DR. STUMPF ISTVÁN
DR. STUMPF ISTVÁN
DR. STUMPF ISTVÁN, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem tudom, hogy jó reggelt vagy jó estét köszönjek-e, és hogy mi illendő ilyenkor, fél órával éjfél előtt egy törvény expozéjánál: kiterjesztő módon beszámolni mindenről, amiről a miniszter az expozé során szót szeretne ejteni, vagy pedig valamennyire rövidre fogni a szót, és koncentrálni a leglényegesebb kérdésekre. Tapasztalt képviselőket kérdeztem, hogy mi a helyes magatartás, azt mondták, hogy tartanom kell az eredeti menetrendhez magam, mert holnap délelőtt aztán azt fogják a szememre vetni, hogy lehet, hogy fél óra múlva éjfél, de a miniszter nem teljesítette a részletes indokolással kapcsolatos kötelezettségét. Igyekszem valamiféle kompromisszumos utat választani.
Tisztelt Ház! A polgári kormány a programjában számos komoly változást hirdetett meg, amelyek célja a hatékonyabb államigazgatás és a hosszabb távon olcsóbb kormányzati munka megteremtése. Ezen célok megvalósítása nem képzelhető el a kormányzati szerkezet és szervezet ésszerű átalakítása nélkül, a változtatás azonban nem lehet öncélú, a választói akaratot kell követnie, és természetesen eszközül kell szolgálnia a kormányprogram megvalósításához, valamint biztosítania kell, hogy a társadalommal állandó és folyamatos párbeszédet tudjon a kormányzat a kialakított szerkezetben folytatni.
Kétségtelen, hogy jelentős visszhangot váltottak ki a kormány első lépései, azok a lépések, amelyek egy új államfelfogás megalapozását szolgálták, egy olyan államét, amely feltételteremtő módon, együttműködve a társadalom szereplőivel, szolgáló és szolgáltató államot kíván megvalósítani. Ez természetesen feltételezi a polgárok és az állam kölcsönös viszonyának új minőségét, egyfelől normakövetést vár el a polgároktól, megteremtve ezzel az esélyegyenlőséget mindenki számára, másfelől kiszámíthatósággal, valamint korrekt és hatékony működésével megadja a biztonságos élet kereteit anyagi és erkölcsi oldalról egyaránt.
Az 1998. június 30-án elfogadott, a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényben az a szándék is testet öltött, hogy a polgári kormány által meghirdetett gazdasági és társadalmi program végrehajtásának intézményi feltételei megteremtődhessenek. A törvényben foglalt szabályozás révén létrejöttek a kormány megalakításának és működésének, valamint munkájának megkezdéséhez szükséges szervezeti keretek, megteremtődtek az államigazgatás megváltoztatni kívánt feladataihoz, a hangsúlyváltozáshoz szükséges intézkedések szakmai feltételei.
A törvény az új kormány megalakulásával egyidejűleg ez év július 8-án lépett hatályba. Rendelkezései nyomán a minisztériumi struktúra átalakult, a miniszteri feladat- és hatáskörök átrendeződtek, új kormányzati munkamegosztási rend alakult ki. A törvény elfogadása és hatálybalépése lehetőséget, keretet biztosított a korábbinál eredményesebb, a polgárok érdekeit érvényesíteni képes kormányzás feltételeinek, a feladatellátás és a hatáskörgyakorlás ésszerű, takarékos és hatékony rendjének kialakításához. Terjedelmi lehetőségeiből, céljából és funkciójából következően azonban csak az alapvető keretek és főbb irányok kijelölésére, valamint a rendelkezésekből értelemszerűen következő hatásköri változások átvezetésére volt alkalmas.
A kormányzati munka megújítását célzó valamennyi hatásköri elgondolás részletes kibontása és összhangjának biztosítása a kormányalakítást követő időszak meghatározó feladata maradt. Erre nemcsak azért van szükség, mert az említett törvény a részletekbe menő, sokrétű jogszabály-előkészítő munkának az elvégzésére határidőt, 120 napot szabott, hanem azért is, hogy a korábban elmondott elveknek a kormány meg tudjon felelni. Ezek az elvek a tiszta profilú intézmények áttekinthető működése, a polgárbarát intézkedési mechanizmusok, tehát végső soron az anyagi ráfordításokban is megjelenő hatékonyabb állam.
Azért nyújtja be most a kormány a napirenden levő törvényjavaslatot, hogy ezek az elvek mindannyiunk számára kötelezettségként jelenjenek meg, hogy a mindannyiunk számára olyan fontos értékek a törvény erejével bírjanak.
