DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagy Sándor képviselőtársam hozzászólása váltotta ki belőlem, hogy most a vitanap végén még egyszer szóljak.
Végigültem ezt a mai vitanapot, s tudom, hogy Nagy Sándor is, mert végig itt láttam a teremben őt. Nem úgy emlékszem a mai vitára, mint ahogy Nagy Sándor ezt a rádióhallgatóknak most, az éjszakában összefoglalta. Megjegyzem: most, az utolsó pillanatokban is van annyi kormánypárti képviselő a teremben, mint ahány ellenzéki képviselő. (Dr. Nagy Sándor: Most már! Egy órával ezelőtt fele sem volt!) Egy órával ezelőtt is volt!
A rádióhallgatók talán azt is tudják, hogy itt viszonylag szűkre szabott, szigorú időkeretekben folytatjuk le ezt a vitát. A kormánypárti képviselők és az ellenzékiek nyilvánvalóan felváltva szólaltak meg, s ez nyilvánvalóan adta azt, hogy kormánypárti képviselők jelen voltak a vitánál.
Nagy Sándor úr úgy fogalmazott, hogy mi elsősorban a múlttal foglalkoztunk. Ez egyszerűen nem igaz! Egy költségvetési vita során - egyébként a gördülő költségvetési tervezésből is adódik - természetesen az ember valamelyest visszanéz a múltba. Nem érzékeltem azt, hogy a kormánypárti képviselők a múlttal foglalkoztak volna, elsősorban a kormányprogrammal és a költségvetéssel foglalkoztak.
Többen annak adtak hangot - többek között én is -, hogy a kormányprogram megvalósításának első üteme az, amit most tárgyalunk.
Hisszük, hogy az elkövetkezendő időszakokban lesz még lehetőségünk arra, hogy a kormányprogram végrehajtásán - több költségvetéssel - érdemi lépéseket is tegyünk. Tehát én másként emlékszem a vitára, mint Nagy Sándor képviselőtársam. Azok a rádióhallgatók, akik végighallgatták ezt a vitát, azt gondolom, az én álláspontomat fogják osztani.
Köszönöm. (Dr. Nagy Sándor: Nem feltétlenül! - Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
