DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ
DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ
DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az első gondolatkörben a tervezettel kapcsolatosan a nemzetközi jogi kötelezettségvállalásunkról szeretnék beszélni. Teljes körű felsorolás természetesen nem lehetséges, így csupán néhány olyan megállapodásra szeretnék utalni, amelyek legújabban rónak kötelezettséget hazánkra a jogharmonizáció körében.
Az egyik ilyen legfontosabb a Szellemi Tulajdon Világszervezetének égisze alatt 1994-ben aláírt védjegyjogi szerződés, amely szerződés főleg az eljárási szabályok egységesítésével és a védjegyoltalom több országban történő megszerzésével és fenntartásával kapcsolatosan tartalmaz szabályozást.
Hazánk is csatlakozott ezen szerződéshez. A jelenleg hatályos jogszabály, az 1969. évi IX. törvény azonban nem felel meg a nemzetközi szerződés rendelkezéseinek - a javaslat ezen hiányosságot pótolja. Ugyancsak említendő az általános vám- és kereskedelmi egyezmény 1993-ban lezárult uruguayi fordulójában létrejött nemzetközi egyezmény. A Magyar Országgyűlés 1994 decemberében ratifikálta ezt. Az egyezmény a szellemi tulajdon mindkét területére, a szerzői jogra és az iparjogvédelemre egyaránt kiterjed. A hatályos jogunk összhangban áll ugyan a fenti egyezmény védjegyekre vonatkozó rendelkezéseivel, de feltétlenül üdvözlendő a javaslatban írt új szabályozás, amely a tartalmi megfelelést egyértelműbben fejezi ki, ugyanakkor eleget tesz a jogérvényesítés hatékonyságát biztosító eljárási követelményeknek is.
A fentieken túlmenően fokozott figyelmet ró a törvényhozásra az európai megállapodáson alapuló jogharmonizációs kötelezettségünk. De ugyancsak kötelezettségeink vannak az Európai Gazdasági Közösség 89/104-es irányelvében foglaltak szerint is. Ezen irányelv ugyanis meghatározza a jogharmonizációs technikát, amely alkalmazandó; azaz egyfelől meghatározza azokat a követelményeket, amelyeknek a tagállami jogszabályoknak meg kell felelniük, másfelől szól arról is, hogy a tagállamok még milyen további szabályokat állapíthatnak meg.
A tervezet összhangot teremt az irányelv kötelező erővel megfogalmazó előírásaival, nem feledve szem elől az értékes és eddig bevált védjegyjogi magyar szabályozást.
További értéke a javaslatnak, hogy figyelembevételre került a közösségi védjegyről szóló 40/94-es európai közösségi rendeletben foglalt szabályozás. Ezen rendelet a közösség egészére terjedő védjegyoltalmat vezet be. A közösségi védjegyoltalom hatálya hazánkra csupán a csatlakozásunkat követően terjedhet ki. Mindazonáltal már most sem mellőzhető az ott írt rendelkezések figyelembevétele, mert egyrészt a magyar bejelentők is igényelhetnek a Közösségi Védjegyhivatal működésétől kezdődően közösségi védjegyoltalmat, másrészt a rendeletben írt szabályozási mód eligazodási lehetőséget kínál már most számunkra a közösségi védjegy oltalmazhatóságára, használatára és törlésére vonatkozó és a tagállamok nemzeti jogalkotása számára felkínált szabályozáshoz.
A fentieken túlmenően a javaslat több új jogi megoldást is bevezet. Valamennyi ismertetésére nincs lehetőség, csupán néhány fontosat szeretnék ismertetni. Igen jelentős új rendelkezése a javaslatnak, amelyben bevezetésre kerül a korábbi jogosult úgynevezett hozzájáruló nyilatkozata. A hatályos jogszabály e vonatkozásban rendelkezést nem tartalmaz, így a bírói gyakorlat hosszú időn át ellenállt a hozzájáruló nyilatkozat alkalmazásának. Jelen javaslat egyértelműen eldönti a kérdést, amikor lehetővé teszi ennek felhasználását.
(18.20)
Rendkívül értékes része a javaslatnak a használati, a szerződésre vonatkozó szabályok megfogalmazása. Új és jó megoldás a javaslatban a jogszavatosság szabályozása, valamint annak egyértelművé tétele, hogy a licenciaadó tájékoztatási kötelezettsége nem terjed ki a védjegyhez kapcsolódó know-how átadására. A javaslat a szabadalmi törvény megoldásával azonosan határozza meg a kizárólagos licencia két fajtáját, továbbá új lehetőséget ad a védjegyjogosultnak az engedély kizárólagosságának megvonására, ha a licenciavevő nem kezdi meg a védjegy használatát.
