ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az 1999. évi költségvetés parlamenti vitája még el sem kezdődött, amikor számtalan ellenzéki politikus kritizálta a Magyar Köztársaság kormányát, amiért a költségvetés előkészítése során számtalan, az előző négy évben vállalt politikai és jogi kötelezettség felülvizsgálatát is kezdeményezte. Jogszerűtlennek, a jogállami működéssel összeegyeztethetetlennek nevezték ezt a magatartást.
1923-ban jelent meg Magyari Zoltán jogászprofesszor tollából a máig egyetlen, a költségvetési szakemberek által is nagyra becsült, a költségvetés elméleti kérdéseit is magas szinten taglaló tanulmány. Ebből idézek a következőkben:
"Az állami költségvetés közigazgatási és jogi jelentőségén kívül parlamentáris államban egyúttal nagy fontosságú politikai intézmény is. A parlament, amely az állami kiadások és bevételek megállapításának jogát gyakorolja, a megszavazás alkalmából kénytelen a közigazgatás minden részét beható vizsgálat alá venni, mert csak így alkothat magának véleményt arról, hogy valamely kiadás szükséges-e. A költségvetés megállapítása tehát az egész közigazgatás kritikáját jelenti. Mégpedig jelenti minden vonatkozásban, mert a parlament a maga felfogását érvényesíteni kívánja a közigazgatás egész szellemére, a költségvetési hitelek felhasználásának mikéntjére és szellemére is. Ez a kritika tehát nemcsak gazdasági, nemcsak közigazgatási, nemcsak organizációs és nemcsak alkotmányjogi szempontból vizsgálja a költségvetési előterjesztést, hanem a saját politikai felfogásának érvényesülését is biztosítani kívánja abban a szellemben, amelyben az állam kormányzása folyni fog.
A költségvetés politikai szempontból való vizsgálata magával hozza azt a törekvést, hogy a parlament a többség soraiból alkotott kormány iránt van csak bizalommal. Ez a parlamentarizmus íratlan törvénye, amely nem jogilag, hanem ténylegesen biztosítja azt, hogy az ország kormányzása csak a választók többsége által képviselt felfogásnak megfelelő szellemben történjék.
Ennek szellemében a költségvetési vita végződhet valamely költségvetési tételnek lényegtelen, jóformán csak névleges megváltoztatásával, de a parlament jelentékeny módosításokat eszközölhet a költségvetési előirányzati tételeken, sőt egész címeket vagy fejezeteket törölhet vagy újakat állíthat be, ami által organikus reformokat kényszeríthet ki, vagy legalábbis súlyos nyomást gyakorolhat a kormányra avégből, hogy az a parlamentnek tetsző magatartást vagy irányt kövessen."
Tisztelt Országgyűlés! Az elkövetkező egy-másfél hónapban itt a Házban a gyakorlatban végrehajtódik mindaz, amit Magyari professzor úr a könyvében elméletben taglalt.
Az 1998. évi választások során a polgári koalíció kapott bizalmat a választópolgárok akaratából, és ez a polgári koalíció, illetve annak pártjai a polgári jövő programjában foglalt célkitűzések megvalósítása mellett törtek lándzsát. E programnak a megvalósítása már az előző hónapokban is megkezdődött, s ez a program az, amely kijelölte azokat a főbb irányokat, amelyeket az új költségvetésben érvényesíteni kell.
A költségvetés végleges formája így nem a tárcák egymás közötti marakodásának eredménye, hanem a koalíciós pártok és a választópolgárok többsége által közösen vallott politikai elveken, elképzeléseken alapul.
Új filozófia jelenik meg ebben a költségvetésben. Az 1999. évi költségvetés nem az általános megszorításokat követő - "mindenkinek adjunk többet, törlesszük az előző kormányzat adósságait"; megjegyzem, lenne mit -, azaz a nagy osztogatás költségvetése. Ebben a költségvetésben a cél a prioritásként megjelölt területeken a koncentrált rendbehozatal. Ennek jegyében a következőkre jóval nagyobb összegek állnak rendelkezésre az 1999. évi költségvetésben: a szervezett bűnözés elleni harcra, a kis- és középvállalkozások támogatására, a mezőgazdasági struktúra átalakítására, azon belül is a családi gazdaságok és a kistermelők fokozott támogatására, a családi támogatások növelésére, oktatásra és kultúrára.
Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt frakcióvezetőjétől ma azt hallottuk, hogy az 1999. évi költségvetés nem a demokrácia kiteljesítésének, hanem a politikai diktatúra megalapozásának költségvetése.
Mit sérelmez a legnagyobb ellenzéki párt politikusa? Talán azt, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok megszüntetésével megszűnik a felelőtlen és gondtalan gazdálkodás említett alapoknál folytatott gyakorlata? Vagy azt, hogy a Postabank állami kézbe vételével és a menedzsment lecserélésével az utolsó pillanatban kisbefektetők millióinak pénze került megmentésre?
És mi az a diktatúra? Talán az, ha az adófizetők pénze felett a választópolgárok képviseletében megválasztott parlament és a parlamenti többség támogatását bíró kormány diszponál?
Minek nevezné a frakcióvezető úr akkor azt az állapotot, amikor az adófizetők pénzének egyharmada felett minden felelősség nélkül a Szocialista Párt országos listáján szereplő szakszervezeti vezetők rendelkeznek.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Nem a frakcióvezető úr által elmondottak jelentik az 1999. évi költségvetés igazi politikai üzenetét. Sokkal inkább azok a törekvések, amelyek a társadalombiztosítási alapok gazdálkodásának átláthatósága érdekében változtatásokat eszközölnek, a családoknak juttatott többlettámogatások és minden olyan törekvés, amely ezt a költségvetést a jövő költségvetésévé teszi. Én ennek jegyében bízom abban, hogy ebben a Házban meg fogja kapni a kormány költségvetése azt a felhatalmazást, amely lehetővé teszi ennek a költségvetésnek 1999. január elsejétől történő végrehajtását. Ha ez megtörténik, bízom abban, hogy 1999. december 31-én vagy 1999 decemberében a 2000. évi költségvetés megvitatásakor egy sokkal kedvezőbb helyzetű országban, sokkal kedvezőbb lehetőségek között kerülhet sor annak megvitatására, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésére a polgári koalíció kormányának az elképzeléseit immár teljes egészében tükröző 2000. évi költségvetés megalkotására és elfogadására.
Köszönöm szépen a szót. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Megadjuk! - Taps.)
