DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az interpelláció tárgyát képező ügynek vannak parlamenti előzményei. Dr. Sepsey Tamás képviselő úr 1995. július 7-én "Hogyan juthatott a Budapest Bank a részarány-tulajdonosok és a kárpótlásra jogosultak rovására az Óbuda Termeltető és Szolgáltató Szövetkezet értékes földterületeihez?" címmel interpellációt nyújtott be az igazságügy-miniszterhez és a legfőbb ügyész úrhoz.
Az interpelláció szerint az Óbuda Tsz és a Budapest Bank 1992. szeptember 24-én kötött kölcsönszerződés biztosítására jelzálogjogot jegyeztek be a tsz igen értékes földterületeire. Az akkor már hatályos kárpótlási törvény szerinti földalap-kijelölés e területekre jogerősen azért nem történhetett meg, mert a tsz az 1993. október 27-én közjegyzői okiratba foglalt jognyilatkozatával hozzájárult ahhoz, hogy hiteltartozása kielégítése fejében a jelzálogjoggal terhelt ingatlanokra a hitelező Budapest Bank közvetlen végrehajtást vezethessen.
Mindkét interpellált - élve a Házszabály adta lehetőséggel - az Országgyűlés engedélye alapján az interpellációra 30 napon belül írásban adott választ, amelyet Sepsey képviselő úr az Országgyűlés 1995. szeptember 5-ei ülésnapján elfogadott.
Miniszter úr írásbeli válaszában a minisztérium kompetenciájába tartozó azon kérdésben fejtette ki álláspontját, hogy az ügyben folytatott bírósági végrehajtási eljárás megfelelt-e az irányadó szabályoknak. E körben válasza megállapította, hogy bár a lefolytatott bírósági végrehajtás nem mindenben felelt meg az akkor hatályos jogszabályoknak, az előforduló eljárási szabálytalanságok az eljárás érdemét nem befolyásolták. Rámutatott arra is, hogy a végrehajtási eljárás szabályainak megsértését az arra illetékes szervek észlelték, s a szükséges intézkedéseket is megtették, további intézkedés pedig azért szükségtelen, mert a legfőbb ügyész a jelzálogszerződés, és az érintett ingatlanokra ezt követően kötött egyéb ügyletek érvénytelenségének megállapítása iránt keresettel fordult az illetékes bírósághoz.
E tényt megerősítette a legfőbb ügyész úr írásbeli válasza is, amelyből képviselő úr is idézett.
A perindítás megtörtént, a bírósági tárgyalások lezajlottak, és az ügyben a múlt év tavaszán megszületett a jogerős bírósági döntés is. A jogerős ítélet a Legfőbb Ügyészség keresetét elutasította. A bírósági döntés igen részletesen és meggyőzően fejti ki a kereset elutasításának indokait.
Mindenekelőtt megállapítja, hogy a tsz és a bank a közöttük fennálló tartós hitelkapcsolatból eredő követelések biztosítására 1990. december 21. napján, tehát jóval a kárpótlási és a szövetkezeti átmeneti törvény hatálybalépése előtt kötötte meg azt a keretbiztosítéki jelzálogszerződést, amelynek alapján a tsz a szóban forgó ingatlanokat is elzálogosította.
Ebben az időpontban a szövetkezeti tulajdonban, illetve használatban levő ingatlanok megterhelését meghatározott - és az adott esetben betartott - keretek között a jogszabályok lehetővé tették, sőt, a bankhitel fedezetéül szolgáló ingatlanok elzálogosításához - kifejezett törvényi kivétel folytán - még az akkoriban működő vagyonellenőrző bizottságok engedélyére sem volt szükség.
Hasonlóképpen nem történt jogszabálysértés akkor sem, amikor a tsz - együttműködési kötelezettségének megfelelően - a fennálló, lejárt hiteltartozását elismerve közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatot tett, hogy ezáltal lehetővé váljon az ingatlanokra vonatkozó közvetlen bírósági végrehajtás elrendelése.
Végül az sem volt jogszabálysértő, amikor a végrehajtás alá vont ingatlanokat - a végrehajtás során a fennálló jogi lehetőséggel élve, árverés tartása nélkül, de annak hatályával - a vevőként jelentkező harmadik személy részére értékesítették.
Mindezek után a tisztelt képviselő úr kérdéseire válaszaim a következők:
A bírósági ítélet tükrében nem hiszem, hogy helye lenne itt ebben az ügyben bármilyen kárról vagy kártérítésről és főleg panamáról beszélni.
(14.50)
Az ügyben jogerős ítélet született, és az ítélet szerint nem történt törvénytelenség.
Végül tájékoztatom képviselő urat, hogy miniszter úr továbbra is vállalja korábban kifejtett álláspontját. Annál is inkább, mert abban nem tett említést semmiféle súlyos törvénytelenségről, csupán azokról a végrehajtási eljárás érdemét nem érintő jogszabálysértésekről számolt be, amelyek az események előrehaladásával végül is jelentőségüket vesztették. A legfőbb ügyész úr perindítással kapcsolatos döntésével természetesen egyetértett, mert akkor is az volt és most is az a véleménye, hogy az ilyen és ehhez hasonló, nagy horderejű, sokakat érintő, ellentétes jogértelmezésekre okot adó ügyekben helyesebb (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ha különböző, tárgyilagosnak aligha nevezhető feltételezések helyett a bíróságra bízzuk, hogy az alapos és körültekintő bizonyítás eredményeként megállapított tényállás alapján végérvényes döntést hozzon.
Köszönöm figyelmét, és kérem válaszom elfogadását. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)
