BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Teljes mértékben egyetértek a Glattfelder képviselőtársam által elmondottakkal; nem akarom megismételni azt, amit elmondott, viszont néhány kérdést ilyen módon alaposabban lesz lehetőségem megvilágítani.
Mi is okozta ezt a jelenlegi helyzetet, és milyen kiutat lehetne ebből találni? Odafigyelő képviselőtársaim, és a tévé-, rádióhallgatók emlékezhetnek rá, hogy tavaly ősszel az őszi törvényhozási dömpingben a költségvetés és az azt követő, akörüli törvények vitájában részletesen elmondtuk, hogy annak a törvénycsomagnak, amit a kormány előterjesztett és a parlamenti többség megszavazott, milyen hatása lesz. Senki se figyelt oda. Egyszerűen az arrogancia, a "tudjuk, merjük, tesszük"-magatartás lesöpörte az észérveket, és önök, kedves kormánypárti képviselőtársaim, megszavazták ezeket a törvényeket; holott önöknek is tudniuk kellett volna, hogy a pohár egyszer betelik, és egyszer a paraszt is kimegy az utcára - annak ellenére, hogy nem szokása.
Elkapkodott, végiggondolatlan, felelőtlen ígérgetések, érvek hangzottak el, és ennek alapján az oda nem figyelők meg is szavazták. Így került elfogadásra az az adózási és tb-fizetési szabályozás, nyilvántartás, adatszolgáltatási elképzelés, aminek most a revíziója folyik itt a parlamentben. Tudom, önök feltételezték, hogy a gazdák nem fognak semmit se csinálni, elfogadják - de most nem így történt. Pedig nemcsak én, hanem számosan felhívtuk a figyelmet arra, hogy nem felkészült erre a váltásra a gazda sem, a vidéki gyenge szolgáltatás sem, maga az APEH sem. Én szó szerint azt mondtam: gondoljanak csak bele abba, mi történik akkor, ha az APEH-hez másfél millió plusz adóbevallás beérkezik. Ugyanezt elmondhatom ezzel a törvénymódosítással kapcsolatosan: mi történik akkor, ha azok a nyilatkozatok, amelyekről ez a törvény oly bőven beszél, beérkeznek az APEH-hoz? Akkor nem 10, hanem 20, esetleg 25 évenként fognak ellenőrizni valakit. De nyilván ennek is lesz egy előnye az önök logikája szerint: azokat fogják ellenőrizni, akiket önök akarnak.
Ebből adódóan tovább lehet gondolni a kérdést. Most itt a bukás után a pótvizsga lehetősége, de úgy látom, hogy ez sem sikerül igazán jól, mert egy fantasztikus cinizmus köríti az egészet. Azt, hogy ezt a parlament kivételes, sürgős tárgyalásmódban tárgyalja, csak cinizmusnak tudom minősíteni. Az, hogy sürgősen kell, hogy azonnal kell, egy visszamenőleges hatályú törvénynél nem érv. Az viszont, hogy alapos legyen, hogy szakmailag megállja a helyét, az elkerülhetetlen.
Döbbenetesnek tartom azt, hogy azt a csomagot, amit önök a mezőgazdasági adózás, tb-fizetés szabályozására, annak módosítására szántak, a mezőgazdasági bizottság nem is látta. De nem látta azt a petíciót sem, amit a gazdák küldtek a parlamentnek, ugyanis a költségvetési és pénzügyi bizottságot jelölték ki ezen törvényjavaslatok tárgyalására, illetve ennek a petíciónak a tárgyalására.
(11.40)
Ki is jelentették a pénzügyi bizottságban, hogy ők csak a pénzügyi részével tudnak foglalkozni, ugyanis nem agrárszakemberek.
Ez annak az eredménye, hogy önök keresztülverték itt a parlamenten, sajnos, azt kell mondanom, kisgazda segédlettel, ugyanis 80 százaléknak kellett volna támogatni ezt az előterjesztést a parlamentben, és a Kisgazdapárt mellé állt ennek az elképzelésnek, így került kivételes, sürgős tárgyalásra ez a két törvénytervezet. Ezt sajnos nem hallgathattam el, mert nem az első eset volt. Ezt nem lehet azzal magyarázni, hogy valakik nem tudták, hogy a kivételes eljárásnak milyen a hatása. Aki itt ül a Házban, annak tudnia kell, hogy az egyik lépésnek milyen eredménye lesz a harmadik lépésben!
