KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY (független): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kormány 3863. számú törvényjavaslata fekszik előttünk, amely megpróbálja rendezni a mezőgazdasági kistermelők adózásának visszásságait a folyó évben, amelyből az első negyedév már eltelt.
Sajnos meg kell állapítanom, hogy a törvénymódosítás megfelel a fából vaskarika készítés tipikus példájának, azzal az eltéréssel, hogy a készítő úgy akar vaskarikát készíteni, hogy azért az lényegében fakarika maradjon. Mivel úgyis hiába javasolnám újból a tisztelt kormánynak, hogy vonja vissza művét és a tavaly jól ismert törvényeket megfelelő árbevételi módosítással állítsa vissza erre az évre, kénytelen vagyok igazolni állításomat.
Az 1990-es évek eleje óta módomban állt figyelemmel kísérni a kárpótlások során földhöz jutott emberek sorsát, hogyan és milyen nehézségekkel küzdve alakították ki a ma már nagyrészt működő gazdaságaikat. Mint agrármérnök, annak idején meglehetősen pesszimista módon úgy vélekedtem, hogy induló tőke és megfelelő gépek nélkül a minimális állami támogatások mellett ennek a termelési formának nem lesz hosszú jövője Magyarországon.
Az új gazdák a régi tapasztalataikkal mást bizonyítottak. Utolsó fillérjeikből, családi kölcsönökből ócska gépeket vásároltak, amelyeket éjjel-nappali munkával üzemképessé tették, lehetőségeikhez képest megfelelő vetőmagot vásároltak, és már az első évben, ha nem is kiemelkedő, de elfogadható termést értek el; és mint önök is tudják, a földeknek csak igen kis százaléka maradt a várthoz képest parlagon.
A rossz piaci körülmények ellenére a keletkezett bevételt teljes mértékben újra befektették, sokszor oly módon, hogy betevő falatra is alig jutott. Ezen az úton jutottak a műveléshez szükséges gépek nagy részéhez, és megfigyelhető volt, hogy egy községen belül kialakult az, amit az állam most szorgalmazni próbál: a gazdák segítették egymást meglevő gépeikkel.
Független képviselővé válásom után több mint tíz alkalommal napirend után figyelmeztettem a tisztelt Házat a magángazdaságok nehéz helyzetére, arra, hogy az 1995-ös aszálykár hét megyében kis híján tönkretette a gazdálkodókat. Önálló indítványomat az aszálykárosultak támogatásáról a tisztelt Ház nem vette napirendre, ehelyett 5,2 milliárd forintot lényegében bankkonszolidációra költött aszálykár-támogatás címén, hiszen köztudott az, hogy a mezőgazdasági kistermelők valójában nem juthattak hitelhez, így a hiteltámogatásból ők nem részesültek. Az aszályos év kárát viszont a múlt évi csapadékkárokkal együtt ma is nyögik.
Ma már közhely - amire szintén felhívtam a tisztelt Ház figyelmét -, hogy amíg a gabonafélék ára csak az elmúlt évben emelkedett jelentősen, az alapanyagárak, a műtrágyák, a vetőmagok és egyebek ára többszörösére emelkedett. Ehhez járult a gázolaj árának hatalmas méretű drágulása. Visszaestek a sertésfelvásárlási árak; a múlt évi e témában történt felszólalásomban elmondtam, hogy óriási méretű kocakivágások folynak.
(12.10)
Ma ott tartunk, hogy a nyomott felvásárlási ár ellenére az állatvásárokon még drágán is alig lehet malacokat venni.
A vidéket járó és ismerő szakemberek előtt nyilvánvaló volt, hogy a feszültség rendkívüli módon erősödik, a kisgazdaságok tulajdonosai egyre inkább aggódnak megélhetésükért, hiszen tapasztalják, hogy munkájuk annyit sem ért, hogy megélhetésre teljen belőle. Az elmúlt év novemberében, megismerve a mezőgazdasági kistermelők adózásáról szóló törvényt, nyilvánvalóvá vált előttem, hogy ez volt az utolsó szalmaszál, amitől már felborul a szekér. Ekkor újból elmondtam - az üres ülésteremnek, valamikor éjféltájban -, hogy vajon mit szólna egy ilyen törvényhez a francia paraszt, hány napig nem lehetne Franciaországban a közutakon közlekedni. Ami várható volt, sajnos bekövetkezett. Bebizonyosodott az az állításom is, hogy a semmit nem lehet lefölözni. A magyar paraszt kiment az utakra és tüntetni kezdett. Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy ezek a tüntetések spontán szerveződtek és gazdasági okuk volt. Az utóbbi napokban egyre inkább lehet felelős politikusok szájából hallani ennek az ellenkezőjét, de úgy gondolom, hogy tévedésük abban rejlik, hogy még mindig nem látják vagy nem akarják látni, hogy az alapvető ok az általam elmondottakban van.
Szerintem teljesen természetes az, hogy a különféle politikai pártok lehetőségeik és vérmérsékletük szerint reagálnak az eseményekre. Hiba lenne viszont az okozattal az okot elfedni, mivel több mint egy millió érdekelt figyeli az eseményeket, akiket politikai sakkhúzásokkal már nem lehet félrevezetni. A félbeszakadt tárgyalások eredményeképpeni kormány-előterjesztésből kitűnik, hogy a kormánynak sikerült megőrizni alapkoncepcióját, átmeneti látszatengedményeket adni a keret fenntartása mellett, melynek alapján adóalanyként regisztrálja ezt a hatalmas társadalmi réteget, és ismerve a költségvetés helyzetét és a nemzeti agrárprogramnak nevezett dokumentumot, az állam nem fog tudni többet adni, így az egésznek a célja az, hogy felmérje, mit lehet elvonni ezektől a gazdaságoktól, és ezzel lényegében őket tönkretenni.