Tisztelt Országgyűlés! A minisztériumok felsorolásáról szóló törvény értelmező előírásai a feladat- és hatáskörök többségénél ágazati hovatartozásukat, szakminisztériumi besorolásukat illetően egyértelmű helyzetet eredményeztek. A központi közigazgatás szervezeti változásai ugyanakkor több olyan, más törvényben rögzített hatáskört is érintenek, amelyeknél a hatáskör gyakorlójának megállapításai nem kezelhetők egyszerű névváltozási, illetve jogértelmezési kérdésként. Ezekre az esetekre a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényben szereplő általános jogutódlási rendezés nem elégséges, a szóban forgó törvényi előírások az új feladatellátási rendhez igazodó módosítást szükségeltetnek.
(23.30)
Ilyen további rendezési igény jelentkezik például, ha az adott feladatot korábban ellátó minisztériumnak a feladat-átcsoportosítás következtében nem egy, hanem például két jogutódja van. További szabályozásra van szükség olyankor, ha egy-egy konkrét törvényi rendelkezésből nem következik egyértelműen, hogy a feladat-átcsoportosítást követően a kérdéses feladat ellátásában melyik minisztérium érintett elsődlegesen. Előfordulhat az is, hogy egy-egy feladat kapcsán a hatáskörök több tárca közötti megosztása indokolt, vagy az ágazati felelős kijelölésénél a szóba jöhető megoldások közül való választásnál a szakmai szempontok mellett aktuálpolitikai megfontolások is szerepet játszanak.
Hölgyeim és Uraim! Az elmondottaknak megfelelően a törvényjavaslat azokat a szervezeti változásokkal szorosan összefüggő hatásköri kérdéseket rendezi, amelyek hiányában az adott feladatellátás törvényeknek való maradéktalan megfelelése nem biztosítható, vagy az új struktúrának megfelelő hatáskörgyakorlást a hatályos jogban eltérő törvényi előírás akadályozza. A törvényjavaslat szám és cím szerinti megjelöléssel harminc törvény kisebb-nagyobb terjedelmű módosítását tartalmazza, a javaslat egy fejezete rendelkezik egyéb törvények névváltozással összefüggő, értelmező jellegű módosításairól, továbbá egy rendelkezése pedig az ifjúságról szóló 1971. évi IV. törvény hatályon kívül helyezéséről intézkedik. Ez utóbbit leszámítva a javaslat valamennyi rendelkezése törvénymódosításra irányul. E módosítások néhány kivételtől eltekintve szoros tartalmi összefüggésben állnak az új feladatellátási és hatásköri szabályokkal, a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényben előírt részletes szabályozási kötelezettség teljesítésével.
A javaslattal kapcsolatos módosítási igények igen változatos tartalommal jelentkeztek. Egyes esetekben a módosítás kizárólag a minisztériumok nevének megváltoztatásával összefüggő technikai jellegű kérdések rendezésére irányul, más esetben pedig a hatáskör gyakorlójának megváltozása, illetőleg ezzel összefüggésben az új szervezeti és működési struktúra kialakítása érdemi módosításokat eredményező, részletesebb szabályozást igényel.
A módosítások jelentős része, a törvényjavaslatnak mintegy harminc paragrafusa a foglalkoztatáspolitika új hatásköri és feladatellátási rendjéhez igazodó változtatásokat tartalmazza. A bővebb rendezés indoka a témakör törvényi szabályozottságának magas szintjében és abban keresendő, hogy megszűnt a Munkaügyi Minisztérium, feladat- és hatáskörét három tárca veszi át. A foglalkoztatáspolitika a kormányzati munka egyik stratégiai területe; a megfelelő hatáskörök kijelölése, azok delegálása különböző tárcákhoz azt eredményezi, hogy szemben az eddigi gyakorlattal, a problémák megoldása arra a területre helyeződik át, ahol az adott probléma ténylegesen jelentkezik. A munkaüggyel, foglalkoztatáspolitikával eddig foglalkozó egy tárca koncepcióját így felváltja a kormány programját eredményesebben képviselő, az egyes csoportok helyzetének javítását hatékonyabban szolgáló új struktúra, amely ott oldja meg a problémákat, ahol keletkeznek, és megfelelő helyen tudja kezelni, mert a maga teljességében látja át az adott területet.
A munkanélküliek ellátásával, a munkaerőpiaci szervezet irányításával, a Munkaerő-piaci Alap kezelésével kapcsolatos feladatkört a továbbiakban a Munkaügyi Minisztérium jogutódjaként a Szociális és Családügyi Minisztérium látja el. A foglalkoztatáspolitika koncepciójának kialakítása, a foglalkoztatásfejlesztéshez kapcsolódó programok, intézkedések kidolgozása a Gazdasági Minisztérium hatáskörébe kerül. A szakképzés irányításáról, a szakképzéssel kapcsolatos pénzeszközök felhasználásáról 1999. január 1-jétől az Oktatási Minisztérium gondoskodik.
