DR. MARTONYI JÁNOS
DR. MARTONYI JÁNOS
DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az európai integrációs folyamatba történő bekapcsolódásunknak, nem kétséges, hogy eddig a legfontosabb eseménye az volt, amikor megkötöttük az akkor még Európai Gazdasági Közösségekkel a társulási megállapodást, az Európai Megállapodást.
Már a megkötés pillanatában egyértelmű volt az a magyar szándék, hogy ez a társulási megállapodás nem egy végleges állapotot teremt, nem magát a végcélt jelenti, hanem egy átmeneti állapotot hoz létre, amelynek a végcélja az, hogy Magyarország az Európai Közösség, majd az Európai Unió teljes jogú tagjává váljon. Mi tehát a társulási megállapodást, az Európai Megállapodást egyfajta eszköznek tekintettük és tekintjük ma is arra, hogy segítsük az ország felkészítését, előkészítsük a tagságot.
Ennek köszönhető az, hogy már az Európai Megállapodásba is bekerült jó néhány olyan rendelkezés, amely a tagságot vetíti előre. A magyar tárgyalási célkitűzés éppen arra irányult, hogy az ilyen rendelkezéseknek minél nagyobb legyen a száma. Megjelentek tehát olyan rendelkezések, amelyek ugyan csak részterületeken, de már érvényesítik a négy szabadság tételét. Közismert az, hogy az áruk szabad mozgása tekintetében ez a szabadság létrejött, mert hiszen a megállapodás szabad kereskedelmet hozott létre. Megkíséreltünk előrelépni a többi szabadság területén is, a szolgáltatások szabad áramlását, a munkaerő szabad áramlását és a tőkének, a pénznek a szabad áramlását is igyekszik előmozdítani, természetesen különböző mértékben és különböző sikerrel a társulási megállapodás.
Megjelenik azonban ebben a társulási megállapodásban egy ötödik szabadság is, amit úgy szoktak megjelölni, mint az előbbi négy szabadság érvényesítésének egyfajta feltételét, hátterét, eszközét, és ez pedig a letelepedési szabadság. A letelepedési szabadság bizonyos területeken azonnal érvényesült, nevezetesen már a társulási megállapodás hatálybalépésétől kezdve. Ez volt a helyzet a társas vállalkozások, a társaságok letelepedésével kapcsolatban. Ez a szabadság kölcsönösen létrejött, szabad a társaságalapítás Magyarországon külföldiek és természetszerűen szabad magyarok számára is az Európai Unió tagállamaiban.
Ugyanakkor csak a hatálybalépéstől számított ötéves időszak elteltével kell megvalósítani a feleknek kölcsönösen - és nagyon lényegesnek tartom a kölcsönös szót - azt a szabadságot, amely a fiókok és a képviseletek, valamint az önálló vállalkozók gazdasági célú letelepedésére vonatkozik.
Ami a fiókokat és a képviseleteket illeti, ismeretes az, hogy az 1997. évi CXXII. számú törvény ezt a lehetőséget létrehozta, megteremtette. Fordítva egyébként ez a szabadság a magyar fiókok, magyar képviseletek részére az Európai Unióban korábban is fennállt. Egyetlenegy olyan kérdés van tehát, amelyben a gazdasági célú letelepedési szabadságot meg kell most a feleknek teremteniük, ez pedig az önálló vállalkozók letelepedése.
Föl lehet vetni azt, hogy ezt a törvényt már korábban is meg lehetett volna hozni. Valóban, pusztán célszerűségi szempontból elképzelhető lett volna, hogy ez a törvény már akkor megszülessen, amikor megszületett a fiókok és a képviseletek létrehozására vonatkozó törvény, nekem azonban nem tisztem az, hogy foglalkozzam azzal, hogy az előző kormány időszakában ez a törvény miért nem született meg.
Nekem az a véleményem, hogy ennek a törvénynek a létrehozására most is megvan a megfelelő lehetőség, és tekintettel arra, hogy öt éve számolunk azzal, hogy ez a lehetőség egyrészt a magyar vállalkozók részére meg fog nyílni az Európai Unió tagállamaiban, másrészt pedig az Európai Unió tagállamaihoz tartozó vállalkozók részére nekünk Magyarországon biztosítanunk kell ezt a lehetőséget, én azt hiszem, itt a sima és a fokozatos átmenet feltételei biztosítva vannak.
Tekintettel arra, hogy a társulási szerződés értelmében vett önálló vállalkozás kategóriáját nálunk nemcsak az egyéni vállalkozásról szóló törvény szabályozza, hanem abba számos más törvény és alacsonyabb szintű jogszabály által szabályozott terület beletartozik, a nemzetközi kötelezettségünk végrehajtására kerettörvényt célszerű alkotni. Erre a kerettörvényre tesz javaslatot a kormány által most előterjesztett, a külföldiek önálló vállalkozóként történő, gazdasági célú letelepedéséről szóló törvényjavaslat.
