AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a szokásoktól eltérően, hiszen kivételes és sürgős tárgyalási módot fogadott el a parlament, most válaszoljak a vitában elhangzottakra. Talán azért is célszerű megoldás ez, hiszen a jelenlévők többnyire olyanok, akik a kérdések iránt érdeklődnek és többnyire végigkísérték az egész vitát, tehát talán élőben lehet reagálni a felvetett dolgokra.
Mindenekelőtt azzal szeretném kezdeni, hogy ahogy sejtettem, a végén elmondott felhívásom csak nagyon részlegesen került meghallgatásra, tudniillik ez a vita jelentős részben nem a benyújtott törvényjavaslatokról, hanem általános, politikai jellegű vagy akár gazdaságpolitikai, agrárpolitikai kérdésekről zajlott. Természetesen ezt tudomásul veszem, de azért ismét szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nyilvánvalóan az itt fennálló időkeretek, a mostani alkalom nem alkalmas arra, hogy ezeket a kérdéseket alaposan végigtárgyaljuk, és ezért kérem, hogy bocsássák meg azt, hogy az ilyen típusú felvetésekre én most nem fogok igazán reagálni. Ez nem azt jelenti, hogy nincs véleményem vagy nincs a kormánynak véleménye, hanem kifejezetten itt és most - gondolom - a két benyújtott törvényjavaslat ügyeire kellene koncentrálnunk.
(12.20)
Természetesen a nemzeti agrárprogram vitájához kapcsolódóan, természetesen a kis- és középvállalkozások támogatásáról készülő különböző törvényjavaslatokkal kapcsolatosan a Háznak lesz még lehetősége ezekben az ügyekben eszmét cserélni, és nyilván vannak más törvények is, amit az idő rövidsége miatt nem említettem.
A második kérdéskör, amire reagálnék, hogy tulajdonképpen hogyan is kell interpretálnunk ennek az egész törvénycsomagnak a mostani tárgyalását. Itt többen úgy fogalmaztak, hogy csak arról van szó, hogy a kormány kötött egy megállapodást a demonstrálókkal, és a parlament feladata, hogy ezt most szentesítse. Azt gondolom, hogy nem megfelelő beállítása ez a mostani vitának. Arról van szó ugyanis igazából, hogy valóban - ahogy én az expozémban is próbáltam aláhúzni - reform mértékű változások történtek január 1-jétől a személyi jövedelemadóban és a társadalombiztosítási jogszabályokban is, és ezek a nagy változások - mint kiderült - egyes pontokon részben nem jól sikerültek, nem megfelelő részszabályok kerültek a törvényekbe, másrészt pedig hatásaikban olyan dolgokat tártak fel, ami miatt teljesen világos, hogy reagálni és változtatni kellett.
Az ilyen típusú előkészítő munka sokkal előbb elkezdődött - erre is rámutattak többen a vitában -, mintsem hogy itt még demonstrációk szerveződtek volna. Emlékszem arra, hogy az egyik kormányzati párt frakciója januárnak egészen az elején tett olyan javaslatokat, hogy mondjuk, a régi fogalom szerinti kiegészítő vállalkozások tb-kezelése területén a kialakított megoldás nem jó és módosítsunk. Való igaz, hogy születtek már a parlamenti munka újrakezdésétől kezdve képviselői indítványok is. Tehát mindenféleképpen itt egy szélesebb előzménye van ennek a mostani csomagnak. Kétségkívül, ebben lényeges szerepet töltött be az a típusú megközelítés is, amit a demonstrációk jeleztek, illetve azok a problémák - elsősorban az agráriumban -, amire a demonstrációk és az annak nyomán sorra kerülő újabb tárgyalások hívták fel a figyelmet. De azért az előkészítő munkában nagyon sok érdekképviselettel, nagyon sok más szervezettel is tárgyaltunk, tehát egy szélesebben vett változtatási csomag van itt, mint egyszerűen az agrárügyek.
Örömmel nyugtáztam, hogy ezek szerint az ellenzéki pártok egy jelentősebb része is kész a benyújtott törvényjavaslatot támogatni és megszavazni, ami azt gondolom, hogy mindenképpen egy pozitív üzenet szélesebben véve azon vállalkozóknak, akik kétségkívül nagyon várják ezeknek a törvényeknek az elfogadását.