A kormányzati struktúra átalakítása során az egyházakkal kapcsolatos ügyek a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához kerültek, így azokban a törvényekben, amelyekben az egyházi ügyek kapcsán eddig a Miniszterelnöki Hivatal szerepelt, az új minisztériumot kell megjelölni. Ennek megvalósításához három törvény módosításáról kell rendelkezni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A fentiekből is látható, hogy a kormányzati szándék is megjelenik az előterjesztésben, ami egy tisztább profilú minisztériumi szerkezetet képzel maga elé. Ez nemcsak a már említett hatékonysághoz járul hozzá, hanem lehetővé teszi azt is, hogy világos helyzet teremtődjék az államigazgatásban, vagyis a meghozott döntéseket a lehető leggyorsabb végrehajtás kövesse, és valóban azok a társadalmi csoportok részesüljenek a döntések kedvező hatásaiban, amelyeket a kormányzati szándék fel kíván karolni.
A javaslatban jelentős terjedelmű részt képviselnek azok a módosítások, amelyek az ifjúságpolitika és a sportélet kormányzati irányítása terén elhatározott szervezeti átalakításokat és hatásköri változásokat célozzák. A kormányprogram kiemelt jelentőséget tulajdonít az ifjúságpolitikának és az ifjúságpolitikával, illetőleg a népegészségüggyel szoros összefüggésben a sportélet fejlesztésének. A cél a polgári társadalommal és a fejlett piacgazdasággal összeegyeztethető sportszféra megteremtése, a rendszerváltás előtti időszakból örökölt rendszer maradványainak megszüntetése, az átalakítási folyamat eredményes lezárása.
A sport ügye nem egyszerűen irányítási vagy financiális probléma, hanem komplex nemzetstratégiai kérdés, az ifjúságpolitikának, a nevelésügynek szerves része, amelynek erkölcsi tartalma kiemelt jelentőségű. A polgári kormány öntudatos, a világot kritikusan szemlélő fiatal nemzedékek felnevelésében érdekelt. Ez nem egyszerűen magánügy, hanem közügy. Szükséges-e tehát tovább magyarázni, hogy ebben milyen szerepe van a sport ügyének, amely az ép testben ép lélek elve mentén szolgálja a társadalmat. Hogyan várjuk el a jövő nemzedékeitől az igényes, távlatokba tekintő alkotómunkát, a világra való nyitottságot, a közösségért érzett felelősségtudatot, ha most nem teremtjük meg ezeknek a feltételeit a képzés, nevelés, az egészséges életmód terén; és ha nem teremtünk bizalmat a köz iránt, a polgárok életét így vagy úgy befolyásoló állam működése iránt.
Tisztelt Ház! Az ifjúságpolitika, illetőleg a sportélet kormányzati irányítása, az ezzel kapcsolatos állami finanszírozási rendszer eddig szétaprózódott különböző állami szervekre és más közjogi szervezetekre - például Sport Tanács és sport közalapítványok között. A hatékonyabb kormányzati fellépés érdekében szükséges e szféra szétforgácsoltságának megszüntetése, egyben az eddigi országos hatáskörű közigazgatási szervként tevékenykedő sport főhatóság minisztériumként való működtetése, és így a kormányba való szerves beépítése. Ezt a célt szolgálja az Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozása.
Az új minisztérium felállítása és a feladatok eredményes ellátása érdekében egyrészt ki kell egészíteni a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényt az Ifjúsági és Sportminisztériummal, másrészt pedig meg kell határozni a minisztériumnak az ifjúsági és sportügyekkel kapcsolatos legfontosabb feladatait. Az új minisztérium létrehozásával összefüggésben szükség van továbbá a sporttörvény, illetőleg a Gyermek- és Ifjúsági Alapról, valamint a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványról szóló törvény jelentősebb módosítására is.
Az Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozásával mód nyílik a sportirányítás új rendszerében feleslegessé váló szervezetek megszüntetésére, illetve összevonására, és ezáltal a sportirányítás hatékonyságának javítására, működési költségeinek csökkentésére. A javaslat az új minisztérium felállítása kapcsán rendelkezik továbbá az Országos Testnevelési és Sport Hivatal egyidejű megszüntetéséről, egyúttal kimondva, hogy a minisztérium a megszűnő hivatal általános jogutódja. A minisztérium létrejöttével a Sport Tanács feladatai kiürülnek, működésének további fenntartása felesleges láncszemet jelentene a sportszervek állami finanszírozásában. A sport területének a minisztérium létrehozásán felül legfontosabb szervezeti lépése, hogy a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány néven egyesítésre kerül a különböző sportcélú támogatásokat nyújtó Gerevich Aladár Nemzeti Sport Közalapítvány és a Wesselényi Miklós Nemzeti Ifjúsági és Szabadidősport az Egészséges Életmódért Közalapítvány.
