FRITZ PÉTER
FRITZ PÉTER
FRITZ PÉTER (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A két előterjesztő képviselő úr nagyon meggyőzőnek tűnő érveket sorakoztatott fel, de azt hiszem, az utána elhangzott négy hozzászólás alaposan meg kellett hogy ingassa őket is abban, amit elmondottak. Nem olyan szép a dolog, mint amilyennek az első pillanatban látszott.
Amikor ezt a törvénymódosítási javaslatot magunk között megbeszéltük, akkor úgy minősítettük, hogy ez jogilag ügyes, gazdaságilag ügyeskedő, amúgy pedig trükkös. Trükkös, és ezt egyébként ma is bebizonyította Kósa Lajos képviselő úr, ugyanis a törvényjavaslatban és annak az indokolásában egy szó nem esik arról, amit ma szóban elmondott. Ma említette először a 299. § (2) bekezdését, és tulajdonképpen ez a lényege ennek az egész javaslatnak. A lényege az, hogy nem is azt akarják megvalósítani, ami le van írva ebben a törvényjavaslatban. Egyébként nem baj, ha ez is megvalósul, nagyon szépen hangzik, ez is nagyon jó, valójában az igazi ok és az igazi céljuk nem ez, messze nem ez.
Azt hiszem, hogy ezt a törvénymódosítást jelentéktelennek nevezni igazán luxus, ugyanis ennek a törvénymódosításnak a szokásos parlamenti folyamaton kívül sajnos van előélete is és van egy utóhatása is. Most az előéletéről egy pár szót. Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy miközben egy egyoldalas módosító indítvány kerül be a parlament elé, aközben a sajtóban igen terjedelmes cikkek foglalkoznak ezzel, és amikor az előterjesztő képviselőket megkérdezik arról, esetleg nem az áll-e a dolog mögött, hogy a Mol elnökét le kívánják váltani, akkor ők egy mondatban cáfolják, utána húsz mondatban viszont pont az ellenkezőjét fejtik ki, az ő alkalmatlanságát bizonyítják, és rajta keresztül tulajdonképpen a Molról is egy rendkívül rossz képet festenek.
Tehát egyszerűen azokat a dezinformációkat, amelyek ennek a törvényjavaslatnak az előéletével kapcsolatosan a közvéleménybe bekerültek, úgy érzem, tisztességes volna helyre tenni. Az, hogy az újság közben megírta, ennek a cégnek az értéke ötszörösére növekedett; megírta, hogy a mínusz 4 milliárdból most plusz 40 milliárdnál tart a cég; hogy mindenki tudja, hogy az ország egyik legjobban szervezett cégéről van szó; mindenki tudja, hogy ebben az elnöknek és a vezérigazgatóságnak jelentős szerepe volt, a legkisebb mértékben sem zavarja a képviselőtársakat. Nem tudom, miről van itt szó.
Azt hiszem, hogy a valódi szándéka egyértelmű volt - ezt a képviselőtársaim is elmondották -, két legyet akarnak egy csapásra ütni a képviselő urak, amelyikből az egyikkel egyet kell értenem. Azzal, hogy a törvényben ezt a passzust valamilyen módon kezelni kell, hogy ne kerülhessen hátrányos helyzetbe Magyarország ezen nemzeti vállalata, ezzel valamennyien egyetértünk, és ezt igenis meg kell oldani. Sőt, a Mol elnöke is kifejtette, az újságban is nyilatkozta, ő is amellett van, hogy ezt meg kell oldani. Igen, csak itt egyúttal azt is meg szeretnék oldani, hogy őt is eltávolítani, és ez a kettő együtt ilyen trükkös módon valósítható meg.
A törvény rövid parlamenti folyamatával kapcsolatosan én is osztom Kovács Tibor képviselő úr véleményét. Egyszerűen méltatlan ehhez a nagy horderejű döntéshez az, hogy mi itt éjszaka tárgyalunk erről, a jövő héten már a részletes vitát akarjuk bonyolítani, és két hét múlva már dönteni akarunk erről a dologról. Ennek egyébként egy megfelelő kihordási időt kell biztosítani, egyszerűen nem lehet összecsapni.
Az utóhatásáról annyit: az utóhatása pedig abban fog megnyilvánulni, amiről már több képviselőtársam megint csak szólt, hogy a külföldi befektetők bizalma meg fog csappanni. Hogy ne csappanna meg, amikor olyan valótlan állítások hangzanak el, hogy attól félünk, az orosz befektetők túlsúlyba fognak kerülni. Azok a befektetők, akik egyébként 3-4 százalékkal szerepelnek a Mol részvényesei között? Érdekes módon nem hangzott el egyáltalán, hogy ugyanakkor 38 százalék felett a Bank of New York mint letétkezelő rendelkezik, nagyságrendi különbség van a kettő között, a veszélyt mégis érdekes módon egy másik helyen keressük. Nem biztos, hogy ez helyes, nem biztos, hogy ezt tennünk kell.
Összességében szeretném elmondani, hogy keresnünk kell a jó megoldást, nem ismerem a módosító indítványokat, éppen ezért örülök, hogy folytatódik az általános vita, hátha olyan javaslatok fognak elhangzani, hogy azok közt lesz olyan, amely egy közös jó megoldást eredményez, mert az a javaslat, ami előttünk van, semmiképpen nem fogadható el, sőt megérzésem szerint a kormány számára sem fogadható el, tudniillik pontosan azt a fajta kormányzati stílust, módszert és tartalmat üti, amiről az előző napirendi pontokban beszéltünk. Ha a kormányzatnak ez a stílusa, módszere és tartalma, hogy képviselőkkel adat be trükkös módosító indítványokat és ripsz-ropsz villámgyorsan éjszaka letárgyaljuk és így kell ilyen döntéseket hozni, akkor azt hiszem, nem olyan jó ez a kormányzati elképzelés, mint ahogy előtte a képviselőtársaim szóltak.
Én is azt javaslom, hogy folytassuk a vitát, keressük a közös megoldást és legyünk türelmesek. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
