SZŐDI IMRE
SZŐDI IMRE
SZŐDI IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az előttünk lévő T/3145. számot viselő önálló képviselői indítvány, az Országos Magyar Vadászkamaráról szóló törvényjavaslat, úgy hiszem, nagyon fontos fejezete a vadászattal kapcsolatos összes törvénykezésünknek. Már magában a preambulumban is kellőképpen megfogalmazódik, hogy miért van erre szükség, de az általános rendelkezések 1. §-ában már konkrétan megmondja, hogy elsősorban a hivatásos és a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat átvállaló, szakmai érdekképviseletet ellátó köztestülete lenne ez a vadászkamara, amelyet a törvény megalkotásával jóvá tudunk hagyni.
Miért került erre sor, és miért van szükség erre, hogy egy ilyen törvénytervezetet tárgyaljon a parlament? Úgy ítélem meg, hogy a vad védelméről, a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló törvénnyel párhuzamosan vizsgálni kell azt is, hogy a törvénynek hogyan tud megfelelni a magyar vadásztársadalom. Jelen pillanatban a közel 50 ezres vadászlétszám mintegy hat érdekképviselet között van megosztva. Ez a megosztottság pont a törvényből adódóan, úgy hiszem, kellemetlen, nem szükséges, és nagyon sokféle értelmezést tesz lehetővé. Az önellenőrzési rendszer, amely az önkormányzatiságból adódik, azt hiszem, nagyon fontos lenne, úgy, hogy mellette az állami felügyelet, amely a törvényből adódóan működni fog, fogja ezt biztosítani.
A törvénytervezet 3. §-a foglalkozik a kamara feladataival, és ezen belül két fontos dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik az, hogy képviseli és védi a vadászok, a hivatásos és a sportvadászok érdekeit, a másik pedig, hogy véleményt nyilvánít. A törvénytervezet nagyon jól megfogalmazza azokat a feladatokat, amelyekben a véleménynyilvánítás több pontban le van írva. Ezen belül szeretném kiemelni elsősorban azt, hogy a 3. § c) pontja megalkotja a vadászat rendjének vadászati etikai szabályát, annak fejezetét, amely, úgy ítélem meg, nagyon fontos annak érdekében, hogy a vadászok, mivel munkájuk, a vadászat során veszélyes tevékenységet is végezhetnek nem megfelelő odafigyelés esetén, ezért mindenképpen szükséges, hogy az etikai szabályzatot saját maguknak a törvényből adódóan megfogalmazzák. Jól utal erre a 17. § (1) bekezdése is, amely már konkrétan meghatározza azt a feladatot, amely ebből az etikai normából adódik, miszerint a kamara tagja az a személy, aki rendelkezik érvényes vadászjeggyel, és vadászjegyet elsősorban az kaphat, aki etikai büntetés alá nem esett, tehát nem vét a vadászati etika ellen.
Miért van erre szükség? Úgy ítélem meg, ez nagyon fontos, hogy az elkövetkezendő időszakban a kamarai feladatokból adódóan szervezze a vadászok képzését, biztosítsa azt, hogy elsődlegesen a hivatásos vadászok szakmai képzése megoldott legyen. Tagja természetesen ennek a kamarának mindenki, aki vadászjeggyel rendelkezik, tehát így a vadászjegy biztosítása is nagyon fontos. Fontos azért is, mert a kamara továbbra is az az erő lehet, amely a közösségformálásban segíti a vadászokat, ugyanis a vadászat nem egy öncélú valami, hanem elsősorban a vad védelmén alapuló dolog, amely abból fakad, hogy a vadat nemcsak védeni kell, hanem a selejteket közülük ki kell szedni. Ez fontos, hogy a fejekben is így legyen, és ezért mindenképpen szükséges, hogy ebben egységes szemléletet alakítsanak ki a vadásztársaságok.
Fontos a törvénynek az a kitétele is, hogy köztestület. Miért köztestület ez? Azért, mert az állami felügyelettől szerepet vállal át; átveszi az adminisztrációs szerepet a kamara. Emellett természetesen megmarad a vadászati hatóság felügyelete, elsősorban a területi felügyelet, a szakmaiság, és elvárható lenne az, hogy a vadászati hatóság sokkal többet tegyen az orvvadászat ellen és egyéb, a vadászattal, vadgazdálkodással kapcsolatos tevékenység érdekében.
Sok személlyel beszélve, úgy ítéljük meg - jómagam is így ítélem meg -, hogy erre a törvényjavaslatra szükség volt, hogy a parlament tárgyalja, és a magam részéről elfogadásra javaslom.
Köszönöm szépen. (Taps.)
(20.00)