Az MDF, a Fidesz és a KDNP azért tiltakozott ez ellen a kivételes, sürgős tárgyalás ellen, mert alapos munkát szeretett volna itt látni, és szerette volna, ha legalább a mezőgazdasági bizottságban elhangzanak az érvek, hogy miért nem jó vagy miért kifogásolható az az előterjesztés, ami a parlament előtt van.
Azt kell mondanom, azért lett volna rendkívüli módon fontos, hogy a mezőgazdasági bizottság foglalkozzon a kérdéssel, mert nem ez az itt előttünk lévő két törvény a mostani történéseknek a kiváltó oka. Ez csak a jéghegy csúcsa! Egyszerűen elegük lett a gazdáknak, mert azt látták, hogy itt nincs értelme várni, nincs mire várni. De miből is lett elegük? Érdemes végiggondolni! Végiggondolták azt önök, hogy min ment keresztül a magyar paraszttársadalom az elmúlt években?
A nyolcvanas évekre teljesen kilátástalan helyzetbe került a mezőgazdaság. Ezt már elmondta itt kormánypárti képviselőtársam is, nem csak én. Erre jött a rendszerváltozás, a piacvesztés, az átalakulás, nyilvánvaló kormányzati hibákkal - természetesen. Utána jöttek önök az ígéreteikkel: a "rendbe tesszük", a "tudjuk, merjük, tesszük", és a többi, és a többi. S mi következett? Néhányat említek csak, nincs idő az összesre. A piaci manipulációk - burgonya, szőlő, gabona. Emlékezzenek csak rá: 2 millió tonna exportálható búzára ki tetszettek volt adni 14,4 millió tonnára való exportengedélyt! Tavaly meg betiltották az exportot! Annak a levét isszák a gazdák, mert a kukoricaárak, nem tudjuk, meddig, de süllyednek, és emiatt jelentős, milliárdos károk érték őket. Ez is egy kormányzati beavatkozás volt!
A sertéshús, a támogatás összege… Itt önök ígérték, hogy 100 százalékos reál-támogatás-növekedésre van szüksége a mezőgazdaságnak. Mit kapott ehelyett? 100 százalékos csökkenést! És a mezőgazdasági támogatási rendeleteket, miniszteri rendeleteket - emlékezzenek! A '96-os esztendőben még meg sem jelentek, már 120 helyen kellett módosítani. Vagy három hét alatt összeomlott az egész évre tervezett, majd ugyanezt megcsinálta még egyszer a nyáron ez az elképzelés. Ez a szakszerűség?! De ezt azoknak a parasztoknak végig kellett élni élesben! És itt van az idei támogatási rendelet: teljesen kiszámíthatatlan! Adható, visszavonható, csökkenthető… - nem tud rá alapozni! Ki az, aki le meri kötni a tőkéjét egy ilyen bizonytalan támogatásra, belemenni egy nagyobb összegű beruházásba, és a végén közlik vele, hogy nem 40 százalékot kapsz, hanem 24-et, vagy esetleg, mint tavaly, 18-at? Összeomlik gazdaságilag!
De van egy másik cinizmus is, amit oly sokszor emlegetnek: az a bizonyos hitelkamat-támogatás. Ezek a gazdák sajnos ebből nem részesülnek, mert hitelt nagyon kis részük kap. Nem tud fedezetet biztosítani. De az a 40 százalék, amit önök ígérnek, sajnos arra sem elég, hogy fedezze a betéti és a hitelkamatok közötti különbséget! Mert mivel tudja fedezni, mivel tud garanciát adni a banknak? Azzal, ha a pénzét, ami van neki - ha van -, leköti. Arra kap 19 százalékot. 25 százalék plusz 2 százalékos kezelési költséggel kap úgy hitelt, hogy havonta fizeti a 25 százalékot. Ha ezt összeadják, ez 28-29 százalék lesz a végén, és a 40 százalék támogatáson pedig kap 8,6 százalékpontos támogatást, tehát ráfizetett 3-4 százalékot arra, hogy a költségvetés 40 százalékos kamattámogatásban részesíti. Ez az, amire a gazdák azt mondják, köszönjük szépen, ha lehet, ebből nem kérünk, mert ráfizetni azért mégsem akarunk.
