DR. HELMECZY LÁSZLÓ
DR. HELMECZY LÁSZLÓ
DR. HELMECZY LÁSZLÓ, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési vita kezdetén elhangzott, hogy egyes bizottságokban jóformán vita sem volt, ahogy elhangzottak kisebbségi bizottsági vélemények.
Az alkotmányügyi bizottságban erre nem panaszkodhattunk, hiszen az alkotmányügyi bizottság mintegy négyórás vita során alakította ki a véleményét, azt követően, hogy meghallgatta dr. Solt Pál urat, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökét és dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész urat. Az alkotmányügyi bizottságban - sokszor indulatoktól sem mentes vita során - nyilvánvalóan az Országgyűlés határozati javaslata körül csúcsosodott ki a vita leginkább. Amiben, azt gondolom, úgy az ellenzéki, mint a kormánypárti képviselők, illetőleg az elnök úr és a legfőbb ügyész úr is egyetértett, az volt, hogy tulajdonképpen a bíróságok rendkívüli módon leterheltek, s a bíróságok jelenlegi időszerűségével kapcsolatosan problémák vannak, még akkor is, ha az utóbbi időkben ebben a vonatkozásban - ahogy Solt Pál elnök úr elmondta -, ha csupán néhány százalékban is, de javulás mutatható ki.
(19.40)
A vita lényegét tulajdonképpen az képezte, hogy a tervezett intézkedés - az országgyűlési határozati javaslat, illetőleg a törvénymódosítási javaslat - megállítja, megakasztja-e az igazságügyi reformot, vagy esetleg ezzel teljesen más a kormánynak a célja, illetőleg döntés esetén az Országgyűlésnek.
Ellenzéki képviselők és az OIT elnöke, Solt Pál úr is annak a véleményének adott hangot, hogy tulajdonképpen ez az országgyűlési határozati javaslat, illetőleg törvényjavaslat csapás az igazságügyi reformra. Ha idézni akarnék, akkor azt mondanám, ilyen kijelentés is elhangzott, hogy a kormány egy hét alatt romokba döntötte tíz év előkészítő munkáját és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács egy éves munkáját. (Tóth Károly tapsol.)
Milyen kétségek fogalmazódtak meg ezen a bizottsági ülésen a határozati javaslattal, illetőleg a törvényjavaslattal kapcsolatosan? Amint az expozéban is elhangzott, az egyik sarkalatos kérdés az volt, hogy vajon az ítélőtáblák bevezetésével lassulni vagy gyorsulni fog az igazságszolgáltatás. Természetesen gyökeresen eltérőek voltak a vélemények. Az elnök úr, illetőleg az ellenzéki képviselők álláspontja szerint az igazságszolgáltatás működésében teljesen egyértelműen csakis gyorsulást eredményezhet az ítélőtáblák 1999. január 1-jével történő bevezetése. Ellenérvként, a kormánypárti képviselők oldaláról az hangzott el, hogy ott, ahol a fellebbezési fórumok száma nő, ha figyelembe vesszük az eljárási határidőket is, akkor nyilvánvalóan szóba kerülhet vagy aggályos lehet az, hogy gyorsulni fog az igazságszolgáltatás, esetleg ellenkező hatást is kiválthat, netán lassul az igazságszolgáltatás jelenleg sem túlságosan gyorsan működő gépezete.
Miután - ahogy az expozéban is elhangzott - a fellebbezési lehetőségek száma nő, azt gondolom, hogy nem lehet elvitatni a kormánytól azt a jogot, hogy ezt a kérdést esetleg mélyebben megvizsgálja, és ehhez nem kell más, mint az országgyűlési határozati javaslat szerint határidőt kérjen.
Szintén felvetődött az országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatosan az, hogy itt bizony, alkotmányossági problémákkal is számolni kell. A bizottság többségi véleménye szerint alkotmányossági aggályokat sem az országgyűlési határozat, sem pedig a törvényjavaslat nem vet fel.
Tény, nem vitatható, hogy az alkotmányos szabályozás szerint ítélőtáblák pillanatnyilag, ma az alkotmányos rendszerben működnek, léteznek. Ezt azonban, tisztelt képviselőtársaim, senki nem vitatja! Ezt nem vitatja egyik előterjesztés sem. A dolog nem erről szól! A dolog arról szól, hogy 1999. január 1-jével az ítélőtáblák be lesznek-e vezetve hazánkban vagy később. (Szalay Gábor: Vagy soha!) Hallom a közbeszólást, hogy vagy soha. Ilyen nem szerepel a határozatban - csak reagálni szeretnék a közbeszólásra -, ilyen egyik országgyűlési határozati javaslatban sem szerepel, az indoklásban sem szerepel és a törvényjavaslatban sem szerepel. Csupán arról van szó, hogy a kormány 1999. június 30-ig időt kér arra, hogy ezt a számára fontos, jelentős kérdést alaposan megvizsgálhassa.