A parlament végül a kivételes és sürgős tárgyalás mellett döntött. Világosan érzékeljük, hogy ezzel kapcsolatosan az ellenzéki pártok között nézetkülönbségek vannak. Vannak, akik ezt jónak tartják, mások nem tartják jónak. Én mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy áprilisban fizetni kell nagyon sokféle tehernek az előlegét. Ezek közül van olyan is, ahol először történik - az szja esetében - egy bizonyos vállalkozói körben első előlegfizetés. Tehát ebből a szempontból is nagyon jó lenne, ha ezek a törvények még márciusban kihirdetésre kerülhetnének, hiszen akkor nem áll be az a helyzet, amit, amennyire lehet, meg kell próbálnunk elkerülni, hogy valakinek a régi szabályok szerint kelljen valamit befizetni, amit aztán később valamilyen módon be kell tudnia a közben változó szabályok szerinti feltételrendszernek megfelelő fizetésbe. Ezért úgy gondolom, hogy nem egyszerűen szépészeti kérdés, nem egyszerűen politikai kérdés, hanem gazdasági érdekek is fűződnek ahhoz, hogy ez a törvénycsomag minél előbb megszülessen.
Természetesen a kivételes és sürgős eljárásnak megvannak a maga szabályai. Ezt csak azért szeretném tisztelettel mondani, mert úgy tűnik, mintha nem mindegyik felszólaló gondolt volna bele ebbe a szabályrendszerbe. Ebben az esetben arról van szó, hogy igazából a vita a dolog részleteit tekintve a bizottságban kerül lebonyolításra. Amennyire én tudom, a bizottsági ülés ilyenkor a képviselők számára nyitott, és hasonlóképpen az a lehetőség is nyitott, hogy módosító indítványokat tegyenek. Tehát azt gondolom, hogy egy kicsit furcsa, amikor itt vadonatúj módosító indítványokat ismertetnek velünk a plenáris ülésen, tulajdonképpen egy vitafolyamat lezárásakor. Azt gondolom, hogy ha ezek közül van olyan, amelyik valósan megáll úgy, mint a törvények ellentmondása és rossz szakmai megoldás, azokat adott esetben koherenciazavar kiküszöbölésére is elő lehet terjeszteni, mármint ha a törvényeken belül ellentmondás van.
Amit itt Torgyán frakcióvezető úr konkrétan felsorolt - a tőle egyébként szokásos minősítéssel, hogy tehát ez a dilettáns előkészítő munka eredménye, bár olyat is mondott, amit természetesen én kicsit furcsálltam, mert ha jól értettem, itt már az Alkotmánybíróság bizonyos állásfoglalásával kapcsolatban is elhangzott ez a jelző, de természetesen ez nem az én tisztem, hogy erre részleteiben kitérjek.
Nos tehát, ha konkrétan azokat az ügyeket veszem, tehát az (5) bekezdést, ilyen módon ez megtörténik.
Az őstermelői igazolvány betétlapjával kapcsolatban választható lehetőség van a tekintetben, hogy ki ír bele, ebből következőleg a 46. § (3) bekezdését nem lehet hatályon kívül helyezni, hiszen van olyan lehetőség, amikor mégiscsak a kifizető eszközli a beírást, tehát egy ilyen lehetőséget a törvényben fenn kell tartani.
Hasonlóképpen az 1,5 millió alatti bevételnél a 20 százalék költségszámla gyűjtése mellett az adómentesség akkor is fennáll, ha az adózónak más jövedelme is van. Erről a törvényjavaslat 2. §-a rendelkezik, ami az szja 78/A § (6) bekezdését állapítja meg.
Az Alkotmánybíróságnak az üzemanyagköltségek elszámolásával kapcsolatos rendelkezése pedig tartalmazta az, hogy hatályon kívül helyezte az szja megfelelő pontját, tehát ebből következőleg itt most jogtechnikailag nem kell még egyszer ezt megtennünk.
Erre csak szeretném felhívni tisztelettel a figyelmet, és azt kérni, hogy ha persze a frakcióvezető úr vagy bárki úgy látja, hogy ezek a magyarázatok nem megfelelőek és itt súlyos jogi ellentmondások keletkeztek, akkor értelmezésem szerint valóban koherenciazavar esetében ilyen típusú javaslatok még tehetők.
