BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Amit el fogok mondani, az nem ide való. De nem azért nem való ide, mert nem szerepel a benyújtott törvényjavaslatban és módosító indítványokban - szerepel a törvényjavaslatban és egy módosító indítványban is, amelyet én nyújtottam be. Amit el fogok mondani, az azért nem ide való, mert a törvényjavaslat 86. §-a nem idevaló. És tulajdonképpen az én módosító indítványom se lenne ide való, ha a kormány a 86. §-t nem tette volna bele a költségvetési törvénybe.
Ugyanis az elnök asszony az imént, amikor bekonferálta ezt a vitaszakaszt, úgy fogalmazott, hogy: "a második vitaszakaszt... az előirányzatok megalapozását szolgáló törvénymódosításokat tartalmazó rendelkezések..." A 86. § semmilyen értelemben nem alapozza meg az előirányzatokat, hanem egyszerűen ide dugta be a kormány! Nyugodtan bedughatta volna, mondjuk, a vadászati törvény módosításába is, hiszen itt nagy vadakról van szó (Derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.), tehát legalább annyi indokoltsága lett volna annak, hogy a vadászati törvénybe tegyék bele. De most már van egy több éves tradíció, hogy a nem oda való dolgokat általában a költségvetési törvénybe szokták bedugni.
Tudniillik miről szól a 86. §? A privatizációs törvényt módosítja, mégpedig két pontban. Ebből a 2. ponttal, a Concordia társaság állami tőkerészesedésének megváltoztatásával nem foglalkozom, s a módosító javaslatom sem vonatkozik erre. Itt más problémák vannak, amelyekkel nem érdemes foglalkoznunk. Annyi persze közös a két bekezdésben, hogy mind a két bekezdés a törvényt a kormány mindenkori szándékához igazítja. Ez van a Concordia ügyében is, de mondom, erre nem nyújtottam be módosító indítványt. Tudomásul veszem, mert nem tartom perdöntőnek, hogy a kormány a szándékaihoz igazítja a törvényt, mint ahogy ezt a megalakulása óta rendszeresen teszi.
Ezzel szemben az (1) bekezdésben szereplő kérdés alapvető fontosságú, s ezzel muszáj foglalkoznom, ha már a kormány a költségvetési törvénybe betette a privatizációs törvény módosítását. Tudniillik mit módosít a privatizációs törvényen a kormány? A kormány egy összeférhetetlenségi szabályt szüntet meg. Az előterjesztés arról szól - ez a bizonyos 86. § (1) bekezdés -, hogy a hatályos privatizációs törvény - amelyet majdnem négy évvel ezelőtt fogadott el az előző Országgyűlés - egy sor összeférhetetlenségi szabályt tartalmaz - nagyon helyesen -; többek között kimondja azt az összeférhetetlenségi szabályt, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság igazgatóságának tagjai érvényesen nem lehetnek olyan gazdasági társaság vezetői, tisztségviselői, valamint munkaviszonyban álló alkalmazottai, amely társaság a privatizációs törvény hatálya alá tartozik, tehát amely az ÁPV Rt. irányítása alatt áll.
Ez nagyon logikus szabály; gondolom, képviselőtársaim is indokoltnak tartják, hogy ilyen összeférhetetlenségi szabály létezzen. Ez a szabály arról szól, hogy ha, mondjuk, Szokai Imre úr volt az ÁPV Rt. igazgatóságának az elnöke, akkor Szokai Imre úr egyidejűleg ne lehessen valamelyik, az ÁPV Rt.-hez tartozó társaság igazgatóságának a tagja. Miért ne lehessen? Egyrészt azért, mert általában sem jó az ilyen pozíciók halmozása; de itt van egy ezen túlmenő szempont is. Az ÁPV Rt.-nek ugyanis az a feladata, hogy mint jó gazda, az irányítása, a privatizációs törvény hatálya alá tartozó társaságok gazdálkodását ellenőrizze, a szükséges átcsoportosításokat végrehajtsa, és - ahogy ez a privatizációs törvényben szerepel - azon korlátok között, amelyeket a tartós állami tulajdonra vonatkozó melléklet jelent, el is adja. Ezzel szemben ha valamelyik ÁPV Rt.-s társaság vezető tisztségviselője, például az igazgatóság tagja, vezérigazgatója stb., akkor nyilvánvaló, hogy ezt az illetőt külön érdekek fűzik ahhoz a társasághoz. Egyáltalán nem biztos, hogy akit külön érdekek fűznek ahhoz a társasághoz, az kész lesz arra, hogy a közérdeket, az állami vagyonra vonatkozó általános érdeket érvényesítse, amikor az ÁPV Rt. igazgatóságában szavazni kell.
Többek között hasonló megfontolásokból hoztuk meg az országgyűlési képviselőkre vonatkozó összeférhetetlenségi törvényt is, hogy egy országgyűlési képviselő ne aszerint szavazzon az Országgyűlésben, amikor például bizonyos támogatásokat osztunk el, vagy adókedvezményeket hagyunk jóvá, hogy egy gazdasági társaságnak, amelynek az igazgatóságában ül, milyen érdekei vannak. Ezért is hoztuk meg azt az összeférhetetlenségi törvényt, amely legalább az állami tulajdonú társaságoknál megszünteti ezt. Egyetértek azzal, hogy jobb lett volna, ha szélesebb összeférhetetlenségi törvényt hoztunk volna, csak akkor ennél szélesebb körre kiterjedő törvény elfogadásához nem sikerült megszerezni a kétharmados többséget. Remélem, hogy fideszes képviselőtársaim ennél szigorúbb összeférhetetlenségi törvény elfogadását fogják a következő négy évben kezdeményezni.