Új és ésszerű szabályozást ad a javaslat továbbá a védjegybitorlást és annak következményeit illetően. A bírói gyakorlatnak ad eligazítást azzal, hogy egyértelművé teszi: az oltalom hatálya alá eső bármely védjegyhasználati cselekmény, azaz a védjegyjogosultat megillető kizárólagos használati jog bármely megsértése védjegybitorlásnak minősül. Üdvözlendő a szabályozás abban a vonatkozásban is, hogy a jelenleg hatályos rendelkezésektől eltérően a javaslat módot ad a jogsértő termékek és csomagolóanyagok, illetve a jogsértésre használt eszközök és anyagok megsemmisítésére, ha valamilyen okból nem lehetséges ezeket megfosztani jogsértő mivoltuktól. Ugyancsak gyakorlati tapasztalatok igazolják azon új bevezetendő szabályozást, mely szerint a javaslat rendelkezik a védjegybitorlás vámjogi következményeiről is azzal, hogy ezeket külön jogszabály fogja megállapítani.
Kiemelendő mindezeken túlmenően a Magyar Szabadalmi Hivatal védjegyügyekben történő eljárásának szabályozása. A javaslat megfelelően szabályozza a hivatal eljárását, az eljárás viszonyát az államigazgatási eljárás általános szabályaihoz, a hivatal döntéshozatali mechanizmusát, a képviselet, a nyelvhasználat és a nyilvánosság problémakörét.
Garanciális okokból kiemelendő, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal eljárásában a tényeket hivatalból vizsgálja, a vizsgálata nem korlátozódik a felek előadására. A javaslat részben megváltoztatja a védjegy lajstromozására irányuló eljárást akként, hogy a védjegybejelentés benyújtására és kellékeire vonatkozóan a hatályos megoldásait az új szabadalmi törvényben és a védjegyjogi szerződésben meghatározott elemekkel egészíti ki.
A javaslat előkészítésekor a védjegyek lajstromozásával kapcsolatosan felmerült a felszólalási eljárás bevezetésének igénye. A javaslat előterjesztője ezen álláspontot nem támogatta, így a felszólalási eljárás nem került bevezetésre. Álláspontunk szerint helyes a felszólalási eljárás bevezetésének mellőzése, ugyanis az esetleges garanciális előnyökkel szemben nyomatékos hátrányként jelentkezett volna a lajstromozási eljárások időtartamának elhúzódása.
Végezetül: a törvényjavaslat a jelenlegi szabályozással egyezően tartja fenn a Magyar Szabadalmi Hivatal határozatának bírói megváltoztatásával kapcsolatos hatásköri és illetékességi szabályokat. A kizárólagos illetékesség biztosítja az ügyek elbírálásához szükséges speciális szakértelmet és a bírói gyakorlat egységességét. A javaslat viszont változást vezet be a szabadalmi ügyekkel kapcsolatosan az ügyész tevékenységében. Az Alkotmánybíróság 1/1994. I. hó 7-i határozata a polgári eljárásban korlátozta az ügyész általános perindítási, fellépési és fellebbezési jogosultságát.
A fenti határozat ugyanakkor lehetővé teszi az ügyész fellépését azokban a bírósági hatáskörbe tartozó egyoldalú eljárásokban, amelyekben egyedül az ügyészség a kívülálló szerv, amely a törvénysértések megelőzésében, illetőleg orvoslásában szerepet játszhat, és bírósági eljárást kezdeményezhet.
A jelenleg hatályos védjegytörvény szerint az ügyész a hivatal valamennyi érdemi határozatának megváltoztatását éppúgy kérheti a bíróságtól, mint az ügyfél. A vizsgálat tárgya ezt követően az volt, hogy a védjegyügyekben alkalmazott eljárásoknál fennmaradhat-e az ügyész általános eljárási jogosultsága. Az Alkotmánybíróság fenti határozatára tekintettel a javaslat az ügyész fellépési lehetőségét taxatívan felsorolva szűkíti. Mindezekre figyelemmel elmondható, hogy a gazdasági élet, a piacgazdaság kiépítésének felgyorsulása megköveteli a védjegyek törvényi szintű és színvonalas szabályozását, különös tekintettel a magyar gazdaság ma már eltéphetetlen nemzetközi szálaira.
A szabályozás a magyar áruk és termékek védelmét szolgálja, így a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója támogatja a javaslat elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
