DR. SZABAD GYÖRGY
DR. SZABAD GYÖRGY
DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A lényeglátó politikus nem a történelem megismétlését remélve vagy félve fordul a múltba; hanem mindenekelőtt azért, hogy megértse, mi az, ami megoldásra került, mi az, ami megoldatlan maradt, mi az, ami folytatásra vár.
Tisztelt Országgyűlés! Ebben a sorozatban a Magyar Demokrata Néppárt nevében mindenekelőtt tisztelettel és hálával gondolok 1848-49 nagy nemzedékére, amely az államalapítás óta a legnagyobb tettet hajtotta végre Magyarországon.
Hosszú lenne elregélni, vagy akár csak pontokban felsorolni, mi alapozza meg ezt. Sok elhangzott itt ma - sok elhangozhat még. Én mindössze kettőre szeretnék utalni e rövidke időben. Az egyik a nemzet megújulása, a jogkiterjesztés révén; a másik az alkotmányos jogállam szerepének meghatározása, a nemzet önkormányzata, Magyarország önrendelkezése szempontjából.
Az elsőről: valóban, két nemzedék tűzte céljául, hogy a nemzet megújulása, a jogkiterjesztés révén néhány százezerből sokmilliós nemzetet teremtsen a magyarságból; olyat, amelyik ellen tud állni Herder kemény jóslatának: kis idő múltán nem lesz magyar a germán és szláv tengerek között. Ahogy Kossuth mondta: ha más okunk nem lenne - de van! -, akkor, hogy Európa politikai mérlegében többet nyomjunk, az is indokolt lenne, hogy polgári nemzetté öleljük az ország minden lakosát.
De van más ok is: az, hogy fenyeget bennünket az önkényuralom, s ennek csak úgy tudunk ellenállni, csak úgy tudjuk megakadályozni, hogy éket verjenek közénk, hogy a meglévő heterogenitást fokozzák, ha elérjük, hogy valamennyiünk örömére egy egységes nemzetté tudunk formálódni.
Amit 1848 megtett, azt nem lehet csak jelszavak formájában felidézni. Hadd mondjak egy-két tényt. Magyarország népességének 79 százaléka élt 1848 küszöbén földesúri függésben. Ez a 79 százalék kiszakadt belőle. Hogy milyen terhek számolódtak fel, hosszan lehetne idézni. Erdéllyel együtt számítva, legalább 50 millió ingyen robotnaptól szabadult meg a nép. A jobbágygazdák termésük 20 százalékát nem kellett hogy ingyen átengedjék tovább - és nem sorolom a tényeket.
Legyen szabad - sok történésznek ellentmondva - arra utalni, hogy a felszabaduló 79 százaléknak több mint 90 százaléka földdel szabadult meg: vagy jobbágybirtokával, vagy azzal, hogy a határbeli haszonvételeket a házas zsellérek illetményföldre válthatták át legelő- vagy erdőhasználatuk fejében. Ha keresik, hogy a magyar nép s a magyar parasztság miért ragaszkodik annyira a termőföldhöz, akkor ebbe nagyon messzemenően belejátszik az, hogy megélte a nincstelen is a tulajdonszerzés örömét, és a mai napig akkor érzi igazán egyenlőnek magát, ha ezzel a lehetőséggel rendelkezik.
És a jogkiterjesztés más útjai - igaz, sok probléma volt nemzetiségi vonatkozásban. De ne felejtsék el, már a reformkorban a híres nyilatkozatok arról szólnak, hogy az érdekegyesítést a más nyelvű népiségek óvatos kíméletével kell végrehajtani - '47-ben. '48-ban a legilletékesebb beszél arról, hogy a közszabadság közáldásait mindenkire ki kell terjeszteni. S '49-ben megszületik - a fél glóbusznak példaadóan - az az országgyűlési határozat, amely arról beszél, hogy biztosítani akarjuk - és felsorolja, hogy milyen eszközökkel - a velünk együtt élő nemzetiségiek szabad nemzeti kifejlődését.
S a vallási téren: kiteljesítik a protestánsok vallásszabadságát. Megerősítik a görög-keleti egyház önkormányzatát. A zsidóknak megadják a polgári és vallási egyenjogúságot, külön hivatkozva érdemeikre, hűségben és munkálkodásban, nemzeti háborúnk ügyében - az indokolást idéztem.
És a másik téren? Hangzott el itt sok minden az alkotmányos szabadság megteremtéséről. Kérem, az idő azt mutatja, hogy csak szavaim vannak már, de akkor legalább nem akármilyenek. Ez a felelős kormányzat, amelyet nem egyszerűen a felelősség szankcionálása, a mulasztó miniszter parlamenti bíróság elé állításának kemény lehetősége, hanem az átérzett államférfiúi felelősség vitte arra, hogy nem - mint annyian mondják - nemzeti mohóságból, hanem felelős elkötelezettségből megpróbálja mindazt megtenni s mindazt intézményben és erőben a nemzet számára biztosítani, ami lehetővé teszi, hogy a magyarság az ingatag Habsburg-birodalmat túlélje; és sorsa nem a kiegyezést követő dualizmus kényszerpályáján, 1914-1920 megrázkódtatásain át vezessen a következmények felé.
(17.30)
Ezek voltak az igazi államférfiak, tudásban, látásban, hűségben, önfeláldozásban! Ha követni tudjuk őket a kor követelményeinek megfelelve, akkor a sírjaikra őszinte könnyeket
taps.)
