ERKEL TIBOR
ERKEL TIBOR
ERKEL TIBOR (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Egy nemzeti hangarchívum mint közgyűjtemény létrehozása - a határokon túl fellelhető hungaricumokat is számba véve - több évtizedes álma volt az érintett művészeti ágak, a rádiózás és hanglemezgyártás legkiválóbbjainak.
Sajátos művészi értékű és példátlan hitelességű dokumentumokról van szó ugyanis, amelyek létrejöttük korát megidézve, életre keltve, percekre, órákra újra beszélhetnek hozzánk - talán furcsa a kép, de úgy, mint egy megszólaltatott ujjlenyomat, egyedien, utánozhatatlanul.
A hajdani Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalat a közszolgálati média után a leggazdagabb tulajdonos volt, a világháború előtti korból származó örökségét és a maga gyártotta felvételeket közösen tekintve. E jelentős értékű tár esetleges "előprivatizációs" szétrablásának veszélye és a 90-es évek remélt új lehetőségei is arra késztették az Antall-kormányt, hogy úgy teremtsen otthont a fizikailag is sérülékeny közvagyonnak, hogy azzal megalapozhassa a majdani teljes nemzeti hangarchívumot is. Ezért 1993. június 4-én az MKM kezdeményezésére a hangarchívumot védetté nyilvánította a Legújabbkori Történeti Múzeum.
1995. június 28-án az Országos Széchényi Könyvtár is védetté nyilvánítja az immár közgyűjteményt. Ezzel az intézmény felügyeleti, ellenőrzési jogot is nyer: vizsgálhatja, hogy a státuszból fakadó előírásoknak megfelelően kezelik-e az archívumot. Továbbá, ha az archívumot eladják, akkor az OSZK hozzájárulása szükséges, és opponálhat, amennyiben az új tulajdonosjelölt a közgyűjtemények őrzésére vonatkozó szabályoknak nem képes vagy nem akar megfelelni.
A Napi Magyarország szeptember 16-i száma egy, a közvélemény előtt teljes titokban tartott tulajdonosváltásról adott hírt "A Fotex kezében a nemzet hangarchívuma" címmel. Azóta beszerzett dokumentumokból tudjuk, hogy a '95-ben tulajdonossá lett Magyar Művészek Konzorciuma és a '97 őszén felbukkant Fotex mint új birtokos közt lebonyolított üzlet törvényessége legalábbis megkérdőjelezhető. Ezért a felbecsülhetetlen értékű közgyűjteménynek szánt jövő bizonytalanná vált. Ezt erősíti az OSZK vizsgálata is, amely egyébként - az adásvételben érdekelt felek bizonyíthatóan szándékos hibája okán - csak a tranzakcióról fél évvel lekésve valósulhatott meg. Adatai azonban valószínűsítik, hogy mint felügyeleti hatóság élt volna oppozíciós jogával.
Tisztelt Miniszter Úr! Számíthatunk-e - kérdezzük öntől - arra, hogy a minisztérium teljes tekintélyével országos hatáskörű intézményei mögé áll, hogy azok a jövőben ne legyenek kiszolgáltatva politikai és sajátos pénzügyi csoportosulások hatalmaskodásainak? Valamint mit kíván tenni a minisztérium a hangarchívummal kapcsolatos és egyértelmű törvénytelenségek felszámolása érdekében?
Köszönöm figyelmüket. Várom válaszát. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
