KOCSIS IMRE ANTAL
KOCSIS IMRE ANTAL
KOCSIS IMRE ANTAL (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elhangzott már többször a távhőtörvény kapcsán, hogy ez egy készülő törvénysor első darabja. Mi, akik az önkormányzatban dolgozunk, érezzük csak át igazán e mondat jelentőségét, hiszen már valóban évek óta készülünk arra, hogy a távhőszolgáltatásról megszülessék a törvény.
Amikor megszületett ez a változat, akkor nagyon sok olyan vita hangzott el az önkormányzati körben - a Megyei Jogú Városok Szövetségében is többek között -, amikor is arra utaltak az önkormányzati vezetők, hogy nagyon könnyen agyonnyomhatja a településeket az, ha a törvénysor első darabja után nem következik a második, a harmadik, a negyedik, azaz a kormányzati intézkedések, törekvések a távhőtörvény jogi hátterének rendezése után igazából nem avatkoznak be a távhőszolgáltató gazdasági társaságok és az önkormányzat életébe. Ez a beavatkozás nem az önkormányzatiság megszűnését jelenti. Önkormányzati vezetőként nagyon gyakran mondjuk, hogy nem szerencsés az önkormányzatok életébe való közvetlen beavatkozás, de a távhőszolgáltatás az a terület, amely tekintetében az önkormányzatok ezt kérik a mindenkori kormányzattól.
Tehát miután a távhőtörvény megoldja a jogi környezetet, tovább kellene haladni azon az úton, amelyet már képviselőtársaim is részint említettek. Mit nem old meg? Elsősorban az avult technikai háttérre nem ad magyarázatot, nem is készült magyarázatot adni - teszem hozzá azonnal -, azaz nem várom a törvénytől, hogy magyarázatot adjon rá, csupán azt, hogy a kormányzat gondoljon arra, hogy tovább kell haladni ezen az úton.
Szekszárd esetében elmondhatom, hogy a sokak által üdvözölt mérés nem üdvözítő megoldás, nem az egyedül üdvözítő megoldás, hiszen Szekszárdon - talán az országban először - már öt éve folyik ez a bizonyos hőközpontonkénti mérés, azaz a lakásokban lakók pontosan tudják, hogy mennyi mért hőt fogyasztanak. E tekintetben tehát a mindenki által üdvözölt mérés nem az egyedül üdvözítő megoldás, mert mi továbbra is ugyanazokkal a gondokkal küszködünk, amelyekről még a felszólalásom hátralévő részében mindenképpen beszélni fogok.
Nem oldja meg a helyzetet az egycsöves rendszer kétcsöves rendszerré alakítása sem. Erre is megtörténtek Szekszárdon az átalakítási törekvések, azaz a távfűtőmű maga lép be segítséggel nagyon sokhelyütt, hogy a technikailag elavult rendszert átalakítsa. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy meglehetősen nehéz helyzetbe kerül akkor, amikor folyamatosan nem tudja előteremteni az önmaga amortizációjára szükséges költségeket. Tehát itt, ezen a téren hiába teszi meg bármelyik települési önkormányzat azt, hogy meglehetősen sok hitellel, de azért segíti a távfűtőművét, hiszen az avult berendezések magántulajdonban vannak - nem önkormányzatiban, és nem gazdasági társaságok tulajdonában, hanem olyan magántulajdonban, ahol a segítségre más konstrukciók szükségesek.
Sokan említették - többen tévesen - az energiahordozók árarányát, már ami a közületeket és a magánfogyasztókat illeti. Valójában nem arról van szó, hogy többet fizet a távhőszolgáltató a gázért, mint ahogy itt hallottuk egy-két felszólalásban, hanem csupán arról, hogy ez a különbség nem meghatározó. Meghatározónak kellene lennie a lakossági ár és a közületi ár között, azaz legyen értelme környezetvédelmi okokból is egy távfűtött város megteremtésének. Ebben a pillanatban nem ebben az irányban haladunk, hiszen most ugyan nem végeztem igazán erre vonatkozóan számítást, de feltételezem, ez az arány a 60-70 százalék helyett 90 százalék körül mozog, tehát feltételezem, hogy a lakossági árhoz viszonyítva körülbelül 90 százalékon kapja a közület az energiahordozót. Ez nem elegendő különbség, ezen az úton tehát tovább kell haladni. Üdvözítő út lehet a kapcsolt villamosenergia-termelés, hiszen blokkfűtőművek már üzemelnek Magyarországon. Azonban ehhez is szükséges az az árpolitika, amely a közületi és a lakossági ár arányában nyilvánul meg - az imént már beszéltem erről.