A vitában az is felmerült, hogy tulajdonképpen a mostani törvénycsomag helyett egy huszáros vágással inkább egy olyan törvényjavaslatot terjesszünk elő, amely visszaállítja a '96-os társadalombiztosítási jogszabályokat és a mezőgazdaság tekintetében az adójogszabályokat is. Ez a típusú gondolkodás valóban széles körben felmerült. Meg kell mondjam, nekem a kollegáim azt mondták, hogy amikor erről tárgyaltak a demonstrálók képviselőivel és világossá tették számukra, hogy itt óriási összegekről van szó, és adott esetben, ha visszaállnánk a '96-os szabályokra, akkor ez azt jelentené, hogy mondjuk, az egészségügyi ellátás vagy a nyugdíj finanszírozásával állnának elő súlyos bajok, akkor maguk az ott tárgyalók látták be, hogy tényleg ilyen javaslatot felelősen nem lehet tenni, és haladtak tovább a tárgyalásnak azon a mezsgyéjén, amit végső soron a mostani javaslat is tükröz.
Tehát én úgy gondolom, hogy felelősen ezek a meggondolások nem vethetők fel, nagyon jól hangzanak természetesen. Én el tudom fogadni, hogy általában az adófizetők persze nem szeretnek adót fizetni, persze a járulékfizetők örülnének, ha nem kellene járulékot fizetni, de ha végiggondoljuk az összefüggéseket, sajnálatos módon egy ilyen megoldást most nem áll módunkban választani. Természetesen egy hosszabb távon, ha előre tudunk haladni a különböző rendszerek reformjában és előre tudunk haladni a közteherviselés és a társadalombiztosítási hozzájárulás arányosabbá tételében, akkor remélhetőleg valóban ezek a terhek fokozatosan mérsékelhetők lesznek. Tehát célként én természetesen egyetértek, hogy próbáljuk a terheket mérsékelni, de reálisan egy ilyen döntési alternatíva, attól tartok, hogy most nincs.
Egy következő kérdéskör, amit szeretnék kiemelni a vitából, ez annak a bizonyos őstermelői nyilatkoznak az ügye, a tekintetben részletesebben, hogy egyáltalán milyen eszközökkel, milyen földön végzi a tevékenységét. Egész pontosan azt mondhatom, hogy időközben, a költségvetési bizottság döntése után mi is gondolkoztunk az ügyön, és megoldható az egész oly módon, részben a törvény alapján, részben a kormányrendelet módosításával, hogy ez a bizonyos nyilatkozat tulajdonképpen a gazdajegyzőhöz kerüljön.
(12.30)
Tehát az őstermelői igazolványba ez akkor nem kerül bele. Aki véletlenül beleírta, vagy beleírta idáig, az kérheti ennek az igazolványnak a kicserélését, ha úgy gondolja. Ebből következőleg ez nincs az igazolványban, a gazdajegyzőnél van; talán ez is erősítheti azt a megnyugtatást, amit próbáltam az expozéban is valahogyan sugározni, és láthatólag a Ház is reagált rá, mert azt hiszem, ez volt az egyetlen pont, ahol tapsot kaptam - nevezetesen, hogy a József nádor téren sem gondolkozunk azon, senki nem gondolkozik azon, hogy ez a típusú adatgyűjtés valamiféle adózásnak legyen az alapja. Tehát itt is szeretném visszaigazolni: úgy tűnik, hogy ilyen módon - talán mindenki számára megnyugtatóan - az ügy kezelhetővé válik.
Egy rövid gondolatot a közteherviselés dolgairól - szándékosan nem szeretnék ebbe most belebonyolódni. A közteherviselés természetesen rengeteg feszültséggel járó vitatéma, abban a pillanatban, ha konkrétak próbálunk lenni, hiszen ennek mindig vannak kialakult helyzetei. Igaz az, ami a vitában elhangzott: persze minden adórendszerben, minden járulékrendszerben azért nem minden abszolút normatív, vannak bizonyos eltérések; az objektív helyzetekben is vannak kétségkívül eltérések, a gazdaságban is vannak eltérések. Nyilván más feltételrendszerben működik, mondjuk, az őstermelő gazda, és másképp egy nagyvállalkozás. A vita mindig azon zajlik, hogy a kialakult arányok mennyiben jók. Úgy tűnik, mintha most sikerülne megállapodni abban, hogy '97-re azok az arányok legyenek, amelyek itt - nagyjából a mostani törvénymódosításokat is figyelembe véve - előírásra kerülnek, és ennek az újólagos átgondolását talán nem most, hanem egy későbbi időpontban kellene elvégeznünk.
