DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Bocsássák meg nekem, hogy néhány mondat erejéig visszaéljek a helyzetemmel, azzal ugyanis, hogy előttem már több vezérszónoklat elhangzott, és ezek között volt olyan, amelyik mintegy versenyeztetni kívánná az egyes pártok programjait abból a szempontból, hogy vajon melyik helyez nagyobb hangsúlyt a bűnözés, a szervezett bűnözés elleni küzdelemre.
Meggyőződésem, hogy ilyen versenyre nincs szükség, és ez nem szerencsés. Aligha létezik hazánkban olyan törvényesen működő politikai párt, politikai erő, amely programjában ne kezelné az elsők között a bűnözés elleni küzdelmet. Úgy gondolom tehát, hogy valamennyiünk számára kiemelkedő felelősséget jelent az a törvényalkotói döntés, amellyel támogatjuk, illetőleg bíráljuk a kormány előterjesztését.
Bennünk, ellenzéki képviselőkben általános kérdésként fogalmazódik meg: vajon mi az, amit az ellenzék tehet, és mi az, amit nem. Nyilvánvalóan nem kérhetjük számon saját pártunk programjának megvalósítását, mert ez szereptévesztés lenne. Ugyanakkor amit tehetünk és tennünk kell, az az, hogy a kormányon lévő párt, illetve pártok programját számon kérjük és számon kérjük annak megvalósítását.
Az emberi élet és a vagyonbiztonság védelme, a gyermekek testi, erkölcsi fejlődésének biztosítása és az ezek elleni támadás megfékezése olyan általános erkölcsi parancs, olyan egyetemes emberi érték, amelynek védelmében parlamenti pozíciótól és pártállástól függetlenül valamennyiünknek kötelessége fellépni. A parlament együttes és egyetemleges felelősségéről szólva pedig nem feledkezhetünk meg arról, hogy a mindenkori kormányok a végrehajtás területén kiemelkedő felelősséggel bírnak. Amikor törvényt alkotunk, akkor szem előtt kell tartani tehát azt is, hogy a törvényesség, alkotmányosság kritériumai mellett olyan eszközt adjunk a végrehajtó szolgálatok kezébe, amely valóban alkalmas arra, hogy a kívánt célt eredményesen elérje.
A kormány törvényjavaslatának bírálatakor tehát azt is vizsgálnunk kell, vajon alkalmas lesz-e a jogszabály a programban meghirdetett cél elérésére, illetőleg mi a viszonya a programmal, a legalitással. A kormányprogram többek között a következő célt tűzte ki e tekintetben: "A kormány fontosnak tartja, hogy szerepvállalásának határai világosak, egyértelműek legyenek." Ehhez képest kissé ellentmondásosnak látszik az a pont, melyben ez olvasható: "Vállalja a szervezett bűnözés elleni törvény megalkotását." A szervezett bűnözés sajátossága többek között, hogy áthatja a civil társadalom különféle szerveződéseit, sőt behatol a társadalom egészébe, egyre inkább átlépi az országhatárokat, kihasználja az árucikkek, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlását. Azok a technológiai innovációk, mint például az internet és az elektronikus banki szolgáltatások, különösen kényelmes eszközöket biztosítanak mind a bűnelkövetésekhez, mind pedig a bűncselekményekből származó jövedelmek látszólag törvényes tevékenységgel történő átforgatásához. Ebben az értelemben készült az Európai Unió alapszerződésének alapján elfogadott dokumentum, amely "A szervezett bűnözés elleni harc akcióterve" címet viseli. Ebből a hivatkozott dokumentumból is kitűnik, hogy a szervezett bűnözés elleni harc pusztán egyetlen törvény megalkotásának eszközével aligha oldható meg. Ezért csak örülni tudunk annak, hogy a kormány a törvényjavaslat elkészítésekor már elállt ennek az abszurdnak nevezhető kormányprogrampontnak a szó szerinti megvalósításától, és a címében sem vállalja fel ezt a feladatot. Sokkal inkább megmarad annak az általunk is támogatható célkitűzésnek a mezején, mely szerint a kormány különösen fontosnak tartja a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépés jogi hátterének megteremtését.
