RUSZNÁK MIKLÓS
RUSZNÁK MIKLÓS
RUSZNÁK MIKLÓS (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Nap mint nap az újságok hasábjain, a televízió képernyőjén, de a mindennapi életben is tapasztalni lehet, hogy egyre több hazánkban az éhező, alultáplált gyermek, akik szinte védtelenek, kiszolgáltatottak. Ők lesznek a következő évszázad - de mondhatom úgy is, a következő évezred - nemzedéke, ha egyáltalán megérik ezt az időt.
Az önök kormányának jelentései életszínvonal-javulásról, oktatásügyi eredményekről, az egészségügyi helyzet javulásáról, a munkanélküliség csökkentéséről sikerpropagandaként jelennek meg a társadalom előtt. Hogyan lehetséges akkor az, hogy ebben az országban százezres nagyságrendben éhező, nincstelen gyermek van? Ezek a gyermekek már nem szegények, már nincstelenek! Egy országot vélhetően nem azzal minősítenek, hogy hány milliomos van, hanem azzal, hogy hány millió szegény, nincstelen ember van az országban.
Mit kezdenek ezekkel a gyermekekkel? Miért csak szóban, miért nem tettekkel bizonyítják a segítségnyújtást? Miért utasította el a szocialista többségű bizottság azt az önálló indítványomat, amely az iskolatej bevezetésével talán némi enyhülést hozott volna ezen gyermekek táplálkozásában?
Tisztelt Miniszter Úr! Megállapítható, hogy az eltelt időszakban még jobban leszegényítették a családokat, és a nincstelenség határára süllyedtek azok. Sürgős beavatkozásra volna szükség és szembe kellene nézni a súlyos térségi és regionális problémákkal, és enni adni az éhezőknek.
Várom miniszter úr megoldási javaslatokat is tartalmazó válaszát.
