DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, nem mondok semmi újat, ha azzal kezdem ezt a rövidke kis felszólalást, hogy az adófizetés megkerülése, netán annak a teljes mellőzése olyan össznépi játék, amit ma már globalizáltnak tekinthetünk. Ebben világméretekben érdekeltek az emberek. Világméretekben abban érdekeltek, hogy a lehető legkisebb adót fizessék. Azt gondolom, hogy alapjaiban ezzel még egyet is lehet érteni, ha ez törvényes keretek között történik. Magyarországon különösen nagy hagyományai vannak ennek. Gondoljunk csak bele: a történelemben nem kell olyan nagyon régmúltra visszamenni - mondjuk, a török időkig -, amikor az életet jelentette az, ha valaki el tudta kerülni, hogy ne kétfelé adózzon, mondjuk, a királyi Magyarország felé, és a török felé is.
Az is az életet jelentette, bármennyire is talán még a nemzeti érzékeinket is valahol megmozgathatja, hogy ne adózzon a kurucnak, és ne adózzon a labancnak se. De ez így folytatódott a kiegyezés időszakában is, hiszen Mikszáthtól tudjuk a kedves vidéki képviselőről, aki feljött Budapestre nagyon ritkán, fogalma sem volt a helyzeti viszonyokról, úgy értem, a budapesti viszonyokról, és megkínálta szűzdohánnyal nem mást, mint épp a fináncminisztert, aki aztán persze a kor akkori joviális helyzetének megfelelően ezt jóízűen el is szívta. Nos, én azt gondolom, hogy valahol nálunk az adómegkerülés messze-messze az európai átlagot is megkerüli; érthető módon talán - még egyszer mondom - történelmi okoknál fogva is.
Nos, ez a javaslat, amit most tárgyalunk, azt gondolom, az erényeit valahonnan onnan merítette, ahonnan a hiányosságait, a hibáit is. Az erényei közé sorolnám azt, hogy bár Európában számos helyen működik hasonló intézmény - ezekre már kialakult gyakorlat van, hiszen Ausztriában már 1912 óta működik ilyen intézmény, amelyet 1983-ban csak korszerűsítettek -, mégis a javaslattevő végre egyszer nem átvette ezeket a már kialakult és a gyakorlatban is létező intézményrendszereket, nem ezeket próbálja meg adaptálni magunkhoz, hanem a saját viszonyainkhoz igazította azt a javaslatot, amely most előttünk van.
Meggyőződésem szerint a másik erénye az, hogy abból indult ki, ami a reális valóság. Nevezetesen, hogy Magyarországon jelenleg még sem a gazdasági viszonyok, még kevésbé az adómorál, távolról sem abban a helyzetben van, amelyben, mondjuk, Ausztriában, Németországban vagy akár Hollandiában. Ezért a helyi viszonyokhoz kellett igazítani ezeket a szabályokat. Ebből fakadtak aztán persze a fogyatékosságok és a hiányok is, hiszen a javaslattevő úgy gondolta - nem teljesen alaptalanul -, hogy a meglévő törvények átemelésével, törvényhelyek átemelésével olyan helyzetet lehet teremteni, amely egyben azt eredményezi, hogy itt elfogadott és már a gyakorlatban lévő törvények érvényesülnek a mostani javaslaton belül. Ezért fejezetet emelt át a rendőrségi törvényből, az adózás rendjéről szóló törvényt idézi, az államtitokról és szolgálati titokról szóló törvényt, a vámjogról szóló törvényt - és még lehetne sorolni.
Mindezt azonban oly módon tette, hogy ezeket csak felsorolja, de az adaptációkat nem részletezte. Ez volt az első dolog, amelyben, úgy gondolom, nem teljesen alaptalanul többen nyomatékosan olyan kifogásokat találtak, amelyeknek hangot is adtak, hangot is kellett hogy adjanak, hiszen a törvény így nagyon nehezen értelmezhető, nagyon nehezen beazonosítható. Ebből következően az alkalmazás körül is gondok lehetnek.