Visszatérve az ÁPV Rt.-re vonatkozó összeférhetetlenségi szabályozáshoz: azt mondja ki tehát ez a szabályozás, hogy valaki nem lehet egyszerre az ÁPV Rt. igazgatóságának a tagja meg egy ÁPV Rt.-s társaság igazgatóságának a tagja; meg azt is kimondja, hogy munkavállalója sem lehet, munkaviszonyban sem állhat egy ÁPV Rt.-s társasággal. Mit csinál a kormány a 86. §-ban? Megszüntetni javasolja azt az összeférhetetlenséget, hogy valaki nem lehet egyszerre az ÁPV Rt. igazgatóságának a tagja és egy ÁPV Rt. alá tartozó társaság igazgatóságának a tagja. Miért javasolja ezt a kormány, tisztelt Országgyűlés? Vajon miért? Azt hiszem, mindenki kitalálta a választ: azért javasolja ezt a kormány, mert már szeptemberben szóvá tettük, én személy szerint, s utána más - szocialista - képviselőtársam, Burány Sándor is, hogy Gansperger Gyula úr az ÁPV Rt. igazgatóságának elnöke és egyúttal vezérigazgatója, egyidejűleg a Postabank igazgatóságának tagja is. Ez nyilvánvalóan ellentétes volt, sőt, ma is ellentétes a hatályban lévő privatizációs törvénnyel!
Több lépésben vitatkoztunk Stumpf miniszter úrral és Bogár államtitkár úrral arról, hogy itt fennáll-e az összeférhetetlenség, ugyanis mind a miniszter úr, mind az államtitkár úr azt mondta, hogy nem, itt nincs összeférhetetlenség, mivel a Postabankban nincs az államnak tőkerészesedése, vagy akkor nem volt az államnak tőkerészesedése, amikor az ÁPV Rt. létrejött. Következésképpen a Postabank nem tartozik a privatizációs törvény hatálya alá, következésképpen itt nincs összeférhetetlenség. Mi pedig elmondtuk, hogy egyrészt még ha ez igaz lett volna is, akkor is világos a törvényhozó szándéka, hogy milyen összeférhetetlenségeket akart kizárni. S ezért, még ha igaz is lenne, hogy az ÁPV Rt. létrejöttekor, a privatizációs törvény hatálybalépésekor éppen nem volt a Postabankban állami részesedés, akkor is a törvényhozó szándékával az van összhangban, hogy most sem tölt be valaki a Postabank igazgatóságában és az ÁPV Rt. igazgatóságában egyszerre funkciót. De azt is bebizonyítottuk, hogy történetesen a Postabankban volt egy kis állami tőkerészesedés akkor, amikor az ÁPV Rt. létrejött, tehát betű szerint is összeférhetetlenség áll fenn.
Stumpf miniszter úr szeptemberben az azonnali kérdésemre adott válaszában azt ígérte nekünk, hogy megvizsgálják az ügyet és intézkednek. Józan ésszel azt hitte volna az ember, hogy ha megvizsgálják az ügyet és kiderül, hogy igazunk van, akkor Gansperger úr egyik funkcióját megszüntetik.
(13.30)
Az ellenkezője történt: megvizsgálták az ügyet, és kiderült, hogy nekünk igazunk van, de nem az összeférhetetlenséget szüntetik meg, hanem az összeférhetetlenségi szabályt.
Nem egyedülálló eset ez, tisztelt Országgyűlés, hogy amikor a jelenlegi jobboldali kormánynak valamilyen törvény nem tetszik, akkor nem ő igazodik a törvényhez, hanem a törvényt igazítja a saját szándékához, de ez az eset az összes többi esetnél - hogy úgy mondjam - mellbevágóbb. Az, hogy kiderül, hogy van összeférhetetlenség, és akkor megszüntetjük az összeférhetetlenségi szabályt, azt az összeférhetetlenségi szabályt, aminek az indokoltsága, azt hiszem, napnál világosabb. Emellett mindezt a költségvetési törvénybe dugjuk, annak a 86. §-ába, mert így a legkényelmesebb - ez, tisztelt Országgyűlés, igazán sajátos játék a törvényességgel és a törvények betartásával. Ezért is kényszerültem arra, hogy módosító indítványt nyújtsak be, amelyben azt kezdeményeztem, hogy a költségvetési törvényből a privatizációs törvény e módosítását hagyják el. Nagy kíváncsisággal várom, hogy kormánypárti képviselőtársaim megértőek lesznek-e erre a gondolatra. Még nagyobb kíváncsisággal várom, hogy mivel fogják indokolni azt, hogy ezt a paragrafust beletették a privatizációs törvénybe.
A költségvetési bizottsági ülésen is megkérdeztük, hogy mit keres ez a privatizációs törvényben, és a kormány képviselője, a jelen lévő államtitkár úr félreérthetetlen mosollyal közölte: hogy az esetleges kételyeket eloszlassuk. Nem hiszem, hogy ez megnyugtató válasz lenne. Örülnék, ha a jelen lévő kormánypárti képviselőtársaimtól vagy az államtitkár úrtól ennél megnyugtatóbb választ kapnék, hogy miért kell a privatizációs törvényt a költségvetési törvényben ilyen jelleggel módosítani.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
