DR. NAGY SÁNDOR
DR. NAGY SÁNDOR
DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Polgártársak! Hölgyeim és Uraim! Minden kétséget kizáróan ez egy nagyon érdekes törvény, és tulajdonképpen sok-sok paragrafus vetekszik egymással azért a címért, hogy melyik is az igazi gyöngyszem. Az 1. §? A 10. §? Amelyik kimondja a hatálybalépéssel történő azonnali megszüntetést? Vagy amelyik kimondja a kormányzati felügyeletet? Vagy amelyik kimondja azt, hogy az eddigi önkormányzati felügyelet helyett egy személy gyakorolja ezt a bizonyos irányítási jogkört? Nagyon nehéz ezt eldönteni, és mivel nehéz eldönteni, ezért vetemedtünk arra formára, hogy az első paragrafustól az utolsóig bezárólag az a tiszteletteljes javaslatunk, hogy maradjanak el ebből a törvényből, mert akkor a cím és a dátum tulajdonképpen rendjénvaló lehet, és akkor a tartalmon nem kell vitatkoznunk.
De még inkább érdekes ennek a törvénynek a születési körülményeiről a sok-sok percen keresztül már ebben a Házban elmondott megállapítás, az a semmivel nem magyarázható riadt sietség, ami nem képes megvárni azt a néhány napot, hogy legyen az országnak új kormánya, nem képes megadni a módját egy ilyen nagyságrendű ügynek, és ezért eljátssza azt a helyzetet, hogy tulajdonképpen ha 24 órán belül nem avatkoznak be a társadalombiztosítás önkormányzati ügyeibe, akkor itt valami óriási tragédia, valami visszafordíthatatlan dolog történik.
Ahogy ez a törvény készül, mindenképpen eszembe juttatja Murphy egyik igazságát, ami úgy szól, hogy aki a virslit és a törvényeket szereti, ne nézze meg, hogy készülnek. Erre ez kifejezetten igaz; valóban nem érdemes megnézni, mert illúzióromboló.
A törvényről általában a készülés módját közelről nem ismerő állampolgár, azt gondolom, azt hiszi, hogy nagyon alapos vizsgálat, körültekintő elemzés után, érdemi vitában, a szempontok sokoldalú mérlegelése, az érdekeltek megkérdezése, szempontjainak mérlegelése, elfogadása vagy elvetése, elutasítása útján, a javasolt döntés vagy a törvényben szabályozni kívánt döntés hatásainak vizsgálata és bemutatása útján történik, és hadd ne soroljam tovább, hogy mi mindent hisz a magyar állampolgár, a magyar polgár. De mi minden követelményt rögzítenek ma érvényes, hatályos jogszabályok, amelyekből itt egy kis csokrot éppen Wiener György képviselőtársam nyújtott át önöknek!
(18.50)
Nagyon remélem, hogy mihamarabb írásban is tanulmányozható lesz az önök számára is, ahol nagyvonalúan és nagy gesztussal hívta fel a figyelmet arra, hogy már eddig is mi minden módon és formában sértették meg a fontos, a jogalkotással, illetőleg a Házon belüli kezeléssel kapcsolatos szabályokat.
Ezt én csak általános bevezetőnek szántam ehhez a procedúrához, de szeretnék néhány percet azzal is foglalkozni, hogy valójában milyen érvek is merülnek fel ezzel a lépéssel, az önök által tervezett lépéssel összefüggésben.
Az egyik ez a bizonyos, az Alkotmánybíróságra történő hivatkozás, inkább csak megemlítem magam is, mintsem megismételném. Többen elmondták, hogy bizony az Alkotmánybíróság határozatában jó néhány más olyan mondat is olvasható, mint amit önök idéztek, és ezeknek a mondatoknak az értelme természetesen messze nem azt a következtetést támasztja alá, hogy az azonnali megszüntetés az egyedül járható út, hanem éppen ellenkezőleg: nagyon is felhívja a figyelmet arra, hogy bizony, itt időigényes és bonyolult teendősorról van szó.
Azt gondolom azonban, nem áll meg a lábán az az okfejtés sem, amely persze konkrétan egy-egy, most már évek óta ismert és felszínre került példára unos-untalan hivatkozva, majd sok-sok más részletet a homályban hagyva arról szól, hogy tulajdonképpen az az igazi baj a társadalombiztosítási önkormányzatokkal - és valószínűleg azért vannak hiányok és valószínűleg azért vannak súlyos problémák -, mert úgy, ahogy van, ezek korrupt intézmények, innen ellopják a pénzt, itt széthordják a biztosítottak vagyonát. Amikor a legutóbbi törvény elfogadása volt, Selmeczi Gabriella egyenesen arra hívta fel az Országgyűlés tagjainak figyelmét, hogy aki azt a törvényt megszavazza, az a korrupcióra szavaz. Ez olyan szélsőségesen valótlan állítás, amit sem a tények, sem pedig semmilyen összehasonlító elemzés egy korábbi vagy egy későbbi lehetséges állapottal természetesen nem támasztanak alá.