Itt is szeretném hangsúlyozni, hogy azért a '97. január 1-jétől végrehajtott változások az agráriumban nem igazán az adózás tekintetében okoztak változást - vagy legalábbis nem közvetlenül azoknál, akik valóban az agráriumból élnek elsődlegesen. Más kérdés - és ez világos cél volt -, hogy azoknál, akik már nem igazán az agráriumból élnek, hanem a kereskedelmi szférában vannak, igenis szerettünk volna többlet-közteherviselést, például a számlázás szélesebb körű elterjedésén keresztül is. Talán nagyobb arányban a társadalombiztosítási összefüggésrendszerekben merült fel az arányosabb közteherviselés, különösen az egészségügyi hozzájárulás bevezetésével kapcsolatosan.
Azért azt szeretném aláhúzni, hogy persze itt is azt mondtuk - és a mostani változások egyértelműbben megerősítik -, hogy természetesen, ha valakinek olyan a szociális helyzete, hogy ennek az egyébként eléggé méltányosan alacsonyan megállapított összegnek a befizetésére sem képes, akkor erre kell valamiféle hálót nyújtania az államnak. Ez konkrétan most azt jelenti, hogy az önkormányzatok vannak olyan helyzetben, hogy ebben az esetben a valóban szociálisan rászorultak esetében ezt a terhet is mérsékelni tudják. Ismételten aláhúznám, hogy persze itt elsődlegesen, sőt kifejezetten azokról van szó, akik őstermelőkként ezzel az egyetlen viszonnyal rendelkeznek; tehát akik úgy őstermelők, hogy mellette van valamiféle tevékenységük - mármint valamilyen munkaviszonyos vagy vállalkozási tevékenységük -, ott ez a többletteher így föl sem merül.
Végezetül: azt gondolom, hogy vannak az ügynek szűken vett tanulságai is, amire többen rámutattak a vitában. Biztos, hogy a kormányzatnak alaposabban kell előkészítenie az ilyen nagy típusú változtatásokat. Persze együtt tudjuk, hogy ez nem könnyű, hiszen ezek a változások nagyon súlyos érdekviszonyokat sértenek, és ebből következőleg a változások előkészítésének menete is többnyire eléggé viharos szokott lenni; de kétségkívül el kell ismerni, hogy e tekintetben a kormányzati előkészítésnek lényegesen javulnia kell.
Csendesen szeretném azért megjegyezni, hogy talán a nagyobb lélegzetű ügyek parlamenti tárgyalása során is lehetne egy kicsit javítani a jelenlegi gyakorlaton. Konkrétan arra gondolok, hogy a nagyon általános, érzelemgazdag, politikai eszmefuttatásokkal tarkított, hosszú általános viták mellett - vagy ezen viták egy kicsit szűkebbre szabásával - több időt kellene talán arra fordítanunk, hogy az egyes törvényjavaslatok részletesebb hatásait, szakmai következményeit, összefüggéseit valóban a részletes vita keretében vagy akár az általános vita valamekkora részében megtárgyaljuk.
Arra is szeretném itt felhívni a figyelmet: most megnéztük, hogy például a tb-jogszabályok - amelyek kulcsponti fontosságúak az egész ügyben - parlamenti részletes vitája hogyan zajlott, és bizony a jegyzőkönyvekből kiderül, hogy abban a vitában elég kevés képviselő vett részt; az ellenzéki képviselők közül egyedül Győriványi képviselő úr vett részt több alkalommal. Abból a részletes vitából tehát nagyon nehezen lehet arra következtetni, hogy azok a problémák fognak bekövetkezni a végrehajtás során, amelyek bekövetkeztek. Természetesen tudom, hogy voltak bizottsági viták, voltak módosító javaslatok, de ezzel együtt is ez a tény, amit említettem, arra mutat, hogy talán a tanulságot ilyen értelemben is egy kicsit le kéne vonni. Ez természetesen nem menti semmiben a kormány vagy a pénzügyi kormányzat felelősségét, de talán teljesebb körű megítélést igényel.
Abban a reményben, hogy talán a későbbi nagyobb változásoknál a tisztelt Ház nem kerül ilyen helyzetbe, mint ahogy most, szeretném megköszönni a vitát, ami, azt gondolom, alapvetően pozitív hangvételű volt.
Ismételten szeretném kérni, hogy a kivételes és sürgős eljárás szabályainak megfelelően, egy, illetve két szavazással a törvényjavaslatokat fogadják el. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)
