DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Itt a részletes vita kezdetén mindenekelőtt hadd állapítsam azt meg, hogy nagyon nagy örömünkre szolgálhat, hogy pénzügyminiszter úr, a társadalombiztosítást felügyelő politikai államtitkár kisasszony személyes jelenlétével tiszteli meg ezt az eseményt. Azt gondolom, ez mindenképpen üdvözlendő, és nagyon köszönjük ezt a lehetőséget.
Ami a módosító indítványainkat illeti, az ajánlás 6. pontjában képviselőtársaimmal együtt arra tettünk javaslatot, hogy a gyógyszer-támogatási előirányzat befagyasztását, pontosabban ennek a kasszának a zárttá tételét oldjuk fel, oldja fel a törvényhozó, és ugyanez vonatkozik a gyógyászati segédeszközök előirányzatára is.
(11.10)
Az általános vitában hosszan beszéltünk - én magam is beszéltem - erről a kérdésről. Most csak röviden szeretném megismételni, úgy látjuk, hogy az ezt megalapozó, a kassza zárttá tételét lehetővé tevő szakmai szabályok nem készültek el, ezek nem ismertek, az ellátás szereplőivel - ha igaz - talán múlt pénteken végre már megkezdődött az egyeztetés, de a törvényjavaslat benyújtását megelőzően ilyen nem folyt. Semmilyen módon nem látjuk megalapozhatónak azt, hogy a társadalombiztosítási alapok költségvetése nem szorul majd korrekcióra, ahogy az Állami Számvevőszék fogalmazott e tekintetben, "nem hordja-e magában már ez az ajánlás önmagában is a pótköltségvetés esélyét és lehetőségét".
Azok a megnyilvánulások, amelyeket kormányzati oldalról lehetett érzékelni, hogy majd gondoskodunk az előirányzat betarthatóságáról, mert a közgyógyellátás önkormányzati segéllyé alakul át, meg hogy jövő évben sor kerül a támogatási lista radikális szűkítésére, nagyon rossz üzenetek mind a betegek, mind pedig a gyógyszerellátás szereplői számára.
Természetesen azt magunk is látjuk, és egyet is értünk vele, hogy a támogatási rendszert racionalizálni kell, ehhez azonban először fel kell mutatni a stratégiát, az intézkedési programot, és aztán utána - ha már elindult a stratégia megvalósítása - lehet a pénzügyi következményekkel számolni, és nem fordítva képzelhető el az egyébként világszerte roppant nehéz feladat. Úgy ítéljük meg, nem adottak a feltételei ma annak, hogy ezt a két támogatási előirányzatot - tehát a gyógyszer- és a gyógyászati segédeszköz kört - zárttá minősítse a törvény. Tehát csak pótköltségvetés formájában lehessen ehhez hozzányúlni, vagy ha a kormányoldal eleve úgy gondolja, hogy akar foglalkozni pótköltségvetéssel, akkor ezt természetesen meg lehet tenni, de ezt semmiképpen nem tartanánk szerencsésnek, és arra kérjük a kormányt, gondolja meg, hogy tudja-e ezt a javaslatot támogatni, annál is inkább, mert az egészségügyi bizottság ezt a javaslatunkat többségében - tehát még kormánypárti képviselők is - támogatta.
Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás 8., 63. és 66. pontjában arra tettünk javaslatot, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak jövő évi költségvetése ne tartalmazzon garanciális kötelezettségteljesítést a Postabankkal összefüggésben, és ez az 1,9 milliárdos előirányzat szakmai feladatokra legyen átcsoportosítható. A pénzügyminiszter úr tegnap elég részletesen beszélt a Postabank-ügy megoldásának az alternatíváiról is, az okokról is. Nos, ha úgy van - amivel kapcsolatban súlyos fenntartásaink vannak -, hogy a Postabank konszolidációjához szükséges összeget bevarrják az idei költségvetés nyakába, akkor aztán meg különösképpen szükségtelen a jövő évi társadalombiztosítási költségvetés előirányzatát ezzel terhelni.