Azt is le kell szögeznünk azonban, hogy ezek a célkitűzések és maga a cselekvési folyamat - mint ahogy eddig sem - most sem köthető parlamenti ciklusokhoz, illetőleg a ciklusok által jelölt koalíciós kormányokhoz.
(11.10)
Az előző ciklusok kormányai több olyan törvényjavaslatot terjesztettek a tisztelt Ház elé, melyekből megszülettek azok a törvények, amelyek módosítására most tesz javaslatot a kormány. Úgy is mondhatjuk tehát, hogy egy elkezdett utat folytat tovább. Az is nyilvánvaló persze, hogy egy-egy módosító indítvány látszólag jelentéktelen volta mögött igen veszélyes következményekkel járó tartalom húzódhat meg.
Tehát amikor a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is értékeli az SZDSZ-frakció, abból indul ki, mi az, ami jó és támogatható, mi az, ami hátrányos, és ami a hátrányos jogkövetkezmények - így például az eredménytelenség, az alkotmányos aggodalom vagy az alkalmatlan eszköz használata - veszélyével fenyeget.
Tisztelt Ház! Mindenekelőtt röviden szólni kell arról a jogtechnológiai megoldásról, amit a törvényjavaslat választott. Sajnos azt kell mondanom, nem ismeretlen megoldás - noha nem volna helyes általános gyakorlattá tenni -, hogy olyan törvényjavaslat készül, mely lényegében - egy adott cél érdekében - több azonos vagy rokon társadalmi viszonyt szabályozó törvény módosításából áll. Az ilyen megoldásnak ugyanis az a veszélye, hogy az egyes kétharmados szavazati arányt igénylő elemek elfogadásával vagy elvetésével rendkívül nehézkessé válhat az egész törvényről történő vélekedés, illetőleg törvényalkotói döntés.
A Szabad Demokraták Szövetsége elvi éllel már most le kívánja szögezni, hogy nem az egész törvény ellen fejti ki elmarasztaló vélekedését, és főként nem minden módosítást tart elfogadhatatlannak. Később a vitában ezen elemekre természetesen lesz módom kitérni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A továbbiakban a törvényjavaslat szerkezetét követve kívánok néhány általánosítható megjegyzést tenni. A kormány programja - dicséretes módon - úgy fogalmaz: a polgárokat szolgáló állam kötelessége annak biztosítása, hogy a jogszabályok ne beavatkozzanak a mindennapok életébe, hanem a tisztesség és a törvényesség kereteit rögzítsék; jogbiztonságot kell teremtenünk, olyan jogalkotási gyakorlatot, amely hosszú távra tervezhetővé teszi életünket.
Ennek tükrében mit is lehet mondani a szóban forgó törvényjavaslatról? Vannak természetesen olyan normarészek, amelyek ezen célok elérésére alkalmasak. Különösen ilyenek azok a jogharmonizációs lépések, amelyeknek az a rendeltetése, hogy a jogrendszeren belüli egymásra épültséget biztosítsák, az egyes ágazati törvényeket egymáshoz közelítve, azonos normaszövegi technológiával tegyék alkalmassá az egyértelmű rendelkezések kifejtésére, ezzel szolgálva a jogalkalmazást, a jogbiztonságot és a jogállamiságot. Úgy gondoljuk, hogy az előző ciklusban megalkotott ágazati törvények úgy az anyagi jogi szabályozás, mint a szervezeti megoldások tekintetében azt a célt szolgálják, illetve szolgálták, hogy a hatóságok a lehető legszorosabb hálót fonják a bűnöző tevékenységgel szemben. A hatáskörök és illetékességek átgondolt telepítésének az a módja, mellyel a határőrizeti és határrendészeti feladatok szolgálatában a határőrség a róla szóló törvényben nyomozóhatósági jogkört kapott, e törvényjavaslat által megerősítést nyert. Sajnos azonban a törvényjavaslat egészére nem mondhatjuk el azt, hogy a hivatkozott kormányzati célkitűzést sikerült elérnie, illetve azt sikerül tetten érnünk.
