DR. BÁNK ATTILA
DR. BÁNK ATTILA
DR. BÁNK ATTILA (FKGP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ismerik ugye a régi mondást, hogy rossz szomszédság, török átok. Úgy tűnik, ez a mondás igazolódott az elmúlt héten is, na persze nemcsak a lakótársakra értve, hanem a padszomszédokra is. (Zaj.) Az elmúlt héten az egyik rossz szomszéd, az amúgy köztudottan tősgyökeres demokrata, a jó Bauer Tamás, egyszerűen, mintegy mellékesen lenácizta a mellette ülő képviselőtársait.
Ez a stílus, ez a hang, úgy gondolom, tisztelt Ház, nem illik a magyar Parlament falai közé. Utoljára hasonló hangnemben, hasonló hangon, hasonló kifejezéseket az 1940-es évek végén hallottunk e Ház falai között (Bauer Tamás belép az ülésterembe, és elfoglalja képviselői helyét.), nevezetesen az akkori kommunisták néhány képviselője - egyebekben ÁVO-sok - használt ilyen hangot az akkori kisgazda képviselőkkel szemben. Ez a hangnem, ez az uszítás ezek szerint öröklődik - na nem anyákról lányokra; apákról fiúkra száll, s körmönfont mondatokban (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban, taps a MIÉP padsoraiban.) jelenik meg.
Tisztelt Ház! Ha úgy gondolják, ha úgy gondolnák önök, hogy ez a hang véletlen, hogy ez az uszítás véletlen, ez a néha már a Demokratikus Chartát is idéző hang véletlen, akkor önök nagyon tévednek. Ez a hang, ez a kifejezésmód, ez, amit megengedett magának a képviselőtársam, tulajdonképpen spanyolfalként takarja el a lényeget. Hogy mi a lényeg, hogy miről beszélek? Az önmagát felelősnek tartó ellenzék a múlt héten az ország - és ami nagyobb baj számukra - és az egész világ előtt lelepleződött! A nagy demokratákról, az unió, a NATO bajnokairól kiderült az igazság!
Miről is van itt szó, hölgyeim és uraim? Az ország legfontosabb teendői közül a NATO-csatlakozás és az ezzel kapcsolatos alkotmánymódosítás az egyetlen, amelyet legalábbis az önmagát demokratikusnak és felelősnek tartott ellenzék meg kell hogy szavazzon. Ugye kedves ellenzék, nehéz dolguk van a neofitáknak! Ebben az esetben az ellenzéknek az ország érdekeit kellene szem előtt tartania. Itt nem a kormány támogatásáról vagy nem támogatásáról van szó, hanem arról, hogy akarunk-e a NATO-nak teljes jogú tagjaivá válni.
Hölgyeim és Uraim! Úgy érzem, hogy kísért a múlt. Emlékeznek, Horn Gyulának - Kovács László segítségével egyébként - már majdnem sikerült a belépésünket megakadályozni, a NATO-népszavazás előtti hercehurcára gondolok. (Moraj.) Akkor még győzött a józan ész, persze kellett hozzá az Alkotmánybíróság némi segítsége is.
A Magyar Szocialista Párt, az ellenzék vezető ereje és ennek képviselője az elmúlt héten kijelentette, hogy nem kívánja támogatni az alkotmánymódosítást, amely feltétlenül szükséges NATO-tagsági jogaink és kötelezettségeink gyakorlásához. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból, köztük Vancsik Zoltán: Ez egyszerűen hazugság!) Az alkotmánymódosításról azt mondta Kovács László, Kuncze Gábor, de teljes megdöbbenésemre Szent-Iványi István is, hogy ez nem fontos, ez csak a kormány érdeke. (Bársony András: Ez napirend előtti?!) Nos, vagy nem tudták, hogy mit beszélnek, vagy ha tudták, ez annál rosszabb, hölgyeim és uraim.
Úgy tűnik, velük szemben más véleményen van az egész nyugat-európai sajtó, a NATO vezetői, az amerikai külügyminiszter, az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövete - és sorolhatnám még a példákat. Nyilván az MSZP és az SZDSZ vezetőit hidegen hagyja az amerikai külügyminisztérium álláspontja, amelyet szó szerint idéznék: Washington kedvezőtlen jelzésként értékelné, ha Magyarország nem hajtaná végre a NATO-csapatok mozgását megkönnyítő alkotmánymódosítást.
Kedves Kovács László! Ön, a változatos külügyi munkában megőszült politikusként ne tudná, hogy ez mit jelent, hogy ez a mondat mit jelent?!
Hölgyeim és Uraim! Milyen tehát az ellenzék? Azt mondja magáról, hogy felelős. Felelős az az ellenzék, amely egy ilyen horderejű kérdést nem szavaz meg? Azt mondják, hogy konstruktív - ehhez képest aláírnak egy papírt, egy ötpárti megállapodást, majd egy óra múlva azt mondják, bocs, nem történt semmi! (Dr. Balsai István: Nem egy óra, 40 perc volt!) Lemondják!
Én azt kérem önöktől, ne minősítsünk. Nekem erről a magatartásról a mozgássérült kutya esete jut eszembe a bizonyos tulajdonságú emberrel. Tudják melyik? Hogy melyiket érik utol előbb! (Vancsik Zoltán: Hohohó!) Nos, tisztelt ellenzék, az elmúlt héten a versenyfutást a szegény sánta kutya nyerte meggyőző fölénnyel!
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban. - Horn Gábor: Gyenge volt! - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Jóska! Inkább téged hallgatunk!)