Arról nekünk is vannak ismereteink, hogy milyen módon működött az egységes társadalombiztosítás abban az időben, amikor az Országgyűlés által delegált felügyelőbizottság tagjai - természetesen nyilván rendkívül nagy hatékonysággal és maradéktalanul betöltve a funkciójukat - mint felügyelőbizottság igazgatták a társadalombiztosítás ügyeit. Ebből az időszakból származik az Állami Számvevőszék 1992-es és 1993-as éveket minősítő jelentése. Én ebből csak néhány rövid mondatot szeretnék felidézni, valóban nem akarva visszaélni az idejükkel. Az egyik így szól, most a '93-asról van szó.
"Az alapok egyéb tartós befektetései kevéssé voltak eredményesek. A befektetett pénzügyi eszközökben 829 millió forint tényleges veszteség következett be (Lupis-ügy). A korábbi évek ügyletei (Ybl Bank stb.) miatt ugyanakkor 800 millió forint volt a veszteség. A befektetésekkel összefüggésben végül is összesen 2 milliárd 785 millió forintot értékvesztésként számoltak el, részben a veszteségek miatt, részben pedig a tartós befektetések piaci megítélésének egy éven túli visszaesése kapcsán. Ebben szerepet játszott, hogy a '92-93-as évek során túl nagy kockázattal járó, kellően át nem gondolt ügyleteket bonyolítottak le." Nem sorolom tovább az idézetet.
1992- és '93-ban 2,7 milliárd forint - ugye, nem kell elmagyaráznom az akkori árfolyamot és a mait - bizony egy igen jelentős összeg volt, és egyértelműen és bizonyíthatóan konkrét - vagy a hozzá nem értés, vagy a gondatlan kezelés, most már messzebb nem akarok menni - ügyletekhez kapcsolódott.
Furcsa módon az akkor parlamenti felügyelőbizottság égisze alatt működő intézmény keretei között nem váltott ki ilyen elemi érdeklődést és felháborodást sem az önök részéről, sem más pártok részéről, illetőleg kiváltotta akkor azt a gondolatot a pártok nagy többsége részéről - így fogalmazok -, hogy jó lenne önkormányzati alapokra helyezni a társadalombiztosítás igazgatását.
A másik ehhez kapcsolódó érvelésük, hogy nem hozott semmit az önkormányzati szisztéma. Ez szintén nem felel meg a valóságnak. Az önkormányzati szisztéma egyebek mellett azt hozta, hogy végre-valahára elkülönült a nyugdíjbiztosítás és az egészségbiztosítás egymástól, végre-valahára egyre inkább átláthatóbbá vált mind járulékoldalról, mind a felhasználás oldaláról, mind pedig a két biztosítási alap közötti pénzügyi kapcsolatok oldaláról, hogy valójában miről is szól ez a bizonyos társadalombiztosítás. Ez kifejezetten, elsősorban - sőt mondhatnám: kizárólag - az önkormányzatok által elvégzett nem kis munka, semmilyen állami segítséget nem kaptak hozzá. Sőt, meg kell mondjam - ebben kénytelen vagyok így fogalmazni -, a mindenkori pénzügyminisztériumok szemlélete ellenében maguk védték azt az álláspontot, hogy a nyugdíjjárulék arra való, hogy nyugdíjat fizessenek belőle, az egészségbiztosítási járulék pedig arra való, hogy az egészségbiztosítás szempontjai szerint költsék el.
Ez a lépés tulajdonképpen ezt a fajta, az alapok működésével kapcsolatban legfontosabb elvet fogja sérteni. Nem lesz meg ez a szemlélet, nem lesznek meg ennek a szemléletnek a képviselői, a hordozói, azok a szervezetek, amelyek egyik vagy másik biztosítási alapnál természetesen a biztosítottakat képviselik. Ismét vissza fog jönni az a megközelítés, amely az államháztartás legnagyobb alrendszerének tekintve, lényegében "az államháztartási hiány százaléka hol alakul, kinek mennyi lehet a hiánya, és mit mire lehet fordítani" című ismert megközelítésben csúcsosodik ki. Erről volt alkalmunk a korábbiakban tapasztalatot szerezni.
