DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A privatizációs bevételeket a törvényjavaslat 11. melléklete tartalmazza, amely szerint 102,5 milliárd forint kiadásra kell fedezetet nyújtani a privatizációs bevételekből.
A tisztelt Ház falai között a privatizációról a vita eddigi szakaszában elismerően szóltak, ugyanakkor olyan körülményekre szeretném a figyelmet felhívni, amely az eddig lezajlott privatizációnak bizonyos garanciális, kezességvállalási elemeit felveti, és az a költségvetést fogja terhelni az elkövetkezendő időszakban.
A privatizációból származó készpénzbevételt az ÁPV Rt. 104 milliárd forintra becsüli. Ez csaknem 150 százalékos átlagos értékesítési árfolyamnak felel meg, a saját tőkére vetítve. Az Állami Számvevőszék is ellenőrizte az ÁPV Rt. számításait, azonban a korábbi évek költségvetési gyakorlatával szemben egy pozitív eredmény, hogy az ÁSZ-t, az Állami Számvevőszéket nem utasította el a Privatizációs Vagyonkezelő üzleti titoksértés végett, tehát a vizsgálatot el tudták végezni. Az ÁPV Rt.-nek a tervezési bizonytalanságot csak részben sikerült - véleményünk szerint - csökkentenie, ugyanis a privatizálható vagyon kevés. Annyira kevés, hogy nem ad mozgásteret a bevételek jelentősebb növelésére. A bevételek elmaradása esetén pedig egyes fontos kifizetések, kötelezettségek így nehézségekbe ütközhetnek a kifizetés vonatkozásában. Tehát a privatizációból, ami a jövő évi költségvetést illeti, 22,4 milliárd forinttal szerepel az állami vagyon hasznosításából folyó érték - költségvetési bevétel gyanánt, hangsúlyozom -, a privatizációval és a vagyonkezeléssel összefüggő kiadásoké pedig 80,1 milliárd forint. Együttesen a privatizációs bevételeket terheli 102,5 milliárd. Ez az összeg, hogy sok vagy kevés, így nem érthető. Megítéléséhez tisztázni kellene, látni kellene azt, hogy milyen bevételek lesznek ezen kiadási tételek fedezetei. Másként feltéve a kérdést: Lesz-e annyi privatizálás, és milyen áron, hogy ezen kiadások ne a költségvetés egyéb bevételeit terheljék meg?
(20.00)
A privatizáció kapcsán szükséges tisztázni azt - amelyet a Magyar Igazság és Élet Pártjától mi már különböző parlamenti megszólalásaink során többször is sürgettünk -, hogy azok az adásvételi leltárak, amelyek vélhetően a kormányváltáskor elkészültek, az átvett privatizációs szerződésekből még fennálló kötelezettségeket, illetve ezekből milyen költségvetést terhelő kiadási tételek várhatók az 1999. év folyamán. (Sic!)
Legfőképpen tisztázandó terület az, hogy a privatizált vállalatok mekkora hányadának volt jelentős volumenű lejárt hiteltartozása, amelytől a bankokat privatizációjuk előtt az állam alárendelt kölcsöntőke-nyújtás vagy kötvény formájában felvállalt kötelezettségként megtisztította, és hosszú időre a költségvetést terheli ennek a terhe.
Tehát ha ezen privatizációs lépések nem történnek meg, tisztelt kormányzat, tisztelt kormánypárti képviselők, akkor legalább a nagyobb értékű cégek esetében, addig a költségvetési anyagban szerepeltetett privatizációs bevételeket és a jóváhagyásra kerülő kiadásokat szavazni egy olyan képtelenség, egy olyan mélyrepülés, amelynek már nem évek múlva, hanem sokkal előbb lesznek meg a káros, negatív következményei.
A költségvetési törvényjavaslatot vizsgálva, elemezve további aggályos pontnak látjuk azt, hogy az államháztartás rendjéről szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 116. §-ában rögzíti azt, hogy az Országgyűlés részére milyen államháztartási mérlegeket kell bemutatni. Ezek közül az előterjesztésből hiányzik a költségvetési hiány finanszírozásának mérlege.
Az önkormányzati bizottságban, lévén, hogy ott is tagja vagyok ezen bizottságnak, a Pénzügyminisztérium képviselőjének szögeztem azt a kérdést, hogy miért nem mutatták be, illetve ha már nem mutatták be, akkor legalább mondja meg, hogy az állampapírpiac finanszírozása hogyan történne 1999-ben, milyen szerkezetben, milyen kötvény-, állampapírtípusokkal. Azt a választ kaptam, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez üzleti titok.