A törvényjavaslat preambuluma és az úgynevezett generál-klauzulája, nevezetesen az 1. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés világossá teszi, hogy ez idő szerint kizárólag az Európai Unió első pillérét alkotó Európai Közösségek tagállamainak állampolgárait illeti meg a szóban forgó jogosultság. Az önálló vállalkozóként létesíthető gazdasági vállalkozás joga ugyanakkor nem terjed ki azokra a gazdasági tevékenységekre, amelyeket az adott nemzetközi szerződés, tehát jelen esetben az Európai Megállapodás maga vett ki a letelepedési jogosultság alkalmazása köréből. Ilyen gazdasági tevékenységek például a mezőgazdasági tevékenység, az ingatlanra vonatkozó adásvételi, ügynöki tevékenység, egyes fuvarozási szolgáltatások vagy az ügyvédi tevékenység.
A tárgyalt törvényjavaslat a nemzetközi kötelezettség végrehajtása mellett számos törvény módosítását is tartalmazza. Ezek célja a kerettörvénnyel való összhang biztosítása és az, hogy hatályon kívül helyezésre kerüljenek azok a törvényi rendelkezések, amelyek kifejezetten magyar állampolgársághoz kötik egyes gazdasági tevékenységek végzését, vagy nem teszik lehetővé a tevékenység alapjául szolgáló külföldi képesítések elismerését, eleve kizárva ezáltal a külföldi természetes személyek ilyen tevékenység végzése céljából történő letelepedését.
Ebben az összefüggésben, hangsúlyozni szeretném, és ezt teszi a törvényjavaslat 1. § (2) bekezdése is, hogy a Magyarországon gazdasági céllal megtelepedni szándékozó közösségi, egyéni vállalkozóknak természetesen ugyanúgy teljesíteniük kell a szakmai és egyéb, köztük elsősorban a magyar nyelvben való jártasságra vonatkozó követelményeket, mint a mi állampolgárainknak.
Az itt tárgyalt nemzetközi kötelezettségünk hatálybalépésével kétségtelenül egy újabb területen teljesedik ki a verseny a közösségi és magyar vállalkozások között azáltal, hogy a gazdasági célú letelepedésre vonatkozó utolsó akadály is felszámolásra kerül.
(9.50)
Ettől azonban nem kell félnünk, hanem örülnünk kell annak a lehetőségnek, hogy a magyar egyéni vállalkozások is megjelenhetnek - és meg is fognak jelenni - az Európai Unió országaiban, ugyanolyan feltételek mellett, mint az ott honos önálló vállalkozók. Ez a lehetőség már 1994 óta ismert, hiszen a társulásról szóló szerződést az 1994. évi I. számú törvény kihirdette. Ezt követően pedig az európai integrációs folyamatban érintett tisztviselők, szakértők, gazdasági kamarák, érdekszövetségek számos előadás és ismertetés során hívták fel a figyelmet arra, hogy 1999. február 1-jével ezen a téren, a gazdasági célú letelepedési szabadság területén új helyzet jön létre, új jogosultságokat fogunk élvezni.
Nagyon lényegesnek tartom, tisztelt Országgyűlés, annak hangsúlyozását, hogy ennek a törvénynek az elfogadásával egy kölcsönös helyzet jön létre, és természetesen a magyar vállalkozóknak is lehetőségük lesz arra - mint említettem -, hogy önálló vállalkozóként, mintegy önfoglalkoztatottként - ahogy ezt az idegen nyelvű szövegek mondják - gazdasági céllal letelepedjenek az Európai Unió tagállamaiban. Azért kell ezt külön hangsúlyoznom, mert éppen azon a területen bővül a magyar vállalkozók szabadsága, amely területet - jól tudjuk - az Európai Unió az egyik legérzékenyebb területnek tekinti, tekintettel arra, hogy ez a kérdés szorosan összefügg a személyek szabad mozgásával, szabad áramlásával. Természetesen egyik fél sem tart attól, hogy óriási tömegekben jelennének meg az önálló vállalkozók a másik országában, illetve országaiban. Mint említettem, egy fokozatos folyamatról van szó, mégis nagyon lényegesnek tartom annak hangsúlyozását, hogy a magyar vállalkozók szabad mozgásának a feltételei e letelepedési szabadság megteremtése folytán lényegesen bővülni fognak.
A magyar kormány alapvető feladatának tekinti, hogy az Európai Unió tagállamai is teljesítsék azokat a kötelezettségeket, amelyeket most a tisztelt Ház e törvény elfogadásával végrehajt. Ennek céljából a társulás intézményeinek működése keretében gondoskodni fogunk minden ezzel kapcsolatos információ beszerzéséről, és ha szükséges, fellépünk mindazokban az esetekben, amikor jogaink érvényesülését akadályozó vagy korlátozó tényeket tapasztalunk.
Tisztelt Országgyűlés! Végsőként pedig szeretném felhívni a figyelmet egy sajtóhibára: az 5. §-ban kétszer fordul elő a (2) bekezdés. Elnézést kérek azért, hogy a technika ördöge valamennyiünket megtréfált, de remélem, ez nem lesz akadálya annak, hogy ezt a régóta várt törvényjavaslatot a tisztelt Ház elfogadja, melyet a magam részéről javaslok.
Köszönöm szépen. (Taps.)
