DR. POKOL BÉLA
DR. POKOL BÉLA
DR. POKOL BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napokban Göncz Árpád köztársasági elnök úr Kunos Péter elítélt kegyelmi kérvénye tárgyában támogató döntést hozott, miután azt az igazságügy-miniszter asszony elutasító javaslattal felterjesztette elé. Az alkotmány szabályai szerint, egész pontosan az alkotmány 30/A. §-ának (2) bekezdése szerint e döntés csak az igazságügy-miniszter asszony ellenjegyzésével nyeri el érvényességét, és ő - az előzetes javaslatának megfelelően - nem adta meg a döntéshez az ellenjegyzést. Az ezt követő sajtókampányban a miniszter asszony és a kormány ellen olyan állítások és vádak hangzottak el, amelyek megkövetelik a nyilvános cáfolást.
Az egyik követelés úgy hangzott - elsősorban a Szabad Demokraták Szövetsége politikusai és háttérjogászai részéről -, hogy a köztársasági elnöknek ellenjegyzés nélkül kellene megadni a kegyelmezési jogot, és még azt is mondták, hogy Európában példa nélküli, miszerint egy miniszter felülbírálja az államfő döntését. Az államfő korlátlan kegyelmezési jogát sürgetők felé hadd jelezzem, hogy ez valóban így volt az abszolút monarchiák idején, és a szuverén uralkodó jogon felül állásának egyenes következménye volt a bírói ítélet félretolásának lehetősége. Azonban épp ez a feudális eredet tette gyűlöltté ezt a feudális önkényt szimbolizáló kegyelmezési jogot, és például 1789 után a francia forradalmárok az államfő jogon felül állásának megszüntetésével egyben a kegyelmezési jogot is meg kívánták szüntetni.
Én nem kérem számon a szabaddemokratától és a szocialistáktól a francia forradalmárok szigorú hitét, de azért a XX. század végén az államfő korlátozhatatlan jogkörének tekinteni a kegyelmezést azt jelenti, hogy képviselőtársaink átaludták a felvilágosodást, Rousseau-t, Montesquieu-t, Diderot-t és általában az elmúlt két évszázadot és még néhány évet emellett. (Taps az FKGP soraiban.) Köszönöm.
De nézzük meg, hogy miként áll a kegyelmezési jog az európai országokban, abban a szűkített formában, ahogy fennmaradt, mennyiben él az államfő korlátlan kegyelmezési joga, ahogy azt a szociálliberális ellenzék követeli a magyarhoz hasonló parlamentáris berendezkedésű országokban.
A görög alkotmány 47. cikkelye így rendelkezik, idézem szó szerint: "A köztársaság elnöke jogosult az igazságügy-miniszter javaslatára és egy többségében bírákból álló tanács meghallgatása után a bíróságok által kiszabott büntetések átváltoztatására vagy csökkentésére.". Ehhez a 35. cikk még hozzáteszi, idézem: "A köztársasági elnök egyetlen aktusa sem érvényes, nem hajtható végre az illetékes miniszter ellenjegyzése nélkül." Ugyanilyen kettős kötés - előzetes javaslathoz kötés és annak az utólagos ellenjegyzéssel megfejelése - látható az osztrák alkotmányban is. A németben pedig - és döntő mértékben ennek az alkotmányjogi megoldásait vettük át '89-ben - elsősorban nem is az államfő a kegyelmezési jog elbírálója, hanem a tartományi miniszterelnökök. A parlamentarizmusban ugyanis az államfő felelőtlen, a kormány és tagjai viselik az alkotmányjogi és a politikai felelősség következményeit döntéseiért.
A magyar alkotmány tehát helyesen járt el, amikor a felelősséget nem viselő köztársasági elnökünk kegyelmi döntéseit az igazságügy-miniszter ellenjegyzéséhez kötötte. Sajnos azonban a büntetőeljárási törvény - a '73. évi I. törvény, ami még hatályban van - 401. §-ának (3) bekezdése azt a jogtechnikai hibát követi el, hogy ennek ellenére az igazságügy-miniszter számára az általa nem támogatott kegyelmi kérvény felterjesztését is kötelezővé teszi a köztársasági elnökhöz. Ez az alkotmány szintje alatti törvényi szabályozás ezzel megteremti a lehetőséget arra, hogy alkotmányjogi feszültség keletkezzen az államfő és a döntése ellenjegyzését mérlegelő miniszter között.
A politikai demokráciába és a parlamentarizmusba ugyan beleférnek az alkotmányjogi feszültségek is, ennek ellenére azonban alkotmányjogilag végiggondolandó, hogy helyes-e az említett büntetőeljárási szabályozás, érdemes-e kitenni a köztársasági elnököt annak, hogy a médiák nyomására, az ellenjegyzés várható, nyilvánvaló megtagadása ellenére hozzon döntést egy kegyelmi ügyben.
(9.30)
A Független Kisgazdapárt nevében most csak felvetni szeretném ezt a kérdést, és csak a nyilvánosság állásfoglalása után gondoljuk azt, hogy erre konkrét törvényjavaslatot nyújtsunk be.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)
