DR. NAGY SÁNDOR
DR. NAGY SÁNDOR
DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Sorra emelik fel a szavukat a társadalom különböző rétegeinek, csoportjainak képviselői, látván, hogy hogyan alakulnak majd életkörülményeik, szakmai és egyéb lehetőségeik az Országgyűlés eddigi és várható döntései nyomán. Csaknem félmillió ember aláírásával tiltakozott a nyugdíjemelés várható mértéke, illetve az alacsony keresetűeket érintő adószabályok miatt.
Az elmúlt héten a sajtó jelentős figyelmet szentelt a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége kongresszusának, ahol a résztvevők élesen bírálták a kormány érzéketlenségét a közalkalmazottak, köztisztviselők helyzete iránt. Ugyanis az államigazgatás, a közalkalmazotti szféra jelentős részében a béremelés teljes elmaradásával, a hosszú szolgálati idővel rendelkezők végkielégítésének csökkentésével, egyes minisztériumoknál a dolgozók számára fontos szociális létesítmények bezárásával számolhatnak az érintettek. Ez ellen emelték fel a szavukat, és az ellen is, hogy a jelenlegi kormány hivatalba lépése óta gyakorlatilag nem működik az érdekegyeztetés, és nem működik a munkavállalók, a munkáltatók szervezetein túlmutató, szélesebb értelemben vett társadalmi párbeszéd egyetlen számottevő fóruma sem.
Így aztán egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, hogy egyes minisztériumok dolgozói, illetve egyes köztisztviselői csoportok különféle figyelemfelhívó megmozdulásokon gondolkodnak. Nem lehet csodálkozni, hiszen egy olyan országban, ahol az átalakulás súlyos feszültségekkel terhes évtizede után egy stabilizálódó, növekvő teljesítményt mutató gazdaság bázisán jelentős társadalmi rétegek, csoportok helyzete nem pusztán nem javul, de számottevően romlik is, ez a helyzet nyilvánvalóan magyarázatra szorul. Ezen belül még inkább magyarázatra szorul, ha a köztisztviselők nem kapnak béremelést, ráadásul egy olyan kormány országlása idején, amely politikájának középpontjába állítja az úgynevezett középrétegek helyzetének javítását. Arról már nem is beszélve, hogy hogyan és mikor fogja tudni teljesíteni Magyarország a közalkalmazottak esetében az Európai Unió bérátlagához történő közeledés követelményét.
Tisztelt Képviselőtársak! Ha el is fogadnánk azt az érvelést, amely vezető kormánypolitikusok szájából gyakran elhangzik, hogy tudniillik jelentős társadalmi csoportoknak azért kell lemondaniuk arról, hogy a javuló gazdasági teljesítmények pozitív következményeit ők is érzékeljék, mert most egyfelől a középrétegek, másfelől a gyermeknevelés támogatása van a napirenden, még inkább szembeötlő lenne, hogy vajon miért nem tartoznak a középrétegek körébe a minisztériumi tisztviselők, az egészségügyben dolgozók vagy az önkormányzati alkalmazottak, és miért nem tartoznak a támogatandó gyerekek közé a szegény családok gyerekei. Nehéz kérdések ezek; talán ezért van az, hogy a kormány meg sem kísérelte, hogy érdemben válaszoljon rájuk.
Az ugyanis, amit eddig mondott, nem egyéb szimpla mellébeszélésnél. A valódi ok rejtve marad. A kormány ugyanis azt gondolja, hogy minden vonatkozásban hatalmában áll eldönteni, mi a jó és mi a rossz, kik tartoznak a támogatandók körébe és kik nem. Ebből a politikai felfogásból egyenesen következik, hogy a "középréteg" sem egy többé-kevésbé objektív ismérvekkel leírható szociológiai fogalom; közalkalmazott, köztisztviselő az, akit a kormány döntései alapján annak tart. Majd akkor lesz béremelés a köztisztviselők körében, majd akkor lesznek újra kedvező munkajogi szabályok, ha sikerül teljeskörűen kicserélni az állományt. Ennek a kormánynak ugyanis az a felfogása, hogy a köztisztviselőknek nem az a dolguk, hogy a legjobb tudásuk szerint szolgálják a közt, hanem az, hogy feltétlen hívei legyenek ennek a kormánynak. Ha pedig az indokolatlan személycserék, létszámcsökkenések és az elmaradó béremelés miatt az érintettek felemelik a szavukat, ott a kész magyarázat: bizonyára mindez az ellenzék ármánykodásának, az ellenzéki pártokhoz közel álló szakszervezeteknek köszönhető - és itt a kör bezárul.
(11.40)
A kormányzati politika ugyanis, amely a mellébeszélést, a társadalom különböző rétegeinek becsapását a hivatalos politika rangjára emelte, az természetesen önmagához sem őszinte. Így azzal számolhat, hogy miközben úgy gondolja, hogy másokat vezet félre, aközben valójában önmagát csapja be.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
