T. ASZTALOS ILDIKÓ
T. ASZTALOS ILDIKÓ
T. ASZTALOS ILDIKÓ ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magyar energiapolitikát az Országgyűlés 1993 márciusában hatpárti konszenzus alapján egyhangúlag elfogadta.
Az Országgyűlés megalkotta az energetika egyes részterületeit szabályozó új törvényeket. Ezek közül is szeretném kiemelni az energiagazdaság területén működő, természetes monopolhelyzetben levő közszolgáltató rendszerek szabályozását. Ilyenek a villamosenergia-termelésről és -szolgáltatásról, valamint a gázszolgáltatásról szóló törvények. A helyi közszolgáltatás jellegű és részben természetes monopolhelyzetben levő távhőszolgáltatás jogviszonyait ez idáig törvény nem szabályozta.
Tisztelt Országgyűlés! A távhőellátás közel 650 ezer lakást, családot érint. Hasonló problémákkal találkozhatunk Miskolcon vagy Pécsett a távfűtött lakásokban. Ezek a lakások a lakásállomány 17 százalékát jelentik. A bekapcsolt lakásokból több mint 500 ezer panel építésű, így a távhőellátás elsősorban a nagyobb településekre, főleg a nagyvárosokra jellemző. Itt a távfűtött lakások aránya meghaladja a 30 százalékot.
A számszerű adatok jelzik, hogy a törvényjavaslat több mint 2 millió állampolgárt közvetlenül érint. Ugyanakkor a távhőszolgáltatást igénybe vevő lakásokban azonos komfortfokozatú más hőellátási mód nem vagy csak jelentős költséggel járó műszaki átalakítással valósítható meg. Ezért az e szolgáltatást igénybe vevő fogyasztók a szolgáltatóval olyan kényszerkapcsolatban vannak, ahol a szolgáltató jelentős erőfölényben van.
A távhőszolgáltató rendszerek helyi jellegűek, nincsenek és fizikailag nem is lehetnek országosan egységes rendszerbe kapcsolva. Jelentős eltérések vannak a felhasznált tüzelőanyag fajtáiban és a hőforrásokban. Nagyon különbözőek a szolgáltatás műszaki feltételei, településenként eltérőek a szolgáltatás díjai is. A távfűtési rendszerek megvalósításakor jellemzőek voltak a legegyszerűbb és legkevésbé szabályozható, energiapazarló műszaki megoldások.
A távhőszolgáltatás díjai 1991-ig nem fedezték a szolgáltatás tényleges költségeit. Jelentős volt az állami támogatás mértéke. A távhőtermelők, a távhőszolgáltatók és a lakások számottevő részénél az állam, illetve a tanácsok voltak a tulajdonosok.
Tisztelt Országgyűlés! 1991-től kezdődően a távhő piaci szereplőinek kapcsolata rendszerében lényeges változás történt. Megszűnt a távhőszolgáltatás korábbi díjainak mintegy kétharmadát kitevő évi több milliárd forintos állami támogatás. A háztartási költségek egyre nagyobb hányada a lakásfenntartással kapcsolatos. Így érthető a költségek növekedésével, a díjmegállapítással kapcsolatos társadalmi érzékenység. Ez a díjfizetési fegyelem romlásához és a távhőszolgáltató társaságok kintlevőségeinek emelkedéséhez vezetett.
Mint a gazdaság egész területén, a távhőszolgáltatásban is megváltoztak a tulajdoni viszonyok. A távhőt jelentős részben termelő közcélú erőművi társaságok privatizációja gyakorlatilag befejeződött. A távhőszolgáltató vállalatok önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok lettek. A korábban állami, illetve tanácsi bérlakások zöme magántulajdonba került, nagyrészt társasházakká alakult át. A tulajdoni változások következtében a műszakilag egységes távhőrendszerek vagyontárgyai több tulajdonos között oszlottak meg.
A távhőszolgáltatás indokolt költségeinek, díjainak átláthatóságát és ellenőrzését is kritika illetheti. A fogyasztóvédelem is rendezetlen, nem alakult ki annak intézményrendszere. A távhőszolgáltatást igénybe vevő fogyasztóknak egyrészt nem volt módjuk jogaik érvényesítésére, másrészt mindezek mellett a távhőellátó rendszerek felújítási, korszerűsítési dolgai is elmaradtak a kívánatostól. E megváltozott körülmények vezettek oda, hogy a távfűtés a korábbi olcsó szolgáltatásból mára az egyik legdrágább fűtési mód lett.
Tisztelt Országgyűlés! A távhőellátó rendszerek korszerűsítésének egyik akadálya a jelenlegi szabályozatlanság és az áttekinthetetlenség. A jogviszonyok és feltételek nincsenek egységes rendszerbe foglalva. Több törvény, kormány- és önkormányzati rendelet együttes alkalmazása révén van lehetőség jogértelmezésre, illetve jogalkalmazásra.
(11.20)
Ez az érintett jogalanyoknak sok esetben nem ad egyértelmű eligazítást. A bonyolult és sokrétű kapcsolati rendszer szükségessé teszi az egységes és áttekinthető jogi szabályozást.