Számos helyen bizonytalan jogfogalmat találhatunk. Mindjárt az elején nehezen értelmezhető az a szöveg, miszerint az e törvény egyes rendelkezéseivel érintett eljárásokat soron kívül kell lefolytatni. A jogbiztonság szempontjából ez jelentéktelen stílusbeli problémának tudható be, de ha valóban hosszan tartó és tervezhető jogalkotásban gondolkodunk, akkor az ilyen és ehhez hasonló pontatlanságok nem engedhetők meg. Mint ahogy azt sem lehet a jogalkotói szándék mögött kifürkészni, vajon mit tartalmazhat az a szövegrésze, miszerint a törvény alapján kirótt közrendvédelmi bírságot a kormány által meghatározott közérdekű célra lehet felhasználni. Lehet egyáltalán más célja egy kormánynak, mint a közérdekű cél? - Aligha!
Hasonló módon kétségeink vannak az üzletek működésével összefüggő, egyes közrendvédelmi szabályokról szóló II. fejezetet tekintve is. A szabályozás céljával és tervezett rendeltetésével egyetértünk. Azt is támogatni tudjuk, hogy ezt a különösen védendő érdeket, miszerint az üzletek, üzleti érdekeiktől vezérelve, ne szolgáltassanak helyszínt a kábítószer-kereskedelem és a prostitúció számára, sokoldalúan védjék az ilyen rendeltetésellenes működéstől. Bírálandó ugyanakkor az a megoldás, amely olyan normaszöveget javasol, amelyből az is kiolvasható - minden bizonnyal a jogalkotói szándék ellenére -, miszerint egyenlőségjel tehető az úgynevezett drogdiszkók és a hentesüzletek vagy cipőboltok közé.
A III. fejezet - a prostitúció kezelésének egyes közrendvédelmi szabályairól szólva - új eleme a törvényjavaslatnak, amivel az előterjesztő kísérletet tesz a jogrendszerben a minden szempontból nehezen szabályozható és a jog által nehezen kezelhető, negatív társadalmi jelenség korlátok közé szorítására. Mint tudjuk, az előző parlamenti ciklusban a most olvasható megoldással szinte mindenben megegyező filozófián alapuló törvényjavaslatot nyújtott be a korábbi kormányzat, aminek a tárgyalására azonban már nem került sor. Tudjuk, hogy a törvények szabályozása által üdvözítő, jó megoldás nincsen. Amiről az előző és a mostani törvényjavaslat szabályai is szólnak, azok igazából csak a legkirívóbb megjelenési módok tiltására és a prostitúció gyakorlásának helyszínére vonatkoznak. Ezek azok a szabályok, ami egyeseknek túl sok, másoknak túl kevés. Maga a szabályozás ténye azonban vitathatatlanul előrelépés a jelenlegi állapothoz képest.
A bűnmegelőzési ellenőrzés talán az egyik legvitathatóbb része a törvényjavaslatnak. A javaslat ezen részéhez fűződő általános és részletes indokolás alapgondolatával egyetértve valóban rendezni szükséges ennek a rendőrhatósági intézkedésnek a jogi alapjait. Sajnos, a javasolt megoldással ez nem történne meg. Sőt, a baj még nagyobb azáltal, hogy a hatósági intézkedés anyagi jogi szabályozásának érdemi döntését és eljárását részben beépíti a büntetés-végrehajtási jogba.
A rendeltetésszerű működés szempontjából nehezen értelmezhető az a megoldás, miszerint a kezdeményezés jogát kizárólagosan a rendőrségre terjeszti ki a javaslat. Az indokolás és a javasolt anyagi jogi megoldások szerint az intézkedés elrendelésének tényállását a büntetés-végrehajtás idején szerzett információk alapozhatják meg. Már csak az a kérdés, hogy miért nem a büntetés-végrehajtás rendszerében elhelyezve kap teljes körű anyagi jogi alapot ez a hatósági intézkedés.
A további kritikai megjegyzéseink elmondását későbbre halasztva azért annyit most szeretnék megjegyezni, ha ez a rendőrségi törvényben létrehozott jogintézmény sajnálatos módon a mai napig Csipkerózsika-álmát aludta, úgy gondolom, csak akkor érdemes felébresztenünk, ha valóban életre tudjuk kelteni.