Való igaz, az üzleti titok elég tág kategória, azonban ki nem tudja azt - tekintve, hogy a tisztelt Ház falai között ez ügyben már kétszer is kérdést intéztem Varga Mihály államtitkár úrhoz az állampapírpiac kapcsán -, hogy ott bizony mélyrepülés van. Néhány hónap alatt a külföldi befektetők az állampapír-állományuk több mint 60 százalékát kivonták a magyar állampapírpiacról.
Reménykedni tudunk csak, hogy az államháztartás hiányának finanszírozása új alapokra helyeződik majd 1999-ben. De ehhez markáns paradigmaváltásra van szükség a magyar állampapírpiacon. Hiányról, államadósságról szólva: tisztán látható az, hogy a központi költségvetés, de akár az államháztartás egyenlege tartósan hiányt jelent, sőt tartósan növekedő hiányt jelent. Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy új kormány lépett be, új-e ez a költségvetés, mennyiben új. Tisztelt Képviselőtársaim! Szerkezetében, pénzügyi, monetáris, restriktív szemléletében ez a költségvetés ugyanaz, mint 1997-ben, vagy 1996-ban, tehát az előző években volt. Az látható, hogy ebben a költségvetésben is megemelkedik a hiány. Megemelkedik a központi költségvetés, és az összes államháztartási alrendszer hiánya.
Az az illúzió, hogy az úgynevezett 5 százalékos maastrichti kritériumon belül van az államháztartás/GDP arányszáma, tulajdonképpen egy illúzió, mert ezek a számok azt mutatják, hogy tulajdonképpen egy elvárásnak jóllehet papíron kimutatva megfelel az ország, de tudjuk azt, hogy a most prognosztizált hiány nem annyi lesz, mint amennyire azt a pénzügyi kormányzat taksálja. Azt mondjuk, ha olyan vetületben szemléljük az államháztartás hiányát, illetve a költségvetés deficitjét, hogy csak a folyó bevételek és kiadások viszonyát mutatja, a tőkejellegű mozgásokat pedig nem, akkor azt kell mondanunk, hogy a bruttó hazai termék több mint 60 százaléka a költségvetés hiteltartozását kellene hogy finanszírozza.
Tehát azért állítunk elő terméket, hogy az adósságot törlesszük, illetve ha ez az adósságállomány nem nőne a következő években, ami szinte kizárt, akkor is ennek az adósságtömegnek a kamatait kell évekig törleszteni. Erre a költségvetési bevételeket pedig biztosítani kell.
Tisztelt Képviselőtársaim! A pénzügyi egyensúlytalanság minden bizonnyal a '99. évi költségvetés végrehajtását kísérni fogja. Az államháztartási mérlegeken túl további probléma rejlik a fizetési mérleg vonatkozásában, ahol tulajdonképpen nem az áruk export-, illetve importegyenlege okozza a fő problémát, hanem a tőkebefektetések egyenlege. Az a fő probléma, hogy a pénzügyi kormányzat a mai napig sem és ebben a költségvetésben sem fogalmazott meg olyan egyértelmű jelzéseket a külföldi tőke felé, amely azt jelezhetné, azt mutathatná a külföldi befektetőknek, hogy a megtermelt profitot ne vigyék ki az országból. Tehát a profit repatriálásának a foka nagyon alacsony szintű. Ha megnézzük a '98 augusztusi adatokat, összevetjük a '97-essel, tehát az egy évvel korábbival, azt látjuk, hogy több mint 300 millió dolláros tőkeprofit-, értéktöbblet-kiáramlás van az országból. Tehát itt a külföldi befektetők irányában egyértelmű jelzést kell adni. A folyó fizetésimérleg-prognózis - amelyet a tisztelt pénzügyi kormányzat bemutat - nagyon lehangoló. '97-ben sikerült az 1 milliárdos folyó fizetésimérleg-hiányt elérni, ez '98-ban 2 milliárd, aztán 2,5, aztán 2-2,5, tehát állandósulni látszik egy 2 milliárd dollár fölötti fizetési hiány.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyian tudhatjuk azt, hogy az államháztartás vitelének, az állami pénzügyeknek van egy úgynevezett lincolni kritériuma. Ez annyit jelent, hogy a köz érdekében, közhatalmi alapon és eszközökkel az állam ellátja azokat a feladatokat, amelyekre a magánszemélyek, illetve önkéntes alapon működő szervezetek, vállalkozások nem lennének képesek.
Ugyanakkor az '99. évi költségvetés kapcsán felmerül bennem az a kérdés - összefoglalva az elmondottakat -, hogyan tudja a kormányzat '99-ben ellátni ezen feladatokat, ha a privatizált nemzeti vagyon sorsa nem tisztázott. Tehát garanciális kezességi dolgok, körülmények felmerülhetnek, továbbá az állampapír helyzete labilis; a harmadik dolog pedig a nyomasztó költségvetési hiány, és fizetésimérleg-hiány jelentkezik, állandósul, mértékében pedig nő.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a MIÉP és a kormánypártok padsoraiban.)
