DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Ház által most tárgyalt törvényjavaslatnak deklarált célja, hogy büntetőjogi és közigazgatási eszközökkel, azok hatékony felhasználásával biztosítson védelmet a Btk. 137. § (7) bekezdésében definiált rendkívül veszélyes, bűnszervezet keretében elkövetett bűncselekményekkel szemben. A törvényjavaslat annak a felismeréséből indul ki, hogy a büntetőjog rendelkezésére álló eddigi eszközök nem bizonyultak kellően hatékonynak a szervezett bűnözés visszaszorítására.
Ennek a törvényjavaslatnak - mint általában egy-egy, a büntetőjogot érintő törvényjavaslatnak - természetesen előzménye van. Talán emlékeznek képviselőtársaim arra, hogy annak idején - történelmileg talán nem is olyan túl nagy távlatban -, amikor egy rendőrségi tisztviselő először kezdett arról beszélni, hogy Magyarországon szervezett bűnözés van, akkor ez a rendőrtisztviselő nem dicséretet, nem jutalmat, hanem súlyos támadásokat kapott. Nem járt sokkal jobban az a politikus sem, aki arra mert rámutatni, hogy a szervezett bűnözés ágai elérték a politikát, elérték a hatalmi szférát, és arra próbált - nyilván jó szándékúan - rámutatni, hogy itt valamilyen hatékony lépéseket kell tenni. De még rosszabbul járt az a magas rangú nyomozótiszt, akinek a sorsa még most sem dőlt el, aki úgy gondolta, hogy ha a rendelkezésére került adatokból arra következtethet, hogy a szervezett bűnözés konkrét személyeket ért el, akkor nemcsak joga, hanem esetleg kötelessége is valamilyen lépéseket tenni. Hogy helyesen és a megfelelő úton tette-e, azt nem nekünk kell elbírálni, de az eset maga, úgy gondolom, példaértékű.
A most a Házban folyó vita jószerével - mint ahogy már utaltam rá - történelmi léptékű mértékkel is mérhető, hiszen a bűnszervezeteknek, a szervezett bűnözésnek több évszázados hagyománya van. Ha végiggondoljuk, ezek a bűncselekmények szervezett formában - gondolok itt a prostitúcióra, de számos más, e törvény által érintett bűncselekményformára, -fajtára - valamikor Erzsébet királyné korában Angliában, a Lajosok korában Franciaországban nagyon konkrétan megjelentek, és ellenük igen hatékony intézkedéseket kellett hozni.
A vita hazai berkekben is hosszú időn keresztül folyt erről. Kezdetben egészen a szervezett bűnözés tagadásáig, majd később - bár nem kívánnék az illető közírónak itt most publicitást adni - odáig ment ez a vita, hogy valaki azt állította, így tette fel a kérdést, hogy miért lenne az baj, ha a bűnözésből eredő pénzek megjelennének - majdnem szó szerint idézem - a forgalomban, munkahelyeket teremtenének és mint mondja, a tőzsdén forognának. Hát itt ütközik ez a két nézet! Nevezetesen az, hogy lehet-e a bűncselekménynek olyan gyümölcse, amely hatékony és a társadalom érdekében forog, avagy pedig ha valami bűncselekmény, akkor azt a társadalomnak el kell utasítania, az ellen a társadalomnak küzdenie kell.
(10.50)
A magyar jogalkotás történetében, el kell ismerni, még nem volt példa e területen arra nézve, hogy kriminálpolitikai feladat nemcsak a büntetőjog, illetve a büntetőeljárási jog normáinak szabályozásával kerüljön megoldásra, hanem rendészeti és közigazgatási, valamint kétségtelenül alkotmányos jogokkal közvetlenül is összefüggő adatvédelmi szabályok érintésével történjen. Ezért - el kell ismerni - ez egy rendkívül kényes terület, olyan, amelynél minden lépést nagyon alaposan meg kell fontolni, és ezek a lépések alkotmányosak kell legyenek. A munkát azonban megítélésem szerint el kell végezni, és ez az első lépés most történik meg, ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztésével.
Engedjenek meg egy cseppnyi kitérőt. Nem hiszem, hogy újabb bizottságok felállításával, nem gondolnám, hogy bármiféle társadalmi megmozdulással a bűnözők ellen hatékonyan lehetne küzdeni. A magam részéről a legteljesebb mértékig és mindenkor híve vagyok annak, hogy ilyen nagy horderejű kérdésekben a lehető legszélesebb konszenzus alakuljon ki ellenzéki és kormánypárti oldalon, hogy eszmecsere folyjon, de ez nem jelentheti azt, hogy egy-egy folyamatban lévő büntetőjogi törvényben megjelenő olyan fajta eljárás, amely most van, megakasztásra kerüljön, és ezzel gyakorlatilag hátrányt szenvedjen a bűnüldözés.