Azokból a látszatintézkedésekből, amik itt történtek, úgymond, rendcsinálás ürügyén, csak egyet említenék. Az érdekképviseletek tavaly kérték a parlamentet, hogy állítson fel egy bizottságot és a GATT-szerződést vizsgálják felül, mert az amerikaiak ezt kérik - idáig fagyasztani tetszettek. Most Szekeres Imre beadott egy látszatbizottság létrehozására vonatkozó elképzelést, amit az önök által dominált mezőgazdasági bizottság nem fogadott el. Akkor mi is van? Intézkedünk? Nem intézkedünk? Hogy történnek ezek a dolgok?
A mostani intézkedésekben a legnagyobb problémát abban látom, hogy megint kilóg a lóláb, sanda a szándék. Úgy látom, egymásnak kívánják ugrasztani a falut és a várost. Már megjelent a magyarázat: az egyenlő teherviselés, a vidék nem akar adót fizetni, csak akkor csökkenthetők a vidék terhei, ha azt valaki megfizeti. Tehát a nem mezőgazdaságból élő ebből azt szűri le, hogy itt megint az ő bőrére megy a játék - holott nem erről van szó! Senki nem beszél arról kormánypárti oldalon, amiről Glattfelder Béla bőven beszélt, hogy milyen jövedelmek azok, amelyekből a költségvetés el kívánja vonni a saját részét. Ezek a jövedelmek sajnos nincsenek meg - nem termelődnek meg!
Gondolom, az a tény - amit itt már hallottunk ma is -, hogy a költségvetés nem számol bevételekkel ezen forrásokból, a magyarázata annak, hogy nem készült hatástanulmány ezen törvénytervezethez. Akkor azt kérdezem én, mire volt jó ez az egész. Miért kellett csinálni, ha ebből nem számítottak bevételre, az átalányadózás révén nem számítanak, nem számíthatnak számlakérésre? Akkor mire volt jó? Szokják meg? Vagy féljenek? Vagy mi? Mi volt a motiváló abban, hogy ezt önök így, végiggondolatlanul, előkészítetlenül a parlament elé hozták és elfogadták? Mire volt jó az, hogy 80 ezer vállalkozó visszaadta a vállalkozói igazolványt? Mire volt jó, hogy kényszervállalkozókat hoztunk létre a mezőgazdasági feldolgozóiparban, a méhészek, a borászok között? Mire volt ez mind-mind jó? És mire volt jó az, hogy el tetszettek bizonytalanítani magát az adóhivatalt is? Ha valamelyikük esetleg betéved egy adóhivatalba, láthatja, hogy milyen körülmények között dolgoznak ott azok a szakemberek, akiktől az állam a bevételeinek a behajtását várja. Ezekkel az emberekkel ezt így megcsinálni nem lehet, nem célszerű.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztában vagyunk azzal, hogy a kormány időhúzásra játszik. Arra, hogy a parasztban előbb-utóbb fölébred a kötelességtudat, és azt mondja: kérem, nekem dolgoznom kell, én nem érek rá tavasszal az úton várakozni.
Igen, sajnos ez fog bekövetkezni, és ezt önök sikerként fogják megélni. Jelzem, nem az. Ezt még Bauer képviselőtársamnak is mondom: nem az. Ez abszolút sikertelenség, ugyanis egy fejlődésében visszatartott, és elsősorban önök által visszatartott mezőgazdaság továbbra sem indul el abban a fejlődésben, amire elengedhetetlenül szüksége lenne.
(11.50)
Az MDF meg fogja szavazni ezeket a módosító indítványokat, mert úgy ítéljük meg, a semminél több - de nem sokkal. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.)
