DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hack Péter és Bihari Mihály pozitíve már az alkotmánymódosító törvényjavaslat elemeiről nagyon részletesen beszélt. Itt nagyon nehéz újat mondani - bár azért még próbálok a későbbiekben.
Azzal, hogy már a második körben kaptam szót, tulajdonképpen a vita igazi része megkezdődik, hiszen most már reagálnunk lehet egymás előterjesztéseire, vezérszónoklataira. Eddig két ellenzéki vezérszónoklat hangzott el, Torgyán Józseftől, illetőleg Isépy Tamástól.
Érdekes volt mindkét szónoklatban az, hogy az eljárási általános kérdések, illetőleg a konkrét törvényjavaslattal kapcsolatos kérdések megítélésében némi eltérést lehetett érezni. Addig, amíg az általános kérdéseknél támadták az előterjesztést, hivatkoztak többek között a politikai megállapodásra, az alkotmányozási moratóriummal kapcsolatos kérdésekre, ugyanakkor a konkrét javaslattal kapcsolatosan viszonylag kevés volt a kritika, és mindkét felszólaló túlnyomórészt egyetértését fejezte ki.
Úgy érzem, hogy csak úgy lehet erről a törvényjavaslatról higgadtan, a rendeltetésének megfelelően beszélnünk, ha ezt a két szintet, az általános szintet és a konkrét szintet együttesen értékeljük. Ott pedig aligha lehet azt mondani, hogy általában az alkotmányozás mostani stádiumában ezzel az alkotmánymódosítással nem értünk egyet, de az egyes részleteivel túlnyomó részben egyetértünk.
Bizonyos értelemében megnyugtató, hogy ez a két felszólalás nagy részében szükségesnek tartotta az előterjesztést, és csak egyes részkérdésekben fejtette ki az ellenvéleményét.
Először az általános kérdésekről még néhány szót. Isépy Tamás is beszélt a politikai megállapodásról, Torgyán József még átfogóbban beszélt a szerinte nem megnyugtatóan lefolytatott korábbi alkotmányozási előkészületekről. Úgy gondolom, ezek a kérdések a törvényjavaslat tárgyalásának mostani stádiumában kevésbé lényegesek.
A politikai megállapodás keretében szeretném felhívni Isépy Tamás figyelmét arra, hogy hivatkozott a Házszabályra. A Házszabályba azonban a politikai megállapodásnak csak azok a részei kerültek be, és váltak jogi jellegűvé, amelyek az új alkotmány meghozataláról szólnak. Tehát nem lehet azt mondani, hogy a Házszabályban az új alkotmány meghozatalára nagy megegyezéssel elfogadott szabályok itt is irányadóak lennének. Ha pedig nem, akkor marad a politikai megállapodás kérdése.
Erről Hack Péter is és Bihari Mihály is már részletesen beszélt. Az, hogy tulajdonképpen a széles körű támogatással, megegyezéssel elfogadott koncepciót három ellenzéki párt nem támogatta, gyakorlatilag értelmezhető úgy, hogy azzal már a politikai megállapodáson túltették magukat. Nehéz ezért most utólag a politikai megállapodásra ugyancsak nekik hivatkozniuk.
Ez természetesen a politikai kultúrával kapcsolatosan Isépy Tamás által felvetettekre is vonatkozik. Egyetértek azzal, hogy az alkotmányozás fokozottan politikai kultúrát igényel, azonban nehezen tudom elképzelni, hogy ha egy előterjesztésnek a részleteivel valaki egyetért, akkor miért kell megakadályozni, hogy ezek a sürgősen és szükségesen az alkotmányba kerülendő részek mégse legyenek megszavazva, mégse segítsék elő az ország - és közvetve az Országgyűlés - munkáját.
Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy ha politikai megállapodásról van szó, akkor azt hiszem, a folyamatban levő alkotmányozásnál az a széles körű egyetértés, amelyet biztosítottunk - és valóban önkéntesen biztosítottunk -, mindenképpen nagyobb legalitást és nagyobb egyetértést mutat, mint az alkotmányozásnak a korábbi, akár a '89-es, akár pedig az 1990-es szakasza, amikor ilyen egyeztetésre egyáltalában sor sem került; megvolt a szükséges parlamenti többség, és az megszavazta ezeket az előterjesztéseket abban az időben.
Ami a konkrét kérdéseket illeti: Isépy Tamás az igazságszolgáltatási tanáccsal kapcsolatosan kifogásolta, hogy véleménye szerint az nincs összhangban a megszavazott alkotmánykoncepcióval, és éppen ezért az egész csomagot a Kereszténydemokrata Néppárt nem fogja tudni támogatni.
Nehezen tudom értelmezni az elhangzottakat. Ugyanis ha az előterjesztés többi részével egyetért a KDNP, akkor nehéz azt mondani, hogy itt ellentmondás lenne a koncepció - tehát az országgyűlési határozatban megszavazott koncepció -, illetőleg a mostani előterjesztés között. A koncepció ugyanis tartalmazza ezt.
A bírósági szervezetet illetően kifejezésre kell juttatni a bírói hatalom önálló hatalmi ág jellegét. Azt hiszem, ha a bírói hatalom úgy függ a kormánytól, ahogy arról Isépy Tamás beszélt, sokkal kevésbé áll közel a koncepcióban megfogalmazott elvhez, mint akkor, ha a kormánytól függetlenül egy, a kormány alá nem rendelt szervezet dönt ezekben az igazgatási kérdésekben, amelyek meggyőződésünk szerint sokkal inkább garantálják az igazságszolgáltatás függetlenségét, mint a jelenlegi rendszer.