Tisztelt Ház! A szervezett bűnözéssel kapcsolatos törvénycsomagnak nem igazán erős láncszeme az idegenrendészeti és menekültügyi jogszabályváltozásra tett javaslat sem. Ez a rész, mondhatnám azt is, kakukktojás abban az értelemben, hogy a közbiztonság javítása érdekében elérni kívánt célt csak kismértékben, néhol pedig egyáltalán nem segíti. A javaslatok nélkülözik a többoldalú összefüggések átgondolását, ezek korrekt megteremtését, több esetben ötletszerűnek tűnnek, és megmondom őszintén, nem találtam meggyőző érveket a javaslatban. Azt is szeretném elmondani ugyanakkor, kétségkívül több olyan jogintézmény található ma az idegenjogban, amely a végrehajtás és a mindennapi tapasztalataink ismeretében változtatásra szorul. Változtatásra szorul, csak nem így!
A törvényjavaslat VI. fejezete - amely a személyes adatok kezelésével összefüggő szabályokat tartalmazza - a törvényjavaslatnak az a része, amely támogatható - már volt ilyen! Azt is meg kell jegyezni a teljes igazság érdekében, hogy itt sem járatlan úton indul el a kormány, hisz azoknak a kétoldalú nemzetközi szerződéseknek a száma jócskán meghaladja a tízet, amelyeket az előző kormány a toloncegyezmények, a kábítószer és a szervezett bűnözés elleni együttműködésre vonatkozó nemzetközi szerződések tekintetében kötött.
(11.20)
Úgyszintén aláírta a korábbi kormány ez év májusában az úgynevezett szervezett bűnözésről szóló, csatlakozás előtti egyezségokmányt, mellyel már konkrét kötelezettséget vállaltunk a benne foglaltak végrehajtására. Tudjuk, hogy az információk szükségesek, sőt nélkülözhetetlenek a hatékony bűnüldözés számára. Amikor tehát a törvényjavaslatnak ezt a részét bíráljuk, elsősorban a garanciarendszert és az intézményi hátteret hiányoljuk.
Végül szólni kell a törvényjavaslat talán legproblematikusabb részéről, a javaslat 38. §-ával beemelt meglepő megelőzési szolgálat intézményesítéséről. Csak remélni tudjuk, hogy ez a norma a sietősen elvégzett törvény-előkészítő munka sajnálatos következménye. Ellenkező esetben ugyanis azt kellene feltételezni, hogy a kormány törvényjavaslata egy meghatározhatatlan alanyi körre kiterjedő új szervezetet kíván létrehozni a rendőrség működését ellenőrző szerv köntösében. Végképp értelmezhetetlen a javasolt normaszöveg második mondata, miszerint a szerv hatásköre a rendőrségi törvény hatálya alá nem tartozókra is kiterjed. Tisztelt képviselőtársaim, Magyarországon volt olyan korszak, amikor fekete, lefüggönyözött autók érkeztek bizonyos lakásokhoz. Ez - sajnos, ezt kell mondanom - ezt az időt idézi. A javaslat mindezek alapján igencsak magyarázatra szorul, és ebben a formában, ezzel a megközelítéssel elfogadhatatlan.
Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A mondandómat az ellenzékre vonatkozó tételek felelevenítésével kezdtem, és szeretném befejezni a kormányzóképességre és kormányozhatóságra irányadó alapelvek vázlatos érintésével. Ezek szerint minden ország kormányozható, de nem minden politikai erő képes kormányozni. A kormányzóképesség feltétele ugyanis az is, hogy a kormányra jutott politikai erők szervezett politikai erők legyenek, racionális döntést hozó, döntést végrehajtó és döntéseket elfogadó képességük legyen. A szervezett politikai erőnek magában kell foglalnia a kormány és a párt parlamenti frakciójának koalíciós egységét, és ott, ahol erre szükség van. Márpedig a tárgyalt törvényjavaslat esetében, amely számos kétharmados szabályt érint, azt hiszem, vitathatatlanul szükség van az ellenzéki frakciók támogatásának megnyerésére is.
Amikor a Szabad Demokraták Szövetsége a törvényjavaslatról szavazni fog, ezeket a megállapításokat saját magára nézve is követendőnek és érvényesítendőnek minősíti, éppen a tapasztalatai és az azokból levont tanulságok ismeretében. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
