T. ASZTALOS ILDIKÓ
T. ASZTALOS ILDIKÓ
T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! (Dr. Pusztai Erzsébet: Nem én vagyok az előterjesztő!) Tudom, de ön is itt van, csak azért... (Dr. Pusztai Erzsébet: Köszönöm.) Először is, bizonyára nagyon sokan emlékeznek arra, hogy 1997. január 1-jétől, amikor az előző kormány bevezette ezt az egészségügyi hozzájárulást, micsoda parázs viták, ellenállás keletkezett nagyon sok oldalról.
Tulajdonképpen az Alkotmánybíróság ez ügyben született döntése is elég érdekes volt. Az Alkotmánybíróság 1997. június 11-ei hatállyal döntött erről a kérdésről, egyértelműen rögzítette a határozatában, hogy kifejezetten támogatja a járulékrendszer átalakítását és kiterjesztését, viszont bírálta a konkrét megoldások formáját.
Alkotmányba ütközőnek minősítették többek között a tb-járulék kiterjesztését az osztalékra, majd azt a rendelkezést, hogy minden személyi igazolvánnyal rendelkezőnek egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie. Az Alkotmánybíróság szerint az egészségügyi hozzájárulás adó jellegű elvonás, amelyet csak vagyoni, jövedelmi helyzethez lehet kötni, a személyi igazolványhoz semmiképpen nem.
Érzékeny pontja a társadalombiztosításnak a szerzői jogdíjjal megszerzett jövedelmek sorsa. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a különbségtételt a honoráriumot kifizető szervezetek között, ezért a szerzői díjon alapuló szolgálatiidő-beszámítási szabályokat '97. december 13-ával megsemmisítették. És még sorolhatnám az Alkotmánybíróság döntésében fellelhető egy-két apróságot.
Én most azt szeretném tisztelt képviselőtársaim előtt nyilvánvalóvá tenni, hogy az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően a mostani törvényjavaslat megtalálta azt a módot, amely az Alkotmánybíróság számára is elfogadható, tehát adó jellegűvé tette azokat az elvonásokat, amit a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás címen óhajt beszedni.
Az előterjesztés 1. számú mellékletében megtalálhatók azok a lehetőségek, hogy mire is lehet ezt kiterjeszteni. Többek között természetesen benne van a szellemi tevékenység, találmányok után fizetendő százalékos hozzájárulás, de természetesen ott van az osztalékadó is, amelyre - személyi jövedelemadó-alapba tartozónak tekintve - szintén kivetik az egészségügyi hozzájárulást.
Ez a hozzájárulás tulajdonképpen azt a kritériumot sem teljesíti, amit nagyon sokszor hallottunk már, ami úgy szólt, hogy a vállalkozások számára az adminisztrációs terheket csökkentik. Ennek a százalékos egészségügyi hozzájárulásnak a kivetése bonyolult, magas adminisztrációs terheket, nyilvántartási nehézségeket jelent. A kormány által kalkulált 20 milliárdos bevétel valószínűleg nem fog teljesülni, körülbelül 10 milliárdra lehet esetleg ezt kalkulálni.
Tehát úgy gondolom, hogy az egészségügyi hozzájárulás százalékos kivetése mindenképpen terhet ró a tételes egészségügyi hozzájáruláson túl - amiről nyilvánvalóan tudjuk, hogy megemelték, és ez az egészségügyi ellátás egyik bevételi rendszeréhez tartozik - minden olyan vállalkozásra, amely továbbra is bevonható lesz az egészségügyi hozzájárulás fizetésébe.
Szeretnék önöknek felolvasni egy '96. október 16-án, az egészségügyi hozzájárulás bevezetésekor elhangzott nyilatkozatot, amelyet Selmeczi Gabriella, akkori fideszes képviselőnő mondott el, aki ma jelentős funkciót tölt be ezen a területen: "Az indoklás pedig, miszerint erre a javaslatra azért volt szükség, hogy arányos közteherviselésre kényszerítsük a járulékelkerülő vállalkozókat, arra hasonlít, mintha a lopások visszaszorítása érdekében minden járókelőt megmotoznánk, nincs-e nála olyan tárgy, aminek az eredetét nem tudja hitelt érdemlően igazolni. Tehát összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, nem értünk egyet a biztosítási alapú egészségügyi ellátás pusztán fiskális szempontok alapján történő megszüntetésével. Nem értünk egyet sem a járulékalap szélesítésével, sem a járulék adóvá alakításával. Az intézkedés amellett, hogy az egyenlő közteherviselés jelszavával a legszegényebb munkavállalókra, pályakezdőkre, fiatalokra rak újabb terheket, messze nem fogja a kívánt bevételt meghozni. Ellenben ellehetetleníti a hátrányos helyzetű önkormányzatokat, és újabb embereket kényszerít a feketegazdaságba."
Azóta a képviselő asszony véleménye valószínűleg megváltozott ezzel kapcsolatban.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy még egy dologra felhívjam figyelmüket, azon apropó kapcsán, hogy ma kezdődött a magyar tudomány hete. A vállalkozásokkal, Magyarország versenyképességével kapcsolatban nagyon sokszor elhangzott már a magyar parlamentben is, hogy az innováció, a kutatásfejlesztés mennyire fontos a vállalkozások számára. Többször olvashattunk arról, hogy a kutatás-fejlesztési tevékenységeket miért fontos a kis- és középvállalkozások számára is elérhető közelségbe hozni.
Azzal, hogy az egészségügyi hozzájárulás százalékos részét kiterjesztik a szellemi tevékenységekre, a találmányokra is, bizony ez az indoklás nem fogja megállni a helyét, mert nyilvánvaló, hogy ezzel a kis- és középvállalkozások számára nem hozzák elérhető közelségbe ezeket az eredményeket, hanem egy kicsit távolítják tőlük. Ettől Magyarország versenyképessége is sérülni fog.
Talán ezen a héten, amikor a magyar tudomány nagyszerűségéről és lehetőségéről bizonyára nagyon sok helyen nagyon sok mindent fogunk mondani, el kellene végre gondolkozni azon, hogy nemcsak retorikában kell a tudományt támogatni, és nemcsak retorikában kell a kutatás-fejlesztésért aggódni, a kutatás-fejlesztés intézményeiért aggódva a parlamentben ellenzéki képviselőként szólni, hanem bizony akkor is, amikor lehetőségünk van arra, hogy ezeket a nagyon fontos, lényeges dolgokat egy kicsit közelebb hozhassuk a való élethez, azaz a megvalósulást segíthessük. Tenni kellene ezért, és nem ez ellen!
Én a szellemi tevékenység és a találmány után fizetendő százalékos egészségügyi hozzájárulást tartom lényegesen megszívlelendő dolognak, mert úgy érzem, hogy ebben a pillanatban, amikor olyan sokszor beszélünk Magyarország versenyképességéről, azért a 2,6 milliárd forintért ellentételként óriási értéket dobunk ki az ablakon. Ezt most képletesen mondom, mert természetesen ezek Magyarországon remélhetőleg jelen lesznek, csak egy kicsit nehezebben tudjuk majd a napi életünkbe bekalkulálni, illetve nehezebben tudjuk a kis- és középvállalkozások számára elérhető közelségbe hozni.
Én ezért kérném kormánypárti képviselőtársaimat arra, hogy ezeket a gondolatokat megszívlelni szíveskedjenek. Köszönöm figyelmüket. (Lendvai Ildikó tapsol.)
(19.20)
