KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt most nehéz a válaszadás, hiszen egy család egyéni tragédiájából vezet le a képviselő úr általános kérdéseket. Engedjék meg, hogy először az egyedi ügyről hadd szóljak néhány szót.
Amikor 1998. január 14-én 21 óra 25 perckor bejelentették a kislány eltűnését, azonnal jelentős erőkkel kezdte meg a kutatását a rendőrség. A mai napig több mint tízezer órát fordítottak csak ott helyben, illetve a környéken a megtalálására, illetve a rendőrség egészét országosan is mozgósították az ilyen típusú bűncselekmények felderítése vonatkozásában.
(15.00)
Ezen túlmenően nemzetközi körözést adtak ki, felvették a szomszéd országok rendőrségeivel a kapcsolatot, és ott is megindultak a nyomozások. Nagy köszönet illeti Gyula város polgárait is, akik szintén bekapcsolódtak a keresésbe, és segítették a rendőrség munkáját. Sajnos ezek a kutatások egyelőre nem vezettek eredményre, illetve még érdemleges információk sem keletkeztek az eltűnéssel kapcsolatban.
Ebből azonban nem következik az, tisztelt képviselő úr, hogy az általános helyzet ilyen Magyarországon. Én ugyan mindig elmondom, hogy magam a közbiztonság javulásáról majd akkor fogok beszélni, ha a polgárok is ezt így fogják érezni. Ma a közbiztonság alakulásáról rossz a véleményük, ezért én is azt gondolom, hogy számos teendő van még ezen a területen, és minden esetben, amikor a rendőrség ilyen ügyekkel találkozik, higgye el nekem, hogy - különösen, ha kisgyermekről van szó - fokozott erőfeszítéseket tesz a felderítés érdekében. Azonban megint csak azt kell mondanom, hogy az ilyen esetek mögött jelentős részben ugyanúgy társadalmi problémák húzódnak meg, mint a bűnözés egésze mögött, hiszen az eltűnő személyek egy része családi problémák miatt hagyja ott családját, és például rokonoknál húzódik meg, ami pedig nem a bűnözéssel összefüggő probléma.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)
