DONÁTH LÁSZLÓ
DONÁTH LÁSZLÓ
DONÁTH LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Hálásan köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Miképpen hallották, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság november 25-én megtárgyalta az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal nyomozó hatósági tevékenységének egyes szabályairól szóló T/458. számú törvényjavaslatot, amelyet 10 igen és 6 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak minősített.
(8.30)
Bár ismertnek kell tételeznem Majtényi László adatvédelmi biztos véleményét e törvényjavaslattal kapcsolatban, mégis fel kell idéznem - mint a bizottság kisebbségi véleményét alapvetően érintőt. Az adatvédelmi biztos megállapította, hogy a beterjesztett javaslat alapjogi korlátozásokat tartalmaz anélkül, hogy ezeket indokolná. A javaslat egyetlen indoklásként azt mondja, hogy a rendőrség rosszul végzi a munkáját. A bizottság kisebbségben maradt képviselői osztják az adatvédelmi biztos véleményét - újra idézem -: "Az állam a saját működési zavaraiért a felelősséget nem háríthatja át jogszerűen a polgáraira".
Az adatvédelmi biztos számtalan példát hozott fel annak megmutatására, hogy a PM, illetve az IM által alkalmazott kodifikációs módszer - bár lehetséges - ez esetben alkalmatlan volt érdemi előterjesztés elkészítésére. Ismét idézem: "Ne tévessze meg önöket az, hogy ez vékony szövegnek látszik, mert ez egy nagyon vastag törvény. Ez a törvény háromszor vastagabb annál, mint ami önök előtt fekszik. Ugyanis a rendőrségi törvény 7. és 8. fejezetét is inkorporálja, ezenkívül pedig a vámtörvény hosszú fejezetét ugyancsak. Megpróbáltam elkészíteni a törvény egységes szerkezetű szövegét, de kudarcot vallottam. Állítom, hogy nem lehet a törvényszöveget rekonstruálni. És ha ez így van, ha ennek a javaslatnak nincs sem textusa, sem korpusza, ha a törvény szövege nem rekonstruálható, akkor miről is akarnánk mi általánosan vitázni. Nincs miről beszélni." Bár az előterjesztő tudós képviselői megkísérelték a törvényjavaslat beterjesztését azzal védeni, hogy ha a visszautaló kodifikációs módszer elméletileg lehetséges, akkor ennek eredménye - legalábbis elméletileg - szintén helyesnek bizonyulhat.
Az adatvédelmi biztos, valamint a bizottság elnöke és az én érvelésem nyomán mégis annak kimondására kényszeríttettek, hogy az IM-en belül is felvetődtek olyan vélemények, hogy egy nem rendvédelmi fegyveres szerv keretei között megoldható-e a nyomozó hatósági hatáskör. Sőt az is elhangzott - ismét idézek -, hogy "ilyen módosítási görgetés után nehéz kibogozni azt, hogy mi is a hatályos jog". A bizottsági ülés színvonalas és indulatoktól sem mentes vitája lényege szerint arról zajlott, lehet-e, megengedhető-e alapjogokat pusztán kodifikációs, technikai szempontból manipulálni, hogy ezt szükségszerűen és emberi jogi szempontból megkérdőjelezhetetlenül ellenpontoznia kell az alkotmányossági szemléletnek.
Végül két gondolatot idézek, ezeket kormánypárti képviselők vetették fel nyilván azért, hogy világossá váljék, a kisebbségi álláspont ezekkel szemben fogalmazódik meg. Tímár képviselő úr úgy látja: "A polgár feladata, hogy ne sértse meg a törvényt. Ha pedig eljárás indul ellene, akkor legfeljebb az eljárásban részt vevő jogászok számára fontos az eljárási jogszabályok ismerete, mert a polgárnak, aki megsértette a törvényt, az anyagi jogot, majdnem mindegy - vagy mindegy -, hogy milyen hatóság folytatja le ellene az eljárást. Az, hogy pénzügyhatósági kereten belül vagy a rendőrség keretében folyik le az eljárás, a polgárnak már majdnem mindegy." Ezzel szemben én most is, itt is úgy gondolom, hogy ez Tímár úrnak mindegy, a polgárnak nem.
A másik gondolat a bizottság fideszes alelnökétől - az imént szólott volt -, Láyer úrtól származik: "Megértem az adatvédelmi biztos úr aggályait, de úgy gondolom, meg kell adnunk a lehetőséget az adóhatóságnak, meg kell adnunk a lehetőséget egyáltalán a hatóságoknak arra, hogy ne egy szál bugylibicskával, hanem minimum egy nindzsakarddal álljanak a Vörös Hadsereggel szemben." (Derültség. - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)