Az a kérdés viszont már felvetődhet, hogy ha és amennyiben 1999. január 1-jétől működni fognak a táblák, és ne adj' isten, mégsem hozza a kívánt hatást, azt gondolom, hogy a visszaállítása viszont már mindenki számára alkotmányos problémákat vetne fel. Azon már nemigen lehetne vitatkozni, hogy egy alkotmányban is rögzített bírói fórum működését, azért, mert netán nem úgy működik, ahogy a jogalkotó szerette volna, vissza kellene állítani. Az volt tehát a többségi álláspont, hogy a határozati javaslat és a törvényjavaslat nincs ellentétben semmilyen hatályos alkotmányos rendelkezéssel.
Felvetődött a kérdés - és ezt leginkább dr. Solt Pál úr fogalmazta meg -, hogy a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a határozati javaslat nem tartalmazza azt az időt, amikor majd hatályba lépne a törvény az ítélőtáblákkal kapcsolatban. Valóban ténykérdés, hogy ezt nem tartalmazza, de a határozati javaslat nem is erről szól, hanem arról szól, hogy '99. január 1-jével ne kezdjék el működésüket az ítélőtáblák. Hat hónapos vizsgálódást követően a kormány az Országgyűlés elé terjeszt egy olyan koncepciót, javaslatot, amely - hangsúlyozni szeretném - az alkotmányos előírásoknak megfelelően a táblabíróságok működéséről fog szólni.
Problémát jelentett még a bizottsági ülésen az, hogy hogyan hat az ítélőtáblák 1999. január 1-jén történő bevezetése a helyi bíróságok, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság működésére. Elhangzott az, hogy hozzávetőlegesen mindösszesen 2500 bíró működik Magyarországon, és mindösszesen 62 személyt érint az ítélőtáblák felállításával kapcsolatos rendelkezés, illetőleg az ítélőtáblák működésének megkezdése.
A legnagyobb aggályt a kormánypárti képviselők részéről az adta - és ez nem vitatható, ténykérdés -, hogy a táblákhoz nagy számban valójában nem a Legfelsőbb Bíróságról érkeznek a bírák - mindösszesen öt fő érkezik innen -, hanem az alsófokú bíróságokról kerülnek fel nagy számban bírák, ami egy olyan elszívó hatást jelent, amire azt mondta Solt elnök úr, hogy nem elviselhetetlen. Úgy érzem, hogy a sorok között azért azt ő maga is elismerte, hogy mindenesetre nem pozitív hatás az, hogy kiválóan képzett bírák alsófokú bíróságról előre kerülnek a táblabíróságra, és nem biztos, hogy ez a hiány az alsófokú bíróságokon új bírósági titkárokból kinevezett bírákkal pótolható.
Azt gondolom, hogy azokban a szakmai dolgokban is egyetértettek az ellenzéki és kormánypárti képviselők is, hogy tulajdonképpen szükséges a helyi bíróságok megerősítése, és szükséges a Legfelsőbb Bíróság munkájának, terheinek csökkentése is, épp azért, hogy a Legfelsőbb Bíróság jogegységesítő tevékenységét maradéktalanul el tudja végezni.
Eredendően - ahogy az expozéból is hallhattuk - azok voltak a tervek, hogy a táblabíróságokhoz leginkább a Legfelsőbb Bíróságról érkeznek a bírák, ott ez egy bizonyos, jelentős létszámcsökkenést is fog eredményezni, és nem fogja gyengíteni az alsófokú bíróságokat. Ez nem így történt.
Én azt szakmailag nem vitatom egyébként, hogy ez összefüggésben lehet azzal is, hogy a Be. csak 2000. január 1-jével lép hatályba, ami egyben nyilvánvalóan azt is jelenti, hogy a büntető ügyszakos bírák ekkor fognak érkezni a táblabírósághoz, amennyiben 2000. január 1-jével hatályba lép az új Be.
Az alkotmányügyi bizottság ülésén szóba került egyébként az igazságügyi reform, illetőleg a táblabíróságok kapcsán a Be. hatálybalépése is, ahol végül is mi, kormánypárti képviselők arról az anomáliáról beszéltünk az OIT elnökének, hogy valójában a Legfelsőbb Bíróság álláspontja is az, hogy talán végig kellene gondolni, hogy 2000. január 1-jével hatályba lépjen-e az új Be. vagy sem, ami tulajdonképpen a táblabíróságok büntető ügyszakban történő működését tenné lehetővé. Miközben a Legfelsőbb Bíróság egy oldalról azt szorgalmazza, hogy végig kell gondolni a 2000. január 1-jével történő hatálybalépést, másrészről 1999. január 1-jével amellett száll síkra, hogy a táblák induljanak el.
Összegezve: arra a kérdésre a kormánypárti oldal nemigen kapott választ, hogy vajon milyen hátránya származik abból ma a magyar igazságszolgáltatásnak, ha 1999. január 1-jével - hangsúlyozni szeretném: csupán a polgári ügyszakban, és öt táblabíróság helyett csak három táblabíróságon - nem kezdődik meg az ítélkezés. Erre meggyőző választ, azt gondolom, nem kaptunk.
(19.50)
Összefoglalóan: az alkotmányügyi bizottság 17 igen, 12 nem és 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta a T/383. számú törvényjavaslatot, illetőleg a H/377. számú országgyűlési határozati javaslatot.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