A javaslatban szereplő, a hatályos sporttörvényt érintő szervezeti változások mellett feltétlenül szükség van a sporttörvény átfogó felülvizsgálatára és a polgári társadalom működésébe szervezett beillesztésére, az új koncepciójú sporttörvény kidolgozására. Az új szabályozás kialakítása szempontjából alapfeladat a sport állami támogatása és finanszírozási rendszerének piackonform, a polgári társadalom igényeihez igazodó átalakítása. Az Ifjúsági és Sportminisztérium elsődleges rendeltetése, hogy ezt a rendszert kialakítsa. Az új sporttörvény azonban csak a hosszú távú sportstratégia-koncepción, illetőleg a négyéves kormányzati sportpolitikai elképzelésen alapulhat. Létrehozására 1999-2000 körül van reális lehetőség. Az ifjúsági terület lényeges változásai közé tartozik, hogy a gyermek- és ifjúsági alprogram az ifjúsági és sportminiszter rendelkezése alá kerül, újrafogalmazódnak az alapprogramból támogatandó célok, továbbá átalakításra kerül a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány szervezete.
Az Ifjúsági és Sportminisztérium mint új minisztérium felállítását az indokolja, hogy a változó feladat- és hatáskörök tekintetében az ifjúság területén is törvény szabályozza a feladatellátás megváltozó rendjét.
(23.40)
Ennek érdekében a minisztérium feladat- és hatáskörére vonatkozó előírások körülhatárolják a kormányzati együttműködés, az ifjúságot érintő különböző területek összhangja és ezzel kapcsolatban az összhang megteremtésének feladatait. Így lehetővé válik az ifjúságot érintő kérdésekben az eddiginél összehangoltabb kormányzati munka érvényesítése, valamint több tárca feladatkörébe tartozó területek közötti együttműködés megteremtése, illetve biztosítása.
A javaslatban megfogalmazódó szabályozási elgondolás szerint a minisztérium az ifjúsági korosztályok öntevékenységének támogatása, a települési és területi önkormányzatok ifjúsági munkájának ösztönzése és segítése érdekében regionális ifjúsági irodákat működtet. Az irodák felállításával a településfejlesztés távlati céljaihoz, kialakuló szervezetrendszeréhez igazodó megoldás születhet, egyúttal lehetővé válik egy, a kormányzati szándékokat közvetítő, de egyidejűleg az önkormányzati, ifjúsági munka szükségleteinek is megfelelő szervezetrendszer kialakításának megkezdése.
Az Ifjúsági és Sportminisztériumnak a sport és ifjúság területén jelentkező részletes feladatait, hasonlóan az egyéb miniszteri statútumokhoz, kormányrendelet fogja rendezni. Erre tekintettel a javaslat mellőzi a részletes feladat-, illetőleg hatásköri meghatározást, és csak a minisztérium legáltalánosabb alapvető feladataira utal.
Tisztelt Országgyűlés! A kormányzati munka törvényi szabályozására tartozó hatáskör területeinek folytonossága érdekében a törvényjavaslat a módosítások döntő többségének ez évi hatálybalépésével számol, egyes rendelkezések tekintetében azonban 1999. január 1-jei hatályba léptetést irányoz elő.
A törvényjavaslatban szereplő módosítások elfogadásával és a törvény hatálybalépésével lezárulhat az a hónapok óta tartó feszített ütemű szabályozási folyamat, amely a kormány programjának megvalósítására alkalmas szervezeti, hatásköri és működési keretek kialakítását célozta. Ez lehetővé teszi, hogy valóban a polgárok érdekében történő, hatékony és eredményes munkát végezhessenek a minisztériumok, megnyugtató, egyértelmű felelősségi viszonyokat teremt.
És egy fontos dologról eddig még nem szóltunk, pedig a törvényjavaslat erről is szól: azokról a köztisztviselőkről és közalkalmazottakról, akik az új intézményi struktúra lelkét jelentik. Ők azok, akik a polgárok jogos elvárásait megfogalmazzák, s akiknek szándékunk és minden törekvésünk szerint új életminőséget, társadalmi megbecsülést, vonzó életpálya lehetőségét kínáljuk.
Ennek szellemében kérem a tisztelt Házat a törvényjavaslat megvitatására és mielőbbi elfogadására.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)
