DR. NAGY SÁNDOR
DR. NAGY SÁNDOR
DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! A Szocialista Párt nagyon komolyan készült a költségvetés vitájára. Sajnos, a mai vitanap minden tekintetben az általunk komolyan vett vitát vissza nem igazolta. Nem igazolta vissza azért, mert azokra az érveinkre, amelyeket felvetettünk a költségvetés egyes feszültségpontjaival, bizonytalan megoldásaival, alkalmazott automatizmusaival kapcsolatban, ezekre nézve túlságosan sok érvelő választ nem kaphattunk a nap során; annál többet foglalkoztak valamilyen furcsa pszichés eredetű zavar folytán kormánypárti képviselők az elmúlt négy év különféle ügyeivel. Pedig ha nem csal az érzékem, akkor most a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetése van napirenden.
Ilyen értelemben jó lenne, és talán elvárható lenne, hogy a figyelmünket elsősorban a jövő év és azt követő évek folyamataira fordítsuk, ne pedig egy múltba néző elemzéssé varázsoljuk a költségvetési vitát. Megvan ennek is az ideje, lehet kezdeményezni politikai vitanapot arról, hogy a jelenlegi kormányképviselők hogy értékelik az elmúlt négy évet, mi nem fogunk ettől elzárkózni, félreértés ne essék. De hogy minduntalan abba botlunk bele, hogy a tegnapra, a tegnapelőttre ki hogy emlékszik, és persze rendszerint rosszul emlékszik, ez nem tesz jót a költségvetésnek. És nem nekünk nem tesz jót, nem tesz jót a költségvetésnek, és nem tesz jót a kormányzati felelősségnek. Ez az első megjegyzésem.
A második megjegyzésem az, hogy igyekeztünk, nemcsak politikai érvekkel, hanem szakmai érvekkel is rámutatni, hogy hol vannak ezek a bizonyos feszültségek és sérülékeny pontok. Körüljártuk a növekedés problémáját, körüljártuk az infláció problémáját, körüljártuk azokat a problémákat, amelyek minden kétséget kizáróan a különféle kiadási előirányzatok mögött meghúzódnak. Rámutattunk, nem azért, mert így kívánta úri kedvünk, hanem azért, mert ez van a költségvetésben, hogy bizony nagyon különbözőképpen minősíti, illetőleg preferálja a különféle közalkalmazotti területeket ez a költségvetés.
Hogy miért terjed el vajon a közalkalmazottak körében, hogy nem lesz igazán béremelés, kérdezi Tállai András képviselő úr; hát azért, mert ezt olvassák ki ebből a költségvetésből, és nyilvánvalóan valamilyen alappal. Az meg aztán már tételesen nem felel meg a valóságnak, hogy nem lesz olyan réteg Magyarországon jövőre, amely nem jár rosszabbul. Engedelmet kérek, Tállai képviselő úr, vegyen elő egy A/4-es papírt, ceruzát, és számolja ki a minimálbéren foglalkoztatottak reálbér-pozícióját jövőre, és akkor majd megláthatja! Számolja ki annak a konstrukciónak a következményeit, amikor az öregségi nyugdíjminimumtól elszakított szociális ellátások tekintetében nem növekedő értékekről van szó, könnyen összeadhatja, és azt is összeadhatja, hogy azoknál a rétegeknél, amelyek nem képesek a jövedelmükből levonni, pontosabban érvényesíteni az adókedvezményeket a gyermeknevelésnél, ki hogy jár és milyen mértékben. Százezres tömegeket érint!
Mi ezekre rámutattunk. Szerettünk volna egy érdemi vitát, s készek is voltunk, és készek is vagyunk a jövő napokban is az ilyen érdemi vitára, de ehhez az kellene, hogy érvre érvvel válaszoljanak, tisztelt képviselőtársak. Egyébként az kellene, hogy jelen is legyenek alkalmasint, netán a kormány tagjai is ezen a vitán, és valóban, kíséreljünk meg egy többé-kevésbé politikai indulatoktól mentes szakmai vitát. Ez tudniillik jót tenne a költségvetésnek, nemcsak az itt jelen lévők közérzetének. Mindezt azért mondtam el, egy kicsit összefoglaló jelleggel, hogy azok a kedves rádióhallgatók is, akik e késői órán még hallgatják a rádiót, valami képet kapjanak erről a vitáról, ez úton is megköszönve kitartó figyelmüket. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