Akkor, amikor az alkotmány- és igazságügyi bizottság nem kevéssé kiélezett, helyenként talán a személyeskedésig is elmenő vita során tárgyalta a javaslatot, magam is hangot adtam annak, hogy itt valamiféle olyan megoldást kell találni akár módosító indítványokkal, amely a törvény egységességét és ugyanakkor a jobb áttekinthetőségét szolgálja. Az ellenzék álláspontja azonban - nekem az volt a nézetem, és ma is ez - talán még azon is túlment, ahogyan Kazinczy annak idején kezelte Berzsenyi Dánielt. Ő még csak azt mondta, hogy: "tűzbe felét vetem, harmadát is még, jer most már, vár az olimposzi kar". Az ellenzék azt mondta, hogy úgy, ahogy van, az egészet ki kell dobni.
Nos, hölgyeim és uraim, nagyon örülök, hogy ezzel ma is egyetért az ellenzék. (Dr. Toller László: Nyerő!) Persze, a mi álláspontunk nem azonos ezzel; meg kell mondanom, hogy miért nem. Mi annak idején - ezt sokszor a fejünkre olvasták, és bizonyára még fogják is az ellenzéki oldalról, helyesen teszik - azt az ígéretet tettük, kisgazdák és koalíciós partnereink egyaránt, hogy ebben az országban érzékelhető adócsökkentés fog bekövetkezni. Én azonban a választási eljárás során nagy számú, helyenként a húszat is elérő hallgatóság előtt többször kijelentettem, hogy ennek két komoly feltétele van. Az egyik feltétel az, hogy gazdasági növekedés legyen. A másik feltétele az, hogy az adómorál megváltozzon, és az adófizetés általánossá váljék.
Ennek hiányában adót csökkenteni az én igen szerény nézetem szerint nem lehetséges. Adót csökkenteni pedig ráolvasással eddig még senkinek nem sikerült. Nagy valószínűséggel bármilyen jó, nézetem szerint kiváló a jelenlegi kormány, ennek ellenére ez neki sem sikerülhet. Itt az eszközöket meg kellett találni. Az alapvető kérdés az, hogy a helyes eszközöket kereste és találta-e meg ez a kormány, avagy pedig ezek az eszközök nem alkalmasak arra, hogy megvalósításuk esetén nagyon adóbevételek, és nem utolsósorban - ezt fontosabbnak tartom, mint a pénzügyi részét - jobb adómorál alakuljon ki. Azt gondolom, alapvető kérdés, hogy igaz-e az a kormányállítás - meggyőződésem szerint igaz -, hogy ezek a szabályok és szabályozók nem a kisvállalkozók, a zöldséges, a kereskedő és a hasonló kisemberek ellen irányulnak, hanem oda irányulnak, és ott kívánnak érvényesülni, ahol az igazi nagy adóbefizetések elmaradtak.
Hogyan maradnak el? Úgy maradnak el, azt hiszem, mindenki tudja, azok is, akik most a törvény ádáz ellenfelei, hogy valójában bizonyos értékhatáron felül már megéri ügyvédet, adótanácsadót, könyvelőt és ha kell, akkor adószakértőt külön foglalkoztatni. Megéri, és azt kell mondanom, ez törvényes mindaddig, amíg arról van szó, hogy a törvényes keretek között lehet-e az adót valamilyen módon csökkenteni. De ha ez a teljes adómegkerülésre irányul, akkor ez bűncselekmény, és ha ez bűncselekmény, akkor ezt fel kell deríteni. Ha ezt felderítik, akkor szigorúan meg kell büntetni azt, aki ezt teszi. Ők azok - ezt ki kell jelenteni -, akik helyett meg kell fizetni az annyit emlegetett, az MSZP által oly sokszor emlegetett bérből és fizetésből élőknek azt az adót, amit mindenképpen be kell szednie az államnak ahhoz, hogy működni tudjon. (Dr. Toller László: Erre van a rendőrség.)