Azt javasoljuk, hogy 1,9 milliárd forint erejéig legyen lehetőség a gyógyszer-támogatási előirányzat kiegészítésére, illetve emeljék meg az otthoni szakápolás előirányzatát, kiegészítve ezt a hospice-szolgáltatási feladatokkal is. Annál is inkább tesszük ezt a javaslatot, mert a haldokló betegek ellátása területén borzasztó nagy a kereslet, e tekintetben külön előirányzatot az otthoni szakápolással összefüggésben nem tartalmaz a javaslat. Úgy gondoljuk, most lehetőség nyílna arra, hogy legalábbis a szükségletek töredékét erre a fedezetre alapozva el lehessen kezdeni kielégíteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A 17. pontban képviselőtársaimmal együtt arra is javaslatot tettünk, hogy az Egészségbiztosítási Alap körében a gyógyító ellátás kasszája mentesüljön a céltartalék-képzési kötelezettség alól. Erről is csak röviden szeretnék szólni, hiszen az általános vitában érintettük már ennek az intézkedésnek a következményeit. Ebből a 350 milliárd forintra emelkedett előirányzatból - aminek örülünk - 7 milliárdot zárol a javaslat az általános zárolási szempontoknak megfelelően. Viszont ha ez így történik meg, akkor sajnálatos módon az idei előirányzathoz képest a növekmény nem éri el a 15 százalékot, ami persze már önmagában is egy nagyon szép szám lenne; de azért ne felejtsük el, hogy ez a gyógyító előirányzat nemcsak a dologi és bérautomatizmusok kielégítésére szolgál, hanem ebből kell a szakellátás intézményeinek és a szolgálatoknak a tizenharmadik havi fizetéseket kigazdálkodni, ebből kell fedezni az ügyeleti díjnak, az ügyeleti díj kiegészítésének a kifizetését, és természetesen az intézményeknél ebből kell kifizetni a 3600 forintra emelt egészségügyi hozzájárulást is. Számításaink azt mutatják - és ezek a számítások visszaigazolják a szociális partnerek álláspontját is -, hogy vajmi kevés pénz marad a közalkalmazottak béremelésére. Ha mindezeket a tételeket figyelembe vesszük, akkor itt még a reálérték tartása sem lesz biztosítható, legalábbis e tekintetben semmiféle garancia nem adható.
És ha ez így marad, és a zárolás érvényben lesz a gyógyító-megelőző előirányzat területén, akkor bizony megjósolható, hogy minden törekvéssel szemben növekedni fognak a kórházi adósságok. Ezért azt gondolom, akkor hiába helyezett kilátásba látványos, központilag vezérelt konszolidációt a napokban az egészségügyi miniszter úr, akkor nem nagyon sok minden fog változni. Egyébként egy ilyen típusú központi konszolidáció - és erre egy zárójeles megjegyzés erejéig hadd hívjam fel a figyelmet - már 1996-ban sem vált be, úgyhogy e tekintetben rendkívüli óvatosságot kell tanúsítani. Egyébként ezzel összefüggésben még az állami költségvetés részletes vitájánál lesznek megjegyzéseink.
Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás 59. pontjában - ez is ebbe a vitaszakaszba tartozik - arra tettünk javaslatot, hogy a nyugdíjkiadások előirányzatát emeljük meg olyan mértékűre, hogy a kormánynak legyen módja, legyen mozgástere a ma még hatályos nyugdíjemelési szabályok betartására, hogy ne kelljen szembekerülni a nyugdíjas-társadalommal, ne legyen szükség arra, hogy méltatlan számháború folyjon, tehát 1999-ben is valósuljon meg az a szándék, amelyet a nyugdíjreform folyamatában törvénybe iktattuk, hogy 1999-ben is az idei béreket kövesse a nyugdíjemelés.
(11.20)
És ne legyen helyette egyfajta sajátos értékmegőrzés, és még egy kis ráadás azoknak, akiknél a 3500 forint több, mint 11 százalék. Úgy gondoljuk, hogy ez mindenképpen méltányos megoldás, hiszen nagyon sok olyan idős ember van - közel 700 ezer ember -, akiknek a nyugdíja meghaladja a 32 ezer forintot; zömüknek 35-40 év a szolgálati idejük, és a korhatár betöltése után vonultak nyugállományba, tehát teljes életük munkájával érdemelték ki a magasabb nyugdíjat. Náluk az a veszteség, amit a kormány szándéka szerint elkönyvelni kénytelenek - nos, ez a veszteség adott esetben 9 százalékos veszteség a számításaikhoz, a törvényben foglalt szabályokhoz képest -, életük végéig lerontja a relatív jövedelmi pozíciójukat, és ezt tényleg azzal a számadattal lehet jól kifejezni, hogy addig, ameddig 1989-hez képest 1997-re valóban közel 10 százalékkal csökkent a nyugdíjátlag a nettó kereseti színvonal százalékában, amiről többször elmondtuk, hogy rendkívül sajnálatos dolog, de a gazdasági recesszió időszakában ezt az áldozatot meg kellett hozni. De ez a relatív nyugdíjbeállás az idén már - a szabályok alkalmazása miatt - feljavult körülbelül 60 százalékra, jövőre pedig - ha a 20 százalékos emelési szabály maradna érvényben - 63,3 százalékra növekedne.
Ha viszont a módosítási javaslatot, amelyet most átemeltek az állami költségvetésbe - megmagyarázhatatlan és érthetetlen módon - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslatból, akkor a saját jogú öregségi nyugdíjasok relatív nyugdíjszintje megint csak megy lefelé 60 százalékról 59 százalékra, és biztos vagyok benne, hogy nagyon sok idős ember becsapva érezné magát. Ezért itt a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak jövő évi költségvetésében is javaslatot tettünk az 59. pontban arra, hogy a nyugdíj-előirányzatot emeljük fel 48 milliárd forinttal, hogy legyen mód a hatályos törvény betartására. Ismételten kérjük a kormányt ennek a javaslatnak az elfogadására és megfontolására.
Elnök úr, köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
