DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Teljesen egyetértve Lezsák Sándor frakcióvezető-helyettes úr által elmondottak keretében vázolt jelentőségével e megállapodásnak, szeretnék visszatérni arra, hogy a magyar belpolitikában egy meglehetősen szerencsétlen és áldatlan vita alakult ki, amely azonban nem szokatlan a magyar társadalomban. A hétfői napon, azt hiszem, Szabó Zoltán államtitkár úr volt az, aki megpróbálta az eredeti, tartalmi formájába visszaterelni a Magyar Köztársaság és a Vatikán között megkötött szerződést, amelyet azonban sajnálatos módon - előttem teljesen érthetetlen és értelmetlen módon - belpolitikai vitává dagasztott a Szabad Demokraták Szövetségének megszólalása ebben az ügyben.
Világos, hogy itt nem a Magyar Katolikus Püspöki Kar és a kormány közötti megállapodásról van szó. Ilyen értelemben tehát az ügy nem belpolitikai, amelyről belpolitikai vitát érdemes vagy lehet folytatni, és lehet vitatni, hogy kinek hány tanára van. Itt azonban egy Magyarországgal diplomáciai kapcsolatban álló, szuverén, nemzetközileg elismert állammal, a Vatikán állammal kötött szerződést a Magyar Köztársaság kormánya. Ezt a szerződést a magyar parlamentnek - mint bármely más állammal - ratifikálnia kell, amikor a parlament elé kerül, és nemzetközi szerződési formában van módja mindenkinek elmondani, hogy ennek milyen a tartalma. Annál is inkább érthetetlen, ami elhangzott a belpolitikai vitában, hiszen éppen az orosz államszerződéssel kapcsolatban tartotta Eörsi Mátyás a héten nagyon rosszízűnek, hogy belpolitikai indíttatás ügyben egy nemzetközi kérdésbe beleszólunk. És most ez történt, és ezt tették a Vatikánnal is.
Őszintén remélem, hogy a kormány minél előbb a nemzetközi szerződések szabályai szerint a megállapodást a parlament elé hozza, és ahogy Lezsák Sándor mondta, a palamentnek legalább hat pártja ezt meg fogja szavazni. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
