BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége számára - amely párt megalakulásától kezdve, sőt elődei azt megelőzően is, a fél-illegalitás, a szamizdatirodalom idejében felléptek a lelkiismeret és vallásszabadságért akkor, amikor ez még nem volt parlamenti lehetőség - nagy megnyugvást okoz, hogy Magyarországon az állam és az egyház jogi, politikai jellegű kapcsolata hosszú évek óta rendezett.
A magyar alkotmány rögzíti a lelkiismeret és vallásszabadság, illetve állam és egyház elválasztásának elvét, az 1990. évi IV. törvény ennek megfelelően rendezi állam és egyház kapcsolatát. Mindez az államnak az egyházakkal való kapcsolatban való semlegességét rögzíti: azt, hogy az államnak a különböző egyházakat, felekezeteket, az őket követő polgárokat egyformán kell kezelnie, nem tehet közöttük semmilyen tekintetben olyan különbséget, ami akár ennek-annak-amannak az egyháznak a híveit vagy azt, aki egyetlen egyháznak sem híve, bármilyen értelemben hátrányos helyzetbe hozza. Sajnos, az 1991. évi LXXII., az ingatlan-visszaadást szabályozó törvényről ugyanez nem volt elmondható. Már akkor felhívtuk a figyelmet, hogy az a törvény ellentéteket gerjesztett a társadalomban, megoldatlan problémákat hagyott örökül erre a kormányra is.
Ez a szóban forgó megállapodás sok tekintetben helyes irányban rendezné állam és egyház '91 óta is megoldatlan gazdasági kapcsolatrendszerét, ugyanakkor más tekintetben nem megnyugtató. Nem megnyugtató azért, mert nem biztosítja azt az elvet, hogy az állam egyformán kezelje a különböző egyházakat, hiszen egy egyházzal kötött egy olyan megállapodást, amely aztán valamilyen módon kiterjed - ha kiterjed - minden egyházra és minden egyház híveire. Nemzetközi szerződés ugyan, de olyan szerződés, amely Magyarországon belüli viszonyokat hivatott szabályozni, és ez kelt aggodalmakat, amelyeket természetesen két percben nem lehet tárgyalni.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