Megfelelő szintű jogszabályban kell meghatározni a fogyasztók, a távhőtermelők és távhőszolgáltatók, valamint az érintett települési önkormányzatok jogait és kötelezettségeit. Ilyen átfogó, magánszemélyekre, gazdálkodó szervezetekre és önkormányzatokra egyaránt kiterjedő jogszabály csak törvény lehet. A kormány törvényjavaslata az előzőekben vázolt hiányosságok felszámolását célozza.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat megalkotása során több alapvető követelmény együttesen érvényesült. Így többek között - mivel a távhőszolgáltatás helyi közüzemi szolgáltatás - a polgári törvénykönyvben rögzített szabályokat is figyelembe kellett venni. Emellett a törvényjavaslatnak összhangban kell állnia a hatályos, a vezetékes energiaszolgáltatás más területeit szabályozó törvényekkel. Ugyanakkor tekintettel kellett lenni a távhőellátó rendszerek sokszínűségére, valamint arra, hogy az említett törvények hatályba lépése óta is fejlődött a jogalkotás.
A törvényjavaslat szerint a távhőtermelés és távhőszolgáltatás engedélyköteles, a koncessziós törvény fogalma szerint úgynevezett liberalizált tevékenység.
A javaslat nagy súlyt helyez a fogyasztói érdekvédelemre. Kellő részletességgel tartalmazza a fogyasztók jogait és az érdekérvényesítés lehetőségeit, intézményesíti azokat.
A törvényjavaslat részletesen foglalkozik a távhőszolgáltatás mérés szerinti elszámolásával. A jogos elvárás az, hogy a fogyasztást minden esetben mérjék, és a díjfizetés alapja a tényleges fogyasztás legyen. Ez ma még csak ott valósul meg, ahol a szolgáltató és a fogyasztók ebben meg tudtak állapodni.
A mérés a fogyasztói rendszerek sajátosságai miatt nagyrészt a hőközpontokban történik. A jelenlegi fűtési rendszerek általában nem vagy csak jelentős átalakítással és többletköltséggel tennék lehetővé a lakásonkénti mérést.
A hőközponti mérés alapján történő elszámolásra a törvényjavaslat előírása szerint három éven belül át kell térni. Ez nem zárja ki azt, hogy a mérés és az elszámolás épületrészenként, lakásonként történjen, amennyiben a feltételek adottak.
A törvényjavaslat rendelkezik a díjfizetéssel kapcsolatos jogokról és kötelezettségekről. Az átalánydíjas és a mérés alapján történő elszámolás esetén egyaránt a díj megfizetése annak a kötelezettsége, aki a szolgáltatóval szerződéses jogviszonyban áll.
Átalánydíjas szolgáltatás esetén a jelenlegi díjfizetési rend nem változik. Mérés szerinti elszámolás esetén lehetőség van arra, hogy a díjfizetés - a tulajdonosi közösség elhatározása szerint - lakásonként külön vagy együttesen történjen.
Lakásonkénti díjfizetés esetén a hőközpontban mért fogyasztásnak a tulajdonosközösség által meghatározott elvek szerinti, lakásonkénti szétosztása, valamint a számlázás a szolgáltató feladata.
A díjfizetés előzőekben vázolt módja összhangban van az Országgyűlés által a közelmúltban elfogadott új társasházi törvénnyel, vagyis a sokat vitatott egyetemleges felelősség a távhőszolgáltatás területén is megszűnik.
A törvényjavaslat figyelemmel van arra is, hogy nem változtatja meg a már kialakult vagy más törvények által meghatározott tulajdonviszonyokat, nem érinti a szerzett tulajdonosi vagy kezelői jogokat és az ezzel járó kötelezettségeket sem.
Tisztelt Országgyűlés! A javasolt törvényi szabályozás rendezni kívánja a termelő-szolgáltató-fogyasztó közötti kapcsolatokat. A korszerű, új szabályozás révén világossá válnak a távhőpiac szereplőinek érdekeltségi viszonyai. Ezáltal egyértelműbbé válik az, hogy a rendszer korszerűsítéséhez, a költségek mérsékléséhez kinek milyen és mekkora érdeke fűződik.
Szeretném kiemelni, hogy a törvényjavaslat nem foglalkozik a központos hőellátás másik területével a központi fűtési rendszerekkel, ugyanis ezeknél a rendszereknél a fűtőberendezéseknek és azok tartozékainak, valamint a fűtött ingatlannak a tulajdonosa azonos. Ez azt jelenti, hogy a központi fűtés esetében nincs üzleti tevékenység, és nincs közüzemi szolgáltatás sem.
Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt lévő T/5304. számú, távhőszolgáltatásról szóló törvényjavaslat több mint kétéves törvényalkotó és egyeztetési munka eredménye. A szabályozni kívánt terület heterogenitása, az érdekek sokszínűsége megkövetelte a szakmai, fogyasztóvédelmi és az érintett civil szervezetekkel a többszöri egyeztetést.
E munka elismerését látom abban, hogy az Országgyűlés gazdasági, környezetvédelmi és önkormányzati bizottságai a törvényjavaslatot egyhangúlag alkalmasnak találták az általános vitára. Ezért köszönetemet fejezem ki a bizottságok tagjainak.
Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