A javaslattevő a törvényjavaslat "Különös rendelkezések" című fejezetét "A közbiztonságra veszélyes cselekményeket eltűrő üzletekkel szembeni eljárás" című alfejezettel indítja. Nem gondolnám, hogy ez a legfontosabb része ennek a törvényjavaslatnak, bár kétségtelenül érzékeny pontokat fog érinteni, és megítélésem szerint, ha azt hatékonyan - és hozzá kell tennem, a törvény keretein belül - fogják végrehajtani, akkor bizonyára lesznek itt is eredmények.
Fontosabbnak tartom, és azt hiszem, a közvéleményt is széles körben érdekli az, amit a prostitúció kérdésével kapcsolatosan ez a javaslat tartalmaz. A magam részéről úgy gondolom, kifejezetten szerencsés, hogy a javaslattevő megmarad a szigorú üldözés és a megengedés közbenső területén, és igyekszik valahol középütt szabályozást adni. Ugyanis e kérdésben is, mint annyi más büntetőjogi kérdésben, széles körű vita folyik hosszú-hosszú ideje, hogy a prostitúcióval szemben kemény eszközökkel kell-e fellépni és magát a prostituáltat is fenyegetni, avagy pedig közbenső megoldások is lehetségesek.
Nem kétséges, hogy magát a javaslattevőt nemcsak korlátozta, de be is határolta az 1950. március 21. napján New Yorkban kelt egyezmény, amelyet - erről a helyről azt merem mondani - személy szerint fájlalok, hogy ma is ugyanúgy van hatályban, mert számos olyan megkötést tartalmaz, amelynek hiányában eredményesebb küzdelmet lehetne folytatni a prostitúcióval szemben, de nem is elsősorban a prostitúcióval, hanem az ahhoz kapcsolódó bűnözéssel szemben. Hiszen a prostitúció - engedtessék meg, hogy ezt mondjam - olyan ősi mesterség, amely volt, van és minden bizonnyal lesz. Nem akarok triviális lenni, de ha visszagondolunk, már az Ószövetségben is valami gyönyörű példa van arra vonatkozóan, hogy hol és hogyan űzhették ezt a legősibb iparágat, hol és hogyan lehetett gyermeket szerezni, ha valaki ezen az úton akart: egyetlen utca volt kijelölve a városban, és azon az utcán lehetett ezt a mesterséget űzni! De nem úgy, ahogyan ma nálunk van, hogy a 4-es főútvonaltól az összes főútvonalig, hogy a városnak gyakorlatilag szinte minden pontján szabadon lehet ezt az ősi mesterséget űzni! Azt gondolom, hogy itt a korlátokat be kell építeni.
S látni kell még valamit: nevezetesen, hogy a szervezett bűnözés nagyon meghatározott keretekből szerzi azokat a pénzeket, amelyeket egyes közírók szívesen látnának valahol forogni a magyar gazdaságban; nos, ebből az egyik a prostitúció, a másik a szerencsejáték, a harmadik a kábítószer. Ezek köré csoportosultak ezek a szervezett bűnözői társaságok, és meggyőződésem szerint ez így marad a jövőben is.
(Az elnöki széket
dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.
Dr. Világosi Gábor helyét a jegyzői székben Mádai Péter foglalja el.)
dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.
Dr. Világosi Gábor helyét a jegyzői székben Mádai Péter foglalja el.)
Szeretnék még valamire, ha megengedik, visszautalni. Sterling 1994-ben jelentetett meg New Yorkban egy tanulmányt, amelynek az a címe, hogy Pax Mafiosa. Ez az írás igen kemény tényeket közöl, és világméretű felmérések alapján a következő megállapításokat teszi: az 1990-es évek politikai változásaiból a nemzetközi szervezett bűnözés húzta a legnagyobb hasznot. A határok felszabadításával, azok átjárhatóságával, a kommunikáció teljes szabadságával, a személyi jogok kiteljesítésével olyan lehetőségek nyíltak meg a korábban is létező, de lokálisan működő szervezett bűnözés előtt, amely példa nélkülinek tekinthető. Az író szerint - és én azt gondolom, ebben igazság van - sor került a Pax Mafiosa megkötésére, és ennek során közös stratégia mentén működik az amerikai, a szicíliai maffia, a kínai triád, a japán jakuza, az orosz-ukrán maffia és nem utolsósorban a kolumbiai és más dél-amerikai kábítószer-szállító társaságok.
