KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az az igazság, hogy Rogán képviselő úr hozzászólásához kívántam véleményt fűzni, de amilyen gyorsan elmondta a hozzászólását, olyan gyorsan el is tűnt a teremből.
Meg kell mondjam őszintén, egy olyan képviselőtől, aki a miniszterelnök úr közvetlen gazdaságpolitikai tanácsadója, szakmailag sokkal felkészültebb és mélyebb gondolatokat hordozó hozzászólást vártam - ennyit a hozzászólásról.
Nagyon sajnálom, hogy a képviselő úr leragadt az 1930-as éveknél. Ha nem ragadt volna le, akkor valószínűleg mélyebben elmerülhetett volna abban a döntési mechanizmusban, amit a társadalombiztosítási önkormányzatok annak idején produkáltak. Nagy valószínűséggel, ha ezek az önkormányzatok ma működnének, nem fordulhatna elő olyan döntési mechanizmus, hogy megjelenik a társadalombiztosítás egyszámláján 1 milliárd forint egész véletlenül, mert általában bejár a központi költségvetés számlájára, s akkor a politikai államtitkár asszony gondol egyet, és részvényeket vásárol. Közben senkit nem tájékoztat erről a dologról, majd később, amikor már kikényszerítik belőle, elmondja a sajtó előtt.
Az a döntési mechanizmus, amely az önkormányzatokon alapult, kötelezővé tette, hogy mind a munkavállalók, mind a munkaadók képviselőjének megküldjék az anyagot, és ezt követően persze a tb-költségvetésről - csakúgy, mint most - a parlament döntött. Szeretném elmondani, az elmúlt napokban világos képet kaphattunk arról, hogy a társadalombiztosítást irányító kormányzatnak semmiféle vagyonkezelési koncepciója nincs, nem is akar most ilyet elfogadni. Azt gondolom, aki megismerkedett a jelenlegi gyakorlattal, világosan láthatta, hogy ez egy világos centralizáció. Ahogy a Szocialista Párt vezérszónoka mondta: teljes mértékben megalapozott, hogy itt erről van szó.
Sajnálom, hogy Rogán képviselő úr nincs jelen a teremben, így lehetőség sincs arra, hogy vitát folytassak vele.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
