KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány kormánypárti politikus - a szocialista képviselőcsoport egyik tagjának, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége elnökének debreceni kijelentését félremagyarázva - napok óta igyekszik bizalmatlanságot kelteni a Szocialista Párt szándékai iránt. Ezért szeretném az Országgyűlés és a közvélemény számára is megfogalmazni álláspontunkat, és ezzel talán választ adok a Független Kisgazdapárt frakcióvezetőjének arra a kérdésére is, hogy mi a baj.
Az Országgyűlés megalakulása óta eltelt hónapok tapasztalatai alapján igenis helytállónak tartjuk azt a következtetést, hogy a kormány a demokrácia csupán parlamenti eszközeivel nem állítható meg azon az úton, amely az országot rossz irányba vezeti. Ez az irány a lakosság nagy többségének gondjai iránt érzéketlen, az állampolgárok 80 százalékának rovására a 20 százaléknyi tehetősebb polgárnak kedvező, és a közigazgatásban, a gazdaságban, a kultúrában és a médiában is egyeduralmat élvező hatalom kialakulása felé mutat. (Zaj.)
Az elmúlt hónapokban legnagyobb ellenzéki pártként nyomát sem láttuk a kormány részéről konszenzuskeresésnek, együttműködési készségnek. Párbeszédet kizárólag arról kívánt folytatni, hogy megszavazzuk-e azokat a törvényjavaslatokat, amelyek elfogadásához kétharmados többség szükséges. A kormány a parlament alkotmányosan garantált ellenőrző szerepét lényegében az ellenzék nélkül képzeli el valahogy oly módon, ahogy ezt mind gyakrabban tapasztaljuk, amikor kormánypárti képviselő a kormány bölcsességét méltató vagy az előző kormányt a legkülönbözőbb vádakkal illető interpellációjára a kormány részéről egyetértő választ adnak, amit az interpelláló képviselő természetesen elfogad. Az egyetlen eredmény: kedvesebb idő jut ellenzéki interpellációkra.
A kormány azonban az ellenzéknek ezt a korlátozott szerepét is sokallja. Ezért próbálkozik azzal, hogy a Házszabálynak a magyar nyelvet kiforgató sajátos értelmezésével elérje: az eredeti rendeltetésétől eltávolított, a kormány szolgálatába állított napirend előtti felszólalásokra, interpellációkra és kérdésekre is csupán háromhetenként kerülhessen sor. Mind gyakrabban fordul elő, hogy a bizottsági üléseken fontos kérdések megvitatását a koalíciós többség ügyrendi javaslattal igyekszik megakadályozni. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van!)
A parlamenti vizsgálóbizottságok minden normálisan működő jogállamban az ellenzék eszközét jelentik. Nálunk ez is megfordult. A bizottságok döntő többsége koalíciókezdeményezésre jön létre, többek között olyan szenzációs leleplezéseknek szánt, ám több mint két hónapja semmiféle bizonyítékkal alá nem támasztott ügyek napirenden tartása érdekében, mint az úgynevezett megfigyelési botrány.
A koalíciós pártok, hogy biztosra menjenek, el kívánnak térni attól a korábbi gyakorlattól is, hogy a vizsgálóbizottságoknak ellenzéki elnökük legyen, s akárcsak a médiakuratóriumokban, itt is számukra kedvező módon igyekeznek értelmezni a paritás elvét. Aggasztónak tartjuk, hogy a miniszterelnök úr nem hajlandó megjelenni a nemzetbiztonsági bizottság előtt, s hogy az Országgyűlés ülésén a jogbiztonságot megkérdőjelezve semmire sem kötelezőnek nevezte az érvényben lévő nyugdíjtörvényt.
A Nemzeti Színház ügye olyan kérdés, amely a lehető legszélesebb egyetértést igényli. Ezért is szerepelt az előző kormány idején számos alkalommal az Országgyűlés kulturális bizottságának napirendjén, ahol az akkori ellenzéki, mai kormánypárti képviselők közül senki sem kifogásolta az Erzsébet téri helyszínt. Most a tárca államtitkára a szocialista képviselők ismételt kérésére is csupán egy nappal a kormánydöntés előtt adott tájékoztatást a kulturális bizottság számára, ám még akkor sem tette egyértelművé, hogy a kormány mindenképpen új helyszínt kíván választani. Jellemző a kormány demokráciafelfogására, hogy a döntés előtt sem a főváros vezetésével, sem az érintett szakmai szervezetekkel nem folytatott egyeztetést. Igaz, nem is volt miről, hiszen a döntés egyetlen oka, hogy újra le lehessen tenni a Nemzeti Színház alapkövét.
(15.50)
Tisztességesebb és olcsóbb lett volna ezt a kormányigényt nyíltan felvállalni, és nem mondvacsinált érvekkel új helyszínt keresni.
Tisztelt Ház! A hasonló példák sora sajnálatosan hosszú, ám az elmondottak alátámasztják: éppen a kormány magatartása miatt a demokratikus jogállam követelményeinek maradéktalan érvényesítése érdekében lehet szükség a parlamenten kívüli, de alkotmányos, törvényes eszközökre is. Nem alkotmányosságon kívüli vészforgatókönyvről beszélünk (Taps az MSZP padsoraiban.), amit a Fidesz elnöke említett körülbelül egy évvel ezelőtt. A törvényes jogaik védelmében nyúltak a nyugdíjasok az aláírásgyűjtéshez, s az érdekegyeztetés ellehetetlenítése miatt kényszerülhetnek a munkavállalók is a kormány nyomatékosabb, de törvényben biztosított módon történő figyelmeztetésére. Mindennek elkerülése nem a szocialistákon, hanem a kormányon múlik.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Hosszan tartó taps az ellenzéki padsorokban.)