Tehát ez a megállapítás, hogy az önkormányzatok semmit nem hoztak úgymond a konyhára, és nem javították a biztosítottak érdekeinek megfelelő megvalósítását, egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Nem felel meg a valóságnak, éppen a legutóbbi időkig bezárólag, és ha önök valóban őszintén viszonyulnak ehhez a dologhoz, akkor láthatják, hogy például a nyugdíjbiztosítás, a nyugdíjellátás reformjával kapcsolatban igenis jelentős vitát, érdemi, szakmai és ha úgy tetszik, szociológiai és más szempontokat képviselő vitát vállaltak fel az önkormányzatok, mondjuk, a nyugdíjönkormányzat, és azt gondolom, inkább arra lehettek figyelmesek, hogy szó nincs itt a Szocialista Párt és az önkormányzatban helyet foglaló szakszervezetek nagy egymásraborulásáról és nagy mindenben egyetértéséről, mert nagyon alapvető kérdésekben... (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.) - nekem nem szokásom közbeszólni, lehet, hogy másnak igen, de mindegy, a stílusok természetesen különböznek.
Szóval, ilyet nem tapasztalhattak, és még a legrosszindulatúbb módon sem állíthatják ezt, mert számos ponton végül is a végső soron elfogadott csomag számos módosulása elsősorban a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat és a mögötte álló szervezetek fellépésének köszönhető. Ez egyszerűen tárgyilag bizonyítható tény, az, hogy önöknek erről hézagos, hiányos az ismeretük, ez nem az igazságot vonja kétségbe, maximum azt támasztja alá, hogy érdemes utánanézni a dolgoknak.
Nos, ha nem erről szól ez a törvénytervezet, akkor miről szól? - joggal fel lehet tenni a kérdést. Én megkockáztatom azt, hogy tudok válaszolni erre a kérdésre, és őszinte leszek: annak is örülnék, ha nem lenne igazam, és nem igazolná az idő azt, amit most mondandó vagyok. Az elsővel kapcsolatban nem áll ez a megszorítás, ugyanis azt gondolom, ez teljesen nyilvánvaló. Van itt egy politikai szempont, ami önmagában is nagyon sokrétű természetesen, de egy nagyon fontos motívum, ami azzal kapcsolatos, hogy az újonnan hivatalba lépő kormány nem kíván olyan szervezetekkel együttműködni, álláspontját egyeztetni, amelyben szakszervezetek, munkáltatói szervezetek vannak, hiszen ez szűkítené a mozgásterét, egy picit macerásabb lenne - már elnézést kérek a kifejezésért -, mint az egy személy által irányított, ezermilliárdos nagyságrendű pénzalap sorsa. Kétségkívül könnyebb úgy kormányon belül vagy egy személlyel kontaktust tartva, a kormány emberével megbeszélve, vitás ügyeket rendezni. Kétség nem fér hozzá: egyszerűbb, rövidebb, hatékonyabb, ezt én nem is vitatom, maximum nem demokratikus, maximum nem a biztosítottak érdekéből indul ki, maximum csak ilyen problémái vannak.
Ezen belül talán még van egy olyan szempont is, amit önök ki is fejtettek közvetve vagy közvetlenül, hogy ráadásul ezekben az önkormányzatokban - valahogy az élet így hozta, egyébként ez több párt esetében a társadalombiztosítási önkormányzatokhoz való viszony megváltozását is vonta magával - valami rejtelmes ok folytán a legnagyobb támogatottságot a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége kapta. Én ezt nem akarom minősíteni, önök ezt ki is mondták, én ezt megértem, hogy fájdalommal kísérték ezt az eseményt, és a fájdalmuk most ebben a törvényjavaslatban ölt természetesen testet.
(19.00)
Ha ugyanis nem ez lenne a fő probléma a működéssel, az összetétellel, akkor természetesen az annak idején az elfogadott törvény körül már akkor megfogalmazott aggályok sokkal erőteljesebbek lettek volna, amit mi annak idején mindig is kérdeztünk, hogyan lehet az, hogy az egyik oldalt választani kell, a másik oldalt pedig delegálni. Erre akkor olyan fantasztikusan elegáns válaszokat kaptunk, hogy tulajdonképpen nem is tudtuk, hol vagyunk: kormányzati szervek álláspontját tisztázó megbeszéléseken vagy egy divatszalonban.