Nos, azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a jelenlegi viszonyok között bizonyítottan és igazolhatóan nem működött. Ne arról tessenek majd beszélni és beszélgetni, hogy a rendőrség mit tehetne! A rendőrség az eltelt intervallumban bizonyíthatóan ezekben az ügyekben nem ért el igazán eredményt. Nem történtek olyan lépések, amely lépések azzal kecsegtetnének, hogy fordulat következhetne be ebben az ügyben. Márpedig fordulat nélkül - azt kell mondanom -, ha ez nem következik be, tudomásul kell venni a kis adófizetőknek, azoknak, akik elérhetők, akik nem tudnak adószakértőt alkalmazni, nem tudnak ügyvédhez fordulni, nem tudnak olyan helyzetet teremteni, hogy a kibúvás eszközei a rendelkezésükre álljanak, hogy ismét ők lesznek azok, akik vesztesek.
(9.50)
Mi, a Független Kisgazdapárt, azért támogatjuk ezt a javaslatot, mert meggyőződésünk szerint most elérhető lesz, éspedig törvényes eszközökkel lesz elérhető, hogy azok is adót fizessenek, éspedig jövedelmük arányában fizessenek adót, akik eddig ezt nem tették. Nem szeretnék semmiféle konkrét példára hivatkozni, de azért elgondolkodtató, hogy amikor megindul egy-egy adóeljárás, előfordul, hogy éppen kirabolják azt a gépkocsit, amelyben az összes adópapír benne van; mit tesz isten, mint legfontosabb zsákmányt, az adópapírokat viszik el! Ha egy tisztességes adónyomozó hivatal van, amely elkezdi a tényeket felderíteni - nem az adópapírokat, mert amikor az adópapírokat ellenőrzik, ott már a szakértők fogják meghatározni, hogy mi lesz a végeredmény -, és akkor kezdik el ellenőrizni, amikor az adóalap keletkezik, ha valóban erről van szó, akkor meggyőződésem szerint ezek az emberek megfoghatók lesznek.
Nos, el kell mondanom azt is, hogy nyomatékos aggályaink voltak, és ezen nyomatékos aggályainknak a magam részéről, a magam szerény lehetőségeivel az alkotmány- és igazságügyi bizottság előtt hangot is adtam. Azt mondtam, hogy módosításokkal tudjuk ezt a törvényjavaslatot támogatni. Ezek a módosítások elkészültek, és pont azokban a részekben, amely részek előttem is némileg, azt kell mondanom, de talán jelentős mértékben is aggályosak voltak - így a kényszerítő eszközök használata, annak a pontosítása, így az információgyűjtés és annak szabályozása, nem utolsósorban az adatok kezelése és azok nyilvántartásának módja, és még egy dolog, a hatáskör és illetékesség kérdése -, ezek a módosító indítványok nézetem szerint kellő módon kiigazítanak és olyan helyzetet teremtenek, amikor ez a törvény már aggálytalanná válhat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, azon kell elgondolkodnunk, hogy ha a törvényjavaslatot elfogadja a tisztelt Ház, azt követően is meglegyen az a fajta biztosíték, az a fajta garancia, amelyre viszont az ellenzék joggal hivatkozik és joggal igényli. Mire gondolok többek között? Többek között arra is, hogy a Házszabály lehetővé - nemcsak lehetővé, bizonyos vonatkozásban kötelezővé - teszi albizottság létrehozását, éspedig meghozott törvények vizsgálata és azok érvényesülése tekintetében - mondja a 29. § (3) bekezdése. Gondoskodni kell róla, hogy a Ház folyamatos ellenőrzése mindaddig, amíg ennek az új intézménynek a bejáratása tart, mindaddig, amíg ezen új intézmény joggyakorlata nem lesz teljes egészében ismert, egyfajta, még az ügyészséget is meghaladó felügyelet álljon rendelkezésre.
Még egyszer hangsúlyozni szeretném, ha valamennyien szeretnénk - és azt hiszem, nincs ebben a Házban olyan, aki ezt ne szeretné -, hogy jelentősen csökkenjenek az adóterhek, jelentősen csökkenjenek a tb-terhek, akkor egyben kénytelenek vagyunk egyetérteni: el kell érni, megkerülhetetlenül el kell érni, hogy nem az adómorál hirtelen megváltozásával, de a befizetések kikényszerítésével a közteherviselés általánosan érvényesüljön.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