Ezekkel szemben, tisztelt képviselőtársaim, bizottságok összehívása, bizottságok megalkotása, további határozatok megszülése teljességgel hatástalan! Ezek a szervezetek az én meggyőződésem szerint létező és élő szervezetek itt, ahol mi most létezünk, valahol a gyepű elvének megfelelően a nyugati végeken, és ezek ellen kőkemény küzdelmet kell folytatni; ennek hiányában alul marad a magyar bűnüldöző szervezet, s alul maradnak a magyar igazságszolgáltatási szervezetek is.
A prostitúción kívül szeretnék még kiemelni egy olyan fejezetrészt a törvényjavaslatból, amit a magam részéről kiemelkedően fontosnak tartok. A migráció - ma így nevezzük, de lassan arról beszélhetünk, hogy a világban beindult újabb népvándorlás, amelynek nagyon-nagyon sok oka van, és valamennyi kényszerítő oknak tekinthető - olyan méreteket kezd ölteni, amely ellen a nálunk szerencsésebb és gazdagabb országok nagyon kemény eszközökkel már megteremtették a saját védekező rendszerüket. Mi jelenleg itt állunk nagyon szerény védekező rendszerrel, és miközben nyugati barátaink azt kívánják és kérik tőlünk, hogy sokkal-sokkal megengedőbbek legyünk - ez a saját szempontjukból meg is érthető -, sokkal inkább befogadók legyünk, eközben ők maguk hozzák azokat a szabályozásokat, amelyek kőkeményen lehetetlenné tesznek bizonyos bevándorlást, lehetetlenné teszik nemcsak az illegális, de még a legális bevándorlást is, hiszen olyan kvótákat állítanak fel, amely kvóták mellett ez gyakorlatilag lehetetlen.
Jogos, hogy mi védekezni akarunk, indokolt ez? Én azt gondolom, hogy teljes mértékben. Magyarország nem maradhat abban a bizonytalan helyzetben, hogy a 2002-2006-ban - ez idő szerint még bizonytalan időben - történő csatlakozásig olyan módon történjen nálunk az idegenrendészet kezelése, ami lehetővé teszi, hogy Magyarországon egyre inkább elszaporodjon azok száma, akik nem is hozzánk, hanem valahová máshová igyekeznek, de kényszerűségből itt fognak ragadni. Én ezt indokoltnak tartom, és úgy gondolom, hogy ezek az eszközök, amelyeket itt a törvényjavaslat-tevő most megjelölt, nem olyan természetűek, amelyek bármilyen alkotmányos kifogást felvethetnének.
Természetesen - és ezzel nem tudok vitatkozni - a titkos információk gyűjtése, a személyes adatok kezelése és az ezzel összefüggő szabályozások rendkívül kényes terület. Itt garanciák és megfelelő garanciák nélkül a törvényjavaslat nagyon-nagyon kemény fába vágta a fejszéjét. Ugyanis az a helyzet, hogy az ellenállás nyilvánvalóan e téren lesz a legerőteljesebb és a legkeményebb, ugyanakkor meggyőződésem, hogy ha a banktitok környezetében, bizonyos adatgyűjtési lehetőségek környezetében nem teremtünk törvényes feltételeket, ebben az esetben a bűnüldözés ezen a területen nem lehet hatékony. Erre számos példát lehetne felhozni, de nem hiszem, hogy most példákat kellene elmondanom, hiszen ilyet valamennyien tudnánk mondani.
Meggyőződésem, hogy vannak ebben a törvényjavaslatban garanciák, ezek a garanciák beépítésre kerültek, és ebből most hadd mondjak néhányat. Számomra talán az egyik legfontosabb ezek közül, hogy még ha imitt-amott a törvény egy kicsit kazuisztikusnak is tűnik, mert talán túl részletesen szabályoz különböző dolgokat, de pont ebben van az erénye.