Akkor ezen könnyedén mindenki átsiklott, mi, szakszervezetek - most hadd fogalmazzak így egy kicsit személyeskedve, hiszen akkor én ebben résztvevő voltam - elfogadtuk, hogy csak a szakszervezetekre igaz, mert az volt a mögöttes szándék, hogy talán ez a választás úgy rendezi el a szakszervezetek közötti erősorrendet, ahogy a politikai hatalomnak akkor éppen ínyére lett volna. Mivel nem ez következett be, fordulatszerű változás történt sok párt részéről; most ezt szándékosan nem részletezem, de sok párt részéről fordulatszerű változás következett be a társadalombiztosítási önkormányzatokkal összefüggésben.
Nagy vonalakban ez a politikai motívum, én ezt nem is akarom tovább részletezni. Vannak azonban ennél lehet, hogy sokkal nyomósabb motívumok is, és ilyennek tekinteném azokat a gazdasági és pénzügyi motívumokat, amelyekről úgy gondolom, hogy igazán e mögött a lépéssorozat mögött állnak.
Az egészségbiztosítás esetében, azt gondolom, ez a törvénytervezet arról szól, hogy az államosítás után sokkal kisebb akadályokba ütközik az egészségügy nagyvonalú és nagyarányú magánosítása, sokkal nagyobb részben piacosítani lehet a magyar egészségügyet, hiszen ez hihetetlen nagy üzlet, mindenki tudja; mint ahogy, mondjuk, az önkormányzatoktól magántulajdonba lehetne venni fontos objektumokat, eszközöket vagy feltételeket. Úgy gondolom, hogy ez az egészségbiztosítás esetében az egyik leglényegesebb mozzanat, amire majd a magyar közvélemény egy-két év múltán fog ráébredni, hogy valójában erről szólt ez a történet.
Úgy gondolom, hogy a nyugdíjbiztosítás esetében is van ilyen motívum, hiszen ha egybevetem a kormányprogram két teljesen különböző részletét, az egyik, ahol egy 25 százalékra történő mérséklése jelenik meg a társadalombiztosítási járuléknak, a másik helyen pedig arról a szól a program, hogy megőrizzük a nyugdíjak vásárlóértékét, és a gazdasági lehetőségek függvényében esetleg javítjuk is. Ez utóbbi megfogalmazás természetesen jóval rosszabb, mint a ma érvényben lévő nyugdíjemelési szisztéma, és rosszabb természetesen, főleg az önök által kívánt és általunk is - végső soron azt mondom - kívánt magasabb növekedés mellett 2000 után alkalmazott svájci indexálás által kínáltnál is rosszabb ez a forma. A látszólag össze nem függő dolgok így függnek össze. Így lehet tb-járulékot mérsékelni, így lehet megígérni, hogy alacsonyabb mértékű nyugdíjemelésre kerül sor, mint a jelenlegi szisztémából következik, és így lehet tulajdonképpen a nyugdíjalapot ellenőrzés alá és hatókörbe vonni, és így bizonyos értelemben valóban csak pénzügyi kérdésként, az államháztartás egyik alrendszereként kezelni. Én úgy hiszem, hogy a mostani lépéseknek ez az igazi tartalma, mert ha nem ez lenne, akkor kellene hogy idő legyen arra, hogy erről legalább egy óra hosszát, kettőt szót váltsanak az érintettekkel, és a szemükbe nézve hitelt érdemlően cáfolják ezeket az aggályokat, feltételezéseket.
Azért az mégis elgondolkodtató, tisztelt képviselőtársak, hogy ha mondjuk, a lajosmizsei - szándékosan mondok ilyen példát, mert mélyen remélem, hogy nem létezik ilyen - tollfosztó kátéeszt fel akarják számolni, annak időben és tartalomban a jogi procedúrája, azt gondolom, nagyságrendekkel rigorózusabb és hosszabb, mint az, hogy önök egy ezer milliárdos alapot, a magyar állampolgárok mindegyikét érintő társadalombiztosítási önkormányzatot elegánsan, háromnapos vita után egyszerűen felszámolnak.
Ezért szeretném felhívni a figyelmet, ugyan nem adtam be módosító indítványt, de ebből a logikából következően be kellett volna adnom, mert a 10. § 1. pontja, ha valóban feszes ez a logika és valóban ekkora a baj, nem így kellene szóljon, ahogy itt áll. Itt ugyanis úgy áll, hogy ez a törvény a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba. Én azt ajánlom, azt kellene írni, hogy ez a törvény a kihirdetését megelőző napon lép hatályba. (Derültség az MSZP soraiban.)
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
