliós cigányság. Ezeknek az embereknek a társadalomba való reintegrálásában, újraintegrálásában ezeknek a programoknak kulcsszerepük van, még ha ezeknek a rétegeknek a problémáját egészében nem is fogja tudni megoldani egy átfogó szociális háló hiányában.
(A jegyzői széket Molnár Róbert foglalja el.)
Ami a határon túli magyarok támogatását illeti, itt különösebb problémák nincsenek, dicséretes módon emeli, hiszen van már fenntartható gazdasági növekedés, nekünk is célunk volt támogatni, növelni a határon túli magyarok támogatását. Itt szeretném felhívni egy nagy belső ellentmondásra a magát polgárinak nevező kormány figyelmét, nevezetesen, hogy míg az Illyés Közalapítvány költségvetési forrását, amely a nonprofit kulturális jellegű támogatásokat szolgálja, nagyon helyes módon 61 százalékkal növeli, addig a határon túli magyarok egzisztenciateremtését szolgáló Új Kézfogás Közalapítványnál pedig egyszerűen csökkenti.
(12.00)
Ez számomra érthetetlen dolog, hiszen maga Németh Zsolt államtitkár úr is elismerte, hogy szükség van erre a közalapítványra. Hiszen ennek a közalapítványnak nem az a szerepe... - mert 200, 300 vagy 400 millió forint nem tudja megoldani a Kárpát-medencei magyarság tőkehiányának a problémáját. Úgy látom, ennek a mostani kormány is azt a funkciót szánja, hogy elősegítse, megteremtse a vállalkozások infrastruktúráját, tehát átadja a menedzseri ismereteket - mint ahogy 21 vállalkozási központ működik, döntő többségében Erdélyben, de van Kárpátalján, a Felvidéken is, sőt, már Szabadkán is elkezdett egy működni -, hogy segítsen a határon túli magyaroknak a vállalkozási ismeretek elsajátításában, átadja a magyarországi magán- és multinacionális tőke kapcsolati tőkéjét. Tehát ezen közalapítvány támogatásának az ilyen jellegű csökkentése számomra egyszerűen érthetetlen, hiszen ellentétben áll az önök kormányprogramjával, ellentétben áll a józan ésszel!
Hölgyeim és Uraim! Egészében véve még két olyan probléma van, ami különösen gondot okoz. Az egyik a Menekültügyi Hivatal kérdésköre, amely Menekültügyi Hivatal problémáját - éppen a koszovói albán menekültek kapcsán - az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság több alkalommal megtárgyalta. A Menekültügyi Hivatalnak lényegében nem növekedett a költségvetési támogatása. Csak egy esetben lehet bízni: ha térségünkben, a délszláv térségben csillapodik a helyzet, és nem következik be a menekültek számának növekedése. De ugyanakkor az azért komoly problémát jelent, tisztelt képviselőtársaim, hogy kritikákat kapunk - és én most nem radikális kisebbségi szervezetekről beszélek - mérvadó kisebbségi szervezetektől. Itt lenne némi teendőnk, tehát ilyen értelemben legalább az inflációval növelni kellett volna az összeget.
Végezetül: közismert az ombudsmani hivatal problémája, elhangzott itt a parlamentben is. Tegnap ugyan Áder házelnök úr ígéretet tett, amikor elment az Országgyűlési Biztosok Hivatalába, hogy megoldódik az elhelyezésük, megoldódnak a problémáik. Én remélem, hogy ez az ígéret nem jut a Fidesz választási ígéreteinek a sorsára, hanem teljesülni fog.
Összességében véve: ezen a területen nincsenek különösebb gondok, de jelzi azt, hogy szakszerűbb, alaposabb munkával és bizonyos kérdéseknek időbeni feltárásával - különösen a magyarországi kisebbségeknél - orvosolhatók és megelőzhetők lettek volna bizonyos pontatlanságok.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
