SZABÓ LUKÁCS
SZABÓ LUKÁCS
SZABÓ LUKÁCS (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Minden törvény annyit ér, amennyit abból betartanak. És sokszor nem azon múlik, hogy egy törvényből mennyit tartanak be, hogy mennyit akarnak betartani, hanem azon, hogy mennyit értenek meg belőle! Ebből következik, hogy természetesen nemcsak a mostani törvény előkészítőire, hanem minden törvény előkészítőjére vonatkozik az - mégpedig időbeli korlát nélkül, visszamenőleg és előremutatóan is -, hogy közérthetően kell megfogalmazni egy törvényt.
Ez a törvény olyan törvény, amely igen sok polgárt és igen sok olyan embert érint, aki csak szeretne polgár lenni! Lehet-e ezt a törvényt - meg a többi törvényt is - olyan módon megfogalmazni, amitől elvárható az, hogy alkalmazkodjanak is hozzá, illetve azt be is tartsák? Erre a törvény-előkészítőknek célszerű lenne Aesopus meséit tanulmányozni, ahol kiváló példát lehetne arra találni, hogy a legmélyebben szántó gondolatok is milyen egyszerű nyelven megfogalmazhatók - mert az mindenki számára mond valamit, és a legtöbb ember számára a lényeget tartalmazza. Ilyen szempontból nézve az előttünk álló törvénymódosítási javaslat nemigen dicsekedhet azzal a bravúrral, azzal a szinte utolérhetetlen egyszerűséggel, ami Aesopus meséit jellemzi.
A törvény egészéről azt lehet elmondani, hogy én hiányolom a módosítások indoklásából azt, melyik módosítás milyen várható bevétellel vagy bevételelmaradással jár. Nagyon célszerűnek mutatkozott volna az, ha az indokolásban erre is kitértek volna.
Igen kifogásolható és erkölcsileg sem támogatható a módosításnak azon része, amely nemcsak hogy a létminimumot, hanem még az ennél kevesebb minimálbért is megadóztatja. Nem tudom, erkölcsileg hogyan vállalható fel az előkészítők részéről az, hogy miközben a leggazdagabbak esetében csökkenti az adót, ugyanakkor azoknál, akik vélhetően szociális segélyre szorultak, ott pedig adót vezet be! Úgy vélem, ez nem egészen abban az irányban hat, mint ami a kormányprogramban szerepel.
Tekintettel arra, hogy képviselőtársaim a korábbi felszólalásaikban már érintették a törvénymódosítási javaslat számos részét, engedjék meg, hogy én csak a mezőgazdaságot érintő területével foglalkozzam.
Az elmúlt évben, alig másfél évvel ezelőtt az ország családi gazdaságainak képviselői kiharcolták azokat a törvénymódosításokat, amelyek lehetővé tették azt, hogy a paraszt is emberi módon élhessen meg. Közismert, hogy ez milyen módon volt a Horn-kormánytól kikényszeríthető. Akkor meg voltunk arról győződve, hogy ezek az elért eredmények tartósak lesznek, és ezt a jelenlegi kormány is felvállalja. Ezzel szemben meglepődve kell azt tapasztalnunk, hogy az infláció mértékével máris csökkenteni szándékozik a kormány ezeket a paraszti adózás vonatkozásában már elért eredményeket, tekintettel arra, hogy itt indexálásról, inflációkövetésről semmilyen szó nem esik. Miközben például a gépjárműadónál nem feledkezett meg a kormányzat arról, hogy a minimumot 50 százalékkal emelje, ugyanakkor a kistermelők esetében, ha kistermelő lesz valaki, 4 millió forint éves jövedelmet lehet elérni a korábbi rendelkezés szerint, és most is csak 4 millió forintos határig kistermelő valaki az összes őstermelő közül! Véleményünk szerint akkor járnánk helyes úton, ha ezt is legalább az infláció mértékével korrigálnánk.
Ami az erdőtelepítést illeti, az viszont nem is értelmezhető. Feltételezhető, hogy még a törvény előkészítői, illetve a Pénzügyminisztérium sincs tisztában azzal, amivel a kormány egy másik tagja, a földművelésügyi miniszter, illetve a szakminisztérium tisztában van. Ugyanis az erdőtelepítésre adott állami támogatás nem fedezi a telepítés összes költségeit, annak csak egy részét fedezi! Ezzel szemben a törvény-előkészítők arra kötelezik az erdőt telepíteni szándékozókat, hogy az adóhivatal felszólítására tételesen számoljanak el azzal a hozzájárulással, amit az állam az erdőtelepítés támogatására ad.
(18.30)
Tekintettel arra, hogy az erdőfelügyelet meggyőződik arról, megvan-e az erdő, sikeres volt-e az erdőtelepítés, tehát az, amit a magyar állam adott az erdőtelepítés támogatására, a költségek egy részének a fedezésére, abból vajon lett erdő vagy nem lett erdő; de ugyanakkor, amikor ott van az erdő, ezzel szemben még tételesen el is kellene számolni. Ez azért érthetetlen és azért tarthatatlan, mivel - mint ahogy mondtam - az erdőtelepítés támogatására adott állami támogatás nem fedezi a költségeket. Ha mégis ebből akarják megvalósítani az erdőtelepítést, akkor kénytelenek a családok, az erdőt telepíteni szándékozók saját munkát meg saját géphasználatot is bevonni az erdőtelepítésre. És erről ki fog számlát adni? Erről nem beszél senki! Mert az igazolt költség az én értelmezésem szerint azt jelenti, hogy számlával igazolt költség; bár ez a törvény szövegéből nem derül ki. Mert ha úgy érti a kormányzat az igazolt költséget, hogy nem kell számlával igazolni, hanem egyéb módon is igazolható, akkor természetesen semmi kifogásunk nem lehet az igazolás ellen.
Még inkább érthetetlen az, amit az előterjesztés tartalmaz a véghasználatot illetően. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium illetékeseinek állásfoglalása alapján, és természetesen személyes tapasztalatom alapján is állíthatom, hogy az erdőgazdálkodási tevékenységnek legfeljebb 2-3 százalék nyereségtartalma van, tekintettel arra, hogy több évtizeden keresztül nincsen más, csak költség, és a végén 30-40 vagy a tölgyes esetében esetleg 100 év múlva lesz csak egyszer egy nagy bevétel. Nyilvánvaló, hogy az összes költséget nem lehet elszámolni, már a bizonyíthatóság és az idő múlása miatt sem lehet elszámolni ennek a terhére.
Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy szerencsés dolog-e ezt a kitermelés évében olyan bevételnek tekinteni, amely mögött nem volt költség, úgy gondoljuk, ez nem egészen tisztességes dolog a kormányzat részéről. Ezért ennek olyan módon történő módosítását javasoljuk, ami a végfelhasználatból keletkezett bevételnek legalább 3 évre történő elosztását javasolja.
A módosító javaslataink ebben a pillanatban gépelés alatt állnak, kérném elnök asszonyt, hogy a jegyzőkönyv alapján is - amiben nyilvánvalóan szavaim megörökíttetnek - vegye tudomásul azt, hogy ezek esetleg az általános vita lezárása után néhány perccel fognak megérkezni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Dr. Fenyvessy Zoltán tapsol.)
