DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS
DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS
DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Azért kértem szót most, mert már az általános vita folyamán, amikor felszólaltam, igyekeztem elég erőteljesen exponálni azt a problémát, amelyből igazából látható - a részletes vita hozzászólásai alapján -, hogy a legérzékenyebb pontja a módosítás tervezetének.
(19.20)
Ez pedig ez a bizonyos igazolások beszerzése. Hogy mennyire így van, az élet nagyon gyors igazolását adta ennek, hiszen az általános vita utáni következő fogadóórámon azonnal többen megjelentek, hogy úgy mondjam, igazolandó azt, amit már akkor kezdtünk látni. Én akkor azt kértem, hogy próbáljunk meg ebben a kérdésben valamilyen megoldást találni, mert a történelem azóta darálta az időt, darálta vele együtt az embereket és teljes egyértelműséggel vesztek el papírok vagy olyan anomáliák is keletkeztek, hogy például dokumentum hivatalos helyen eltűnt, ugyanakkor magánszemélynél pedig, ha úgy tetszik, saját irattárban, a családi irattárban létezik. Ugyanakkor eddig nem volt lehetőség ennek érvényesítésére.
Úgy veszem észre, hogy igaziból e problémakörben két pólus rajzolódik ki. Az egyik az, hogy nagyon szigorúan csak az irattárakra s a többire hagyatkozva, nem tudomásul véve a történelem időben elkövetett, irattárat is romboló eseményeit, a másik pólus talán ez az alanyi jogúság lenne. Szeretnék csatlakozni most teljes - hogy úgy mondjam - támogatásommal Jauernik István gondolatához. Ahhoz a gondolathoz, amelyik az úgynevezett - mondjuk így - nyilatkozattételt hozta a módosító indítványában e probléma kezelésére. Azt hiszem, hogy ez a középút azért is járható, mert ez is jogilag nagyon jól megfogható, kezelhető, hiszen egy olyan módon körülbástyázható nyilatkozat megtételéről van szó, amely - azt hiszem - meglehetős erőteljes felelősséggel ruházza fel azokat, akik önként oly nyilatkozatot tesznek, amely valóban valami már be nem szerezhetőt képes pótolni ezen módosítás elfogadása esetén. Ugyanakkor, ha a rendeletben - amire képviselőtársam is utalt - az előterjesztő is tudna azonosulni ezzel a módosító indítvánnyal - végrehajthatná azokat a módosításokat egy ilyen elfogadás esetén, amelyekkel e felelősség súlyát tovább lehetne növelni. Hadd utaljak vissza arra, hogy esetleg a visszakövetelés határidejét vagy az összeget kamatos vagy akár büntetőkamattal növelt módon lehetne hosszabb időn keresztül visszatéríteni.
Én tehát azt szeretném kérni az előterjesztőktől, hogy próbáljanak meg ebben a történelmileg igen delikát helyzetben a megengedőbb formula felé menni, mert azt hiszem, hogy olyan sor kérdéséről van itt szó a személynek, az egyénnek, ráadásul életének egy végső szakaszában - sajnos így telik az idő -, amelyikben én azt hiszem, egy ilyen bürokratikus alapra visszavihető tévedés sokkal nagyobb tévedés mindazoktól, akik ilyenkor törvényhozással foglalkoznak, mintha ne adj' Isten esetleg kiszaladna a kasszából olyan is, amelyik talán ezen nyilatkozaton az ellenőrzés folyamatában nem volt teljesen elcsíphető. Tehát nyomatékosan szeretném kérni az előterjesztőt és képviselőtársaimat is, hogy próbáljunk a Januernik-féle javaslaton tovább dolgozni. Azt hiszem, ebben tudnánk konszenzust elérni, és az előterjesztőt is e konszenzus felé a további rendeletmódosítással rábírni. Köszönöm a figyelmet.
