DR. SZIGETI GYÖRGY (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Vitába szállok Keller államtitkár úrral, a következő okok folytán. Nálam van a MEOSZ postán érkezett írásos véleménye, és többi képviselőtársam is megkapta ezt. Ebben az van, hogy ha nem tartalmaz összegszerű megjelölést, akkor a törvénynek ez a része kiüresedik.
Hogy az érintett szervezetekről beszél az államtitkár úr, nem tudom értelmezni. A egyik legnagyobb fogyatékosszervezet részt sem vett ezen a tárgyaláson, sőt, kifejezte, hogy a törvényt tekinti megoldásnak. Nem tudom, hogy kikkel egyeztetett a Népjóléti Minisztérium, de hogy a fogyatékosszervezetekkel nem, azt valószínűnek tartom, vagy félreértés - finomabban szólva kommunikációs zavar - lépett fel.
Hogy a tárca álláspontja micsoda? A 80 százalékos összeget a tárca javaslatából vettük; sőt, az egész törvényjavaslat, amit beterjesztettünk, soha nem vitattuk, hogy a Népjóléti Minisztériumban készült, és ezt a decemberi állapotot tükrözi. De ha ilyen gyorsan elszállt az idő, és ezt a népjóléti tárca elfelejtette, hadd emlékeztessem államtitkár urat, hogy két hete kaptuk meg a postában a gazdasági kabinet által megtárgyalt, kormány által jegyzett koncepciót, amiben szerepel, hogy a fogyatékossági támogatás 60 százalék legyen.
A kormány tehát már lejjebb vitte 60 százalékra. Jó, hogy a parlamenti ülésszaknak talán vége lesz, mert lassan eljutnánk egy olyan összegig, ami az előbb elmondottak szerint értelmezhetetlen.
A másik része természetesen kezelhető, hogy a későbbi törvény rendezi, és a rendszerben meglévő ellátásokat egymásra építi. Itt arról van szó, hogy ha ígérünk valamit, akkor azt komolyan tegyük, vagy elmaszatoljuk a dolgot, akkor pedig bizonytalanná és kérdőjelessé tesszük az egészet. Még egyszer: vitatom, hogy a népjóléti tárca ilyen megegyezésre jutott a fogyatékossági szervezetekkel, és ezt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) szeretném jegyzőkönyv számára rögzíteni.