Itt azt is hangsúlyozni szeretném, hogy a hatályos jelenlegi magyar alkotmány semmiféle szabályt nem tartalmaz a kormány és az igazságszolgáltatás viszonyáról, csak a bírósági szervezeti törvény rendelkezik úgy, hogy szervezetileg az Igazságügyi Minisztériumtól függ az igazságszolgáltatás.
Ez az elválasztás teljes mértékben összhangban van az alkotmánykoncepcióval, ezért nem értem, hogy itt miféle gondot jelentene az, hogy a mostani alkotmánymódosító előterjesztés ezt tartalmazza. Valóban, az előkészítő tárgyalások során mind az MDF, mind pedig a KDNP ellene szavazott az igazságszolgáltatási tanács felállításának, azonban úgy gondolom, azután, hogy éppen ez a két frakció nem támogatta magát a koncepciót, aligha lehet erkölcsi alapjuk arra, hogy a valamennyi másik párt által elfogadott, támogatott - és az igazságszolgáltatási szakma által is támogatott - megoldást most az alkotmányba ne építsük be.
Hasonló a helyzet a táblák kérdésében is. Azon természetesen lehet vitatkozni, hogy most mennyiben időszerű a táblák felállítása. A korábbiakban sem volt vita azonban arról - a koncepció során sem -, hogy lehet kibővíteni a jelenlegi bírósági szervezeti rendszert. A koncepció is utal erre a lehetőségre. Ha ezt most nevesítve beépítjük a mostani alkotmánymódosítási tervezetbe, semmiféle ellentmondásban nincs azzal, amit maga a koncepció tartalmazott, legfeljebb ezt merevíti. És ahogy Hack Péter erről már beszélt, nincs akadálya annak sem - ha csak ezen múlik az alkotmánymódosítás megszavazása -, hogy eltérjünk ettől a rendszertől, és visszatérjünk az alkotmánykoncepcióban megfogalmazott és valamilyen formában puhább megoldáshoz.
Szeretném hangsúlyozni viszont azt, amiről eddig még kevésbé volt szó, bár Bihari Mihály utalt rá, amit én nagyon fontosnak tartok, már csak azért is, mert a kormány tagjainak és az államtitkárok jogállásának a szabályozásáról szóló törvény előkészítése során a Szabad Demokraták Szövetsége részéről ragaszkodtunk ahhoz, hogy ez alkotmányos szintű szabályozást nyerjen; Bihari Mihály utalt arra, hogy az alkotmány hatályos 40. §-a (2) bekezdésének hatályon kívül helyezése garanciát jelent arra, hogy a miniszteri felelősség világosabban megnyilatkozzék, ne lehessen elvonni a kormánynak az adott miniszter hatáskörét.
(11.50)
Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy valamivel többről van szó. A hatályos alkotmányszöveg ugyanis ezt tartalmazza: "A kormány az államigazgatás körébe tartozó bármely ügyben közvetlenül vagy valamely tagja által intézkedhet." - az államigazgatás körébe tartozó bármely ügyben! Tehát ez sokkal több, mint egy minisztérium hatáskörébe tartozó ügyeknek a köre. Úgy gondolom, hogy a hatályos alkotmányból ennek a rendelkezésnek az eltávolítása a jogbiztonság, a jogállamiság erősítése területén komoly lépés, és több mint egyszerűen az, hogy akár egy koalíciós kormányzás keretében a kormány nem vonhatja el egy adott minisztérium hatáskörét. Fontos garanciális lépés, és ez is legalább annyira lényeges eleme a mostani alkotmánymódosításnak, mint a nevesített öt pont - bár ez kevésbé feltűnően szerepel a hatályon kívül helyező rendelkezések körében.
Nem kívánok azzal foglalkozni, hogy az előkészítés során a lakosságot a nagy alkotmány-előkészítésbe mennyire vontuk be. De szeretném hangsúlyozni, hogy ennyire széles előkészítés, ilyen széles társadalmi vita, a lakosság megszólítása - azzal, hogy a napilapok közzétették az alkotmánykoncepciót, és arra bárki az észrevételeit megtehette, és erre több száz észrevételt érkezett is -, még nem volt a magyar jogalkotás történetében. Nem értem ezért, hogy miért kellene akár azt azt eljárást, akár a mostani eljárást olyan jelzőkkel illetni, hogy az titkosan történt, néhány ambiciózus képviselőnek volt a tevékenysége, hiszen ilyen széles körben törvény előkészítése még nem volt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Ami pedig a mostanival való kapcsolatot illeti, a mostani alkotmánymódosító csomag előkészítése keretében is nagymértékben használtuk azokat az észrevételeket is, amelyeket a lakosság akkor velünk közölt. Úgy gondolom, hogy ilyen előzmények mellett és a két ellenzéki felszólalás után jó reményünk lehet arra, hogy esetleg a megfelelő kompromisszumokkal az alkotmánymódosításra sor kerül - és szélesebb körben kerül sor, mint ha csak a két kormánypárt terjesztette volna elő ezt. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