Szeretném felhívni a figyelmet az előterjesztés néhány ellentmondására. Az 1. § leszögezi, hogy a vélelmezett költséghányad az átalányadózásnál 85, illetve 94 százalék, a 2. § (4) bekezdése szerint viszont arról kell nyilatkoznia a kistermelőnek az úgynevezett bevallási nyilatkozatban, hogy nem keletkezik jövedelme 1,5 millió forint bevétel alatt. A helyzetet bonyolultabbá teszi, hogy ez valótlan, hiszen nyilvánvaló, hogy az esetek többségében rendkívül alacsony mértékben ugyan, de keletkezik jövedelme a termelőnek, hiszen különben egyáltalán nem tudna megélni. A költségek emelkedése miatt viszont ez a jövedelem évről évre csökken. A helyzetet tovább bonyolítja a 2. § (7) bekezdés, mely szerint: "A nyilatkozat az adóbevallással egyenértékű, arra egyebekben is az adóbevallásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni". Ezen passzus alapján a jövedelemre vonatkozó, a törvény által engedélyezett nemleges nyilatkozat tulajdonképpen a jövedelem eltitkolását jelentené, ami megvalósítaná az adócsalás bűntettét. A valóság az, hogy a három feltétel - az őstermelői igazolvány, az 1,5 millió forint felső árbevételi határ és a 20 százalékos számla - kedvezményt biztosít az adóalanynak arra, hogy az e fölötti összeget az állam költségként elismeri. Így és csakis így van alkotmányos lehetőség az adófizetéstől való eltekintésre, mivel nyilvánvaló, hogy ha bármilyen kicsi is, de jövedelem kell hogy keletkezzen, melyről az állampolgár nem tehet nemleges bevallást még törvényes felhatalmazással sem, mert az jövedelemeltitkolásra teremtene törvényes precedenst.
Nem intézkedik egyértelműen a törvényjavaslat a felvásárló részéről az őstermelői igazolványba való betekintés megszüntetéséről sem. A gazdák követelésének ellenére vagylagosan fenntartja az idegen kezű bejegyzés lehetőségét, mely azon kívül, hogy sérti az alkotmány 9. §-ának (2) bekezdését, még zsarolási lehetőséget is biztosít a kíváncsi felvásárlónak, már hallom is: "ha nem én írhatom be az őstermelői igazolványba az összeget, nem veszem át a sertéseit".
A 2. §-ban a személyi jövedelemadó 78/A § marxista terminológia szerint fogalmazott példáját idézem: "Rendelkezési jogosultsága van a termelési eszközök, a termelés szervezése és a termelés eredményének felhasználása felett", mely szakasz alapján a kormányrendelet azt ír elő, amit akar. Nyilvánvalóan szó sincs tehát arról, hogy a hatalom lemondott a kistermelők tulajdonának a regisztrálásáról, amiben megegyezett a tárgyalásokon. Ezt az állításomat alátámasztja a nemzeti agrárprogram 9. pontja is, mely kimondja a mezőgazdasági termelők teljes körű regisztrációját.
A törvénytervezet elfogadása esetén sajnos nem old meg semmit. A feszültségek növekedni fognak, és úgy tűnik, hogy a kormány rosszul értelmezett európai uniós álmai még nagyobb kárt okoznak a jelenleginél.
Módosító indítványaim a javaslat súlyos hibái miatt csak tüneti kezelésre lettek volna alkalmasak, melyet a költségvetési bizottság elutasított. A törvény jelenlegi formájában áttekinthetetlen és a tiltakozó gazdák becsapásának eszköze, mely csak növelni fogja a feszültségeket, az elégedetlenséget, valamint a kétségbeesett lépések esélyét.
Kérem tisztelt képviselőtársaimat, gondolják át az általam elmondottakat, és ne adjanak lehetőséget egy újabb, a magyar gazdatársadalom jelenlegi helyzetét rontó hibás törvény megalkotására. Ehelyett tisztelettel javaslom a kormánynak, hogy vonja vissza javaslatát, és vegye a tisztelt Ház fontolóra még egyszer az általam ugyanezen témában benyújtott, de a költségvetési bizottság által lesöpört törvényjavaslatot, mely ennek az évnek a hátralévő kilenc hónapjára a tavalyi helyzetet állítaná vissza megfelelő árbevételi korrekciókkal. Annál is inkább, mivel a gazdamozgalmak még nem zárultak le, a megoldást csak tárgyalások útján lehet megtalálni. A kölcsönösen elfogadott konszenzust kell véleményem szerint az év végén törvényben rögzíteni.
Végezetül szeretném felhívni a figyelmet, egy független képviselőtársamnak azt a kérését szeretném elmondani, mely a kiskőrösi gazdamozgalmakat úgy foglalja össze, amelyeknek fő okai a borhamisítások voltak. Ez mindenképpen megengedhetetlen, hogy a kormány az ellen ne tegyen semmit, hogy ne történjenek folyamatosan borhamisítások, hiszen szerény becslések szerint mintegy 1 millió hektoliter bort hamisítanak ma Magyarországon. Nyilvánvaló, hogy ez a teljes mezőgazdasági termelés hitelét lerontja, és ez volt az az utolsó csepp a pohárban, amely megindította a gazdatüntetéseket.
Tehát ennek alapján, attól függetlenül, hogy rendkívül sok probléma lenne, amit még el kellene mondani, azonban én úgy gondolom, hogy független képviselőként bőven elég az, ha ennyit az ember a tisztelt Ház előtt el tud mondani. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)