(11.00)
Ha valamit kifogásolni lehetne, az éppen az lenne, ha egyes területeken ez az igen részletes szabályozás hiányozna. Ha ez így van - és megítélésem szerint ezt elsősorban a gyakorlat fogja eldönteni -, akkor ezt pótolni kell, akkor ebben a kérdésben később mindenképpen lépéseket kell tenni. Fontos a törvényben, hogy ott, ahol olyan területeket érint, amelyek kényes területek, ezeken a területeken igen pontosan, egzakt módon igyekszik meghatározni, hogy kikre vonatkozik, kik azok, akik gyakorolhatják ezeket a jogosítványokat, és milyen cél érdekében gyakorolhatják ezeket a jogosítványokat. Meg kell mondanom, hogy ezek hiányában a Független Kisgazdapárt számára sem lettek volna elfogadhatók e fejezetek rendelkezései.
Van ennek a törvényjavaslatnak még egy olyan aspektusa, amelyről külön szólni kell. Minden törvényjavaslat, ha az törvénnyé válik, amikor elkezd működni, működés közben igazolja a létét, és igazolja azt, hogy a törvény kellően, teljes egészében szabályozott-e - soha nem teljesen, de legalább törekedett-e arra -, és így működik-e, és ha menet közben kiderülnek azok a problémák, amelyek fölmerülhetnek, akkor legyen bátorsága a törvényalkotónak a jobbításra és a javításra.
Itt, ennél a törvényjavaslatnál meggyőződésem szerint különösen kiemelkedő szerepük lesz mindazoknak, akik a felügyelet területén mozognak. Az első olyan jelzéseknél, amelyek bármiféle visszaélésre adnak okot, meggyőződésem szerint azonnali kötelezettsége a kormánynak lépni. Most ugyanis, 1990 óta először - és ezt ki kell mondani -, azt a fajta személyi és egyéni alkotmányos jogkeretet, amelyet megteremtettünk, bizonyos mértékig szűkíti ez a törvényjavaslat. Meggyőződésem, hogy erre a szűkítésre szükség van, mert olyan ellenség, olyan ellenfél ellen folyik a küzdelem, amely ellen megfelelő eszközök hiányában nem lehet eredményesen harcolni. De ha ezt az eszközt megkapják a bűnüldözők, ha ez az eszköz a kezébe kerül annak a szervezetnek, amelyet ez a törvény egzakt módon megjelöl, akkor bizony feladata mindenkinek, aki a felügyelet körében mozog, hogy széles körben és folyamatosan ellenőrizzen.
Tisztelt Ház! Nagyon jól tudom, hogy vannak olyan törvények, amelyekhez jó hozzászólni, amelyekről jó beszélni, mert széles körű támogatottságuk van, széles körben elfogadják és széles körben értik. Ennek a törvénynek vannak olyan részei, amelyek meggyőződésem szerint olyan mértékben szakmaiak, olyan mértékben a bűnüldözés keretén belül értékelhetők csak, hogy ezt bizony nem biztos, hogy a polgárok széles körben értik - azt érteni fogják, amit folyamatosan hallani fognak az ellenzéki oldalról, hogy itt az emberi szabadságjogok megnyirbálásáról van szó! (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Lehet - hallom, hogy erről van szó. De úgy tűnik, hogy egyes országokban - Dániában, az Egyesült Államokban és még lehetne sorolni - ezeket a jogokat sokkal inkább korlátozzák, hogy ne mondjak még más országokat is, mert mást nem akarok. Igen, erről van szó! A bűnüldözés, a bűnüldözéssel kapcsolatos eszközök tára olyan eszköztár, amely időnként óhatatlanul tartalmaz korlátokat a személyi jogokkal kapcsolatosan. Hogy hol a határ - ez az alapvető kérdés! Az én meggyőződésem szerint ebben a törvényjavaslatban ez a határ még megfelelően van kijelölve. Nem vitatom, hogy valahol igazán ott van kijelölve, ahol már a széle van ennek a határnak, de még belül van ezen a határon.
Úgy gondolom, hogy ha emberi jogi kérdésben lehet is vitatkozni a törvényjavaslaton, megítélésem szerint szakmailag semmiképpen nem, mert ennek a törvényjavaslatnak meggyőződésem szerint az első olyan eszköznek és fegyvernek kell lennie, amelyet ha odaadunk a bűnüldöző szervezetek kezébe, akkor ettől kezdve már azért felelősek, hogy ez valóban működjön is. Ha ez nem működik, akkor valóban hiábavaló volt - a törvényalkotónak, mindenkinek, aki támogatta -, mert ebben az esetben nem lehet eredmény.
Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt minden fenntartása mellett támogatja a törvényjavaslat elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