Hadd tegyek itt egy kicsi kitérőt: egy Szekszárd nagyságrendű városban Németországban, az egykori NDK területén jó néhány éve 3-4 milliárdos beruházással átalakították a fűtőművet, hiszen megérte azonnal ilyen komoly befektetéssel központi költségvetési pénzekből egy kistelepülésnek, egy 40 ezres kisvárosnak - Gotháról van szó -, hogy egy 3-4 milliárdos berendezéssel a távfűtőművét gazdaságossá tegye. Ezt mi nem tudjuk megtenni, de a kis lépésenkénti átalakítás feltétlenül szükséges, és ehhez minden önkormányzat, amely távfűtőművel rendelkezik, kéri a kormányzati segítséget.
A törvénnyel kapcsolatban néhány olyan kitételt nem szeretnék megismételni, ami itt már elhangzott, és amit fontosnak tartok.
Egyetlenegy elemre szeretnék még kitérni, ez pedig a fogyasztóvédelem. Biztos vagyok abban, hogy az önkormányzat önmagában fogyasztóvédő, hiszen az önkormányzati ármegállapító döntésekben a fogyasztóvédelem - azaz a politikai döntés a szakmai döntés helyett - alapvető szerepet játszik. Ha tehát olyan elemet építünk be, olyan fogyasztóvédelmi elemet építünk be, amely nem ugyanaz, mint ami a gáztörvényben vagy a villamos energiáról szóló törvényben van - az 1994-es törvényekről beszélek -, akkor már eltértünk a jogharmonizáció elvétől. Be kellene építeni itt is ugyanazt a fogyasztóvédelmet, azaz, mint ahogy a gáztörvényben a fogyasztóvédelem részletes szabályait az ipari és a kereskedelmi miniszter rendeletben határozza meg, ez hiányzik a távhőszolgáltatásról szóló törvényből. Ha ugyanilyen fogyasztóvédelmi megjegyzésekkel lehetne fűszerezni - elnézést a pongyola kifejezésért - a törvényt, akkor mindenképpen ugyanabba a körbe kerülne a távhőszolgáltatás, mint amilyenben a maga természetes módján van a gázszolgáltatás, illetve a villamosenergia-szolgáltatás.
Még egy önkormányzati elemről kívánok ugyanitt - a fogyasztóvédelem területén - beszélni. Ez pedig az, hogy az önkormányzatnak minden ármegállapítási döntés előtt fel kell vennie a kapcsolatot a fogyasztóvédelmi szervezetekkel és az érdekvédelmi civil szervezetekkel is.
(21.20)
Miután a legtöbb önkormányzat automatizmusként építette be az ármegállapításába az energiahordozó árának emelését, ebből következik, hogy ezek az automatizmusok úgy működtek, hogy a távhőszolgáltató a tulajdonos önkormányzat irányába jelzett, emelkedett a gázár, emelkedik a szolgáltatás, közben az alapdíjak változatlanul maradnak, közben semmi sem történik, csak az árképzésben egy megszabott számítás szerint automatikusan növekedik az ár.
Ha beépítjük a fogyasztóvédelmi elemeket úgy, ahogy ebben a törvényben vannak, akkor ez azt jelenti, hogy miután nem határozza meg a törvény, hogy hány fogyasztóvédelmi szervezettel kell fölvenni a kapcsolatot, gyakorlatilag előfordulhat, hogy egy településen - játsszunk el a gondolattal - 15-20 ilyen működik, akár lakóközösségenként is, a törvény viszont meghatározza, hogy ki kell kérni a véleményüket minden egyes ilyen döntés előtt, ez tehát azt jelenti, hogy az energiahordozók árának emelésével párhuzamosan a Távfűtő Művek rendkívül nehéz helyzetbe kerülhet, hiszen végig kell futtatnia ezt a mechanizmust, és ez akár több hónapot vehet igénybe, és valóban több hónapot, hogyha a törvény szövege változatlan marad.
A részletes vitában szeretném ezzel kapcsolatos álláspontomat kifejteni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
