DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/326/3. számon, illetve az ajánlás számozása szerint a 74. sorszámon módosító javaslatot terjesztettem elő a társadalombiztosítási alapok pénzügyi költségvetéséhez. A módosító javaslatom a törvény 1. és 5. számú mellékletét érinti. A módosító javaslat lényege az, hogy a kórházi részleges adósságrendezésre átadott pénzeszközök 1999. évi visszafizetése, illetve az önkormányzati kórházak csődjével összefüggő támogatások visszatérítése a '99. évben kerüljön felfüggesztésre, kerüljön elengedésre.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném megjegyezni, hogy az önkormányzati kórházak csődjével összefüggő támogatás visszatérítésének jogszabályi hivatkozása kapcsán az 1997. évi CLIII. törvényre gondoltam, nem pedig a törvényjavaslatban szereplő '97. évi XLIII. törvényre, hiszen a XLIII. törvény a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között Párizsban, '95. március 19-én aláírt jószomszédi kapcsolatokról, baráti együttműködésekről szóló törvény magyar kihirdetését tartalmazza. Vélelmezhető tehát az, hogy elírás történt a költségvetési törvényjavaslatot készítők vonatkozásában.
A lényegi mondandóval folytatva a felszólalásomat, hadd utaljak arra, hogy a módosító javaslatomban megcélzott '99. évi korábbi támogatásból eredő visszafizetés 1 milliárd 10 millió forint kedvezményt jelentene a kórházaknak. Ennek a forrását a központi költségvetésből, elsősorban a jövedéki adókból átengedett pénzeszközállomány megnövelésével szeretném elérni.
Tudjuk azt, hogy a jövedéki adó mint egy rugalmas forgalmi adó, inflációkövető adó, nagy valószínűséggel rendelkezésére fog állni a központi költségvetésnek, és a mintegy 1 milliárd forintos többlet befizetése minden bizonnyal vélelmezhető a korábbi évek adatai alapján, hiszen akár a '98. évet, akár a '99. évet nézzük, a jövedéki adónak a tervezettet mindig meghaladja a tényleges befizetési volumene 10-15 milliárd forintos nagyságrendben. Tehát, úgymond, egy rugalmas költségvetési forrást gondolnék ezen adósságelengedés megfinanszírozására bevezetni.
Hogy ezt a módosító javaslatomat megfogalmaztam, erre tulajdonképpen alapvetően az Állami Számvevőszéknek e tárgyban eléggé kritikus hangvételű jelentése hívta fel a figyelmemet. Az Állami Számvevőszék azt írja az egészségbiztosítási alapok vonatkozásában, hogy az előirányzatoknál az ÁSZ több bizonytalanságot érzékel, és az valószínűsíti, hogy az alap hiánya több lesz a tervezett 41,6 milliárd forintnál. Az ÁSZ véleménye szerint az ellátási kiadások közül a javaslat kiemeli a gyógyító-megelőző egészségügyi ellátást, a gyógyszertámogatás és a gyógyászati segédeszköz-támogatás előirányzatait, ezzel egyben zárt előirányzattá is minősíti azokat. Tehát végső soron a törvényben jóváhagyott összegekről van szó, amelyeket, ha azok kevésnek bizonyulnak - és erre igen nagy a lehetőség -, csak törvény, csak pótköltségvetés emelheti meg ezen előirányzatokat. Tehát tulajdonképpen már most látható az, hogy az adósság visszafizetésének a '99. évi esedékes része a kórházak esetében komoly működési problémákat fog okozni.
Véleményem szerint az önkormányzati kórházak csődjével összefüggő támogatás-visszatérítések, továbbá a részleges adósságrendezésre átadott pénzeszközök visszafizetésével terhelt egészségügyi intézmények pénzügyi helyzete továbbra is aggasztó. A konszolidációs eljárások csak átmenetileg enyhítettek a pénzügyi válságokon. A visszafizetési kötelezettség '99. évre esedékes részének elengedésével pénzügyi helyzetük és egészségügyi szakellátási munkájuk színvonala egyaránt javulhatna. Az egészségügyi rendszer stabilizációja egyébként a kormányprogramnak is szerves része. Ezért úgy látom, hogy a módosító javaslatommal tulajdonképpen nem ütköznék a kormányprogrammal.
Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, törvénymódosító javaslatom indoklásaként engedjék meg, hogy néhány szóban elmondjam önöknek azon múltbeli negatív élményeimet, amelyek a kórházak, egészségügyi intézmények konszolidációjával foglalkoztak a korábbi években. Az előző kormány is, felismerve az egészségügyi intézmények nehéz finanszírozási körülményeit, 2029/1996. számon egy olyan rendeletet hozott, amely konszolidációs pályázat lehetőségeit teremtette meg a kórházak részére.
(12.10)
Az előző ciklust a Fővárosi Közgyűlés pénzügyi bizottságában töltöttem, és ott eléggé lehetőségem nyílt arra, hogy belelássak a fővárosi kórházak működési rendszerébe. Ezen hivatkozott konszolidációs eljárás szerint a fővárosban nyolc kórház kért konszolidációs hitelt, amelyhez a megfelelő finanszírozási hányadot az önkormányzatnak is biztosítania kellett. Azonban némi iróniával azt kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy amikor megszavaztuk a nyolc kórház konszolidációs hitelpályázatát, továbbá hogy az önkormányzati résztámogatást is biztosítsuk részükre, jóformán még véget sem ért a bizottsági ülés, máris egy kórház, a Balassa János Kórház csődbe ment, fizetésképtelenségét jelentette be, dolgozóinak nem tudott bért fizetni, több hónapos szállítói tartozásai vannak; azóta, mint tudjuk, több mint egy éve a Balassa János Kórház felszámolásra is került. Így a nyolc pályázó fővárosi kórház máris hétre szűkült le.
Azt kell mondanom, hogy a konszolidációs hitelek folyósítása megtörtént, viszont óriási problémák vannak a törlesztéssel, a konszolidációs hitelek törlesztésével, ugyanis az tapasztalható, hogy a konszolidációs hitelek 70 százaléka a fővárosban két kórházi intézményre koncentrálódik: az egyik a Szent István Kórház, a másik pedig a Péterfy Sándor utcai Kórház, amely tulajdonképpen azóta már az Erzsébet Kórházzal is összevonásra került. Ez is egy válságkezelési technika volt, hogy az Erzsébet Kórházat összevonták a Péterfy Sándor utcai Kórházzal, azonban azt kell mondanom, hogy ez a problémákat nem oldotta meg, hiszen egy akut válsághelyzet alakult ki mind a két kórházban.
Azon túl, hogy az összes konszolidációs hitel 70 százalékát a fővárosban ez a két kórház meríti ki, még el kell mondanom azt is, hogy a konszolidációshitel-visszafizetési eljárás a szállítói oldalon is komoly problémákat okoz. Mivel az OEP ezt automatikusan leemeli - sőt a kórházak meg sem kapják ezeket a konszolidációshitel-törlesztő részleteket az OEP-től, tehát a működési előlegből leveszi -, a kórházak tulajdonképpen abba az irányba sakkoznak, hogy a szállítóikkal különböző egyezségekbe mennek bele, fizetési határidőt tolnak ki, mert nem tudnak fizetni, illetve az adatszolgáltatás - amely az önkormányzati intézmény felé megvalósul a Fővárosi Önkormányzat szerint - tulajdonképpen kozmetikázott, hiszen arról van szó, hogy a 60-30 napon túli adósságállományokat kell csak szerepeltetni. Nyilvánvaló, hogy a háttérben komoly egyezkedések vannak, hogy minden szállítói állomány, legalábbis a nagyobb része ne menjen bele a kritikus szállítói tartományba.
Mindezek figyelembevételével a módosító javaslatnak az a célja, hogy annak a helyzetnek, amely 1996-ban, illetve az azt követő években, akár napjainkig és még néhány évig tulajdonképpen veszélyezteti a kórházakat, és az 1990-hez hasonló, de akár mélyebb problémák kialakulásának már most vessük gátját.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
