DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy a költségvetés számára semmi megterhelést nem jelentene, ha magas pénzösszeggel díjazná azokat a merész vállalkozókat, akik az alkotmányozás és az alkotmány ügyében még valami újat és meglepőt tudnának mondani, hiszen ami elmondható, már elmondták, ami leírható, leírták. Ha az észrevételeket, szakértői véleményeket, lakossági indítványokat, javaslatokat így egymásra raknánk, akkor nem is magasugrót, hanem rúdugrót kellene szerződtetni ahhoz, hogy átugorja. Már előre megnyugtatok mindenkit, hogy nem kívánok magas jutalom érdekében valami meglepőt mondani, és teljesen osztom Bihari Mihály képviselőtársunk véleményét, hogy itt nem az alkotmányozásról van szó, hanem itt a Ház asztalán most egy alkotmánymódosítás fekszik és az alkotmánymódosításról kell beszélni, mert hiszen az a törvényjavaslatnak a tárgya.
Egyről azonban mégsem lehet megfeledkezni az alkotmánymódosítással kapcsolatban, arról a bizonyos többször idézett, 1995. május 4-én kelt politikai megállapodásról, amelynek azért néhány lényeges elemét az alkotmánymódosítással kapcsolatban ki kell emelni. Ki kell emelni azt, hogy a gondos jogalkotói munkához kívánatos idő biztosítása mellett kell megalkotni az új alkotmányt. Kimondja ez a megállapodás, hogy egyetértenek abban is, hogy mindazon kérdésekben, amelyekben az új szabályozáshoz szükséges mértékű egyetértés nem jön létre, a jelenlegi hatályos alkotmány rendelkezései az irányadók. Ami pedig az alkotmánymódosítás lehetőségét illeti, a hatályos alkotmányt is az új alkotmány megalkotására megállapított szabályok szerint módosítják. Ebben van egy politikai szempontból kötelező, jogi vonatkozásokban pedig a Házszabályban is érvényes rendelkezésekbe átment olyan megállapodás, amelynek betartása vagy be nem tartása az ellenzéki álláspont szerint politikai kultúra kérdése.
A koalíció a megállapodást annak idején az ellenzéknek tett hatalmas engedményként állította be és önkorlátozó hatalomgyakorlóként ünnepeltette magát. Engedjék meg, hogy az ellenzék részéről viszont úgy lássam, hogy ezzel a megállapodással kapcsolatban a koalíción belül kitapinthatóan két jól elkülöníthető tábor alakult ki. Az első tábor a komolyak tábora, a második a nyűgösek tábora.
A komolyak átérezték, hogy ez a bizonyos engedmény valójában csak látszólagos, hiszen a parlamenti többség nem azonos a lakossági támogatottsággal, annak a mértékével. Ez a bizonyos 54 százalék a lakossági támogatottság szempontjából csak 33 százalék, és a közvélemény-kutatás... (Dr. Daróczy Zoltán: Mi köze van ehhez?) Csak annyi köze van, hogy a nagy engedmény a hatalmi arrogancia jegyében csak látszólagos volt, mert ha a lakossági támogatottságot veszem, akkor itt igenis konszenzuskényszer állt fenn, tehát nem ilyen hatalmas az ajándék.
Az alkotmány alaptörvény, tehát nyilvánvalóan széles körű konszenzust igényel, tehát ennek érdekében született meg a politikai megállapodás. Komolyan is vették a komolyak a kívánatos idő fogalmát. Nyilvánvaló, hogy egy alkotmány egyik napról a másikra nem születhet meg. Nem meggondolatlanságból, hanem megalapozott jogi megfontolásból építették be az alkotmánymódosítási korlátot, hiszen ennek hiányában paragrafusonként és esetenként szép csendben népszavazás nélkül kicserélhetném az egész alkotmány szövegét. Nagyon egyszerű módszer, még a végén egy módosító indítványt is be lehetne adni, hogy az 1949. évi XX. számot ki kell cserélni valamire, valami jobb elnevezést találni, és akkor megvan az új alkotmány minden különösebb nehézség nélkül, paragrafusról paragrafusra; ha havonként egy-egy paragrafussal módosítanám, a ciklus végéig talán az egész alkotmányt ki lehetne cserélni.
Most itt felmerül a kérdés, hogy érvényben van-e ez a megállapodás vagy nem. Részleges érvénytelenség, egész érvénytelenség vagy akkor már 1996 júniusában megszűnt a megállapodás? Akkor miért ültünk tovább az alkotmány-előkészítő bizottságban? Tehát az egyik része érvényes, a másik része érvénytelen, ezen azért el kellene gondolkozni, mert a részleges semmisség kiterjedhet az egészre, de nem biztos, hogy hatályában fenntarthat a bíróság egy részben semmis és részben érvénytelen megállapodást is. Tehát el kellene döntenie a koalíciónak, hogy a saját hibáját nem tartja megsemmisítési vagy érvénytelenségi oknak, az ellenzékre fogott mulasztást igen - ami ugyan nem volt mulasztás, mert a végén a hatályos szöveg elfogadásra került. Tehát valahogy el kellene dönteni, hogyan állok hozzá egy politikai megállapodás érvényességéhez, és egyértelműen kellene eldönteni!
Úgy mondtam, hogy két tábor van, tehát az egyik ez a bizonyos komolyak, akik valóban komolyan vették a megállapodást és érezték, hogy konszenzus nélkül nincs alkotmányozás, és akik hajlandók voltak ebbe beépíteni az alkotmánymódosítási korlátot is, szemben a nyűgösekkel. Most a nyűgösek nyilván berzenkedve fogadták a megállapodást, szerintük a hatalommal élni kell. Az engedmény, még a látszatengedmény is egy megalkuvás és az erőtlenség jele. Miénk a hatalom, éljünk vele, ne törődjünk a kekeckedő ellenzékkel, gyerünk, csináljuk a dolgunkat!
A komolyak és a nyűgösek első nyilvános csatáját a nyűgösek nyerték 1996 júniusában, ugyanis leszavazták a szabályozási elveket. A komolyaknak akkor még sikerült a hadászatban úgynevezett rugalmas elszakadást végrehajtani. A vereség nem volt katasztrofális, összeszedték a csapatokat és a második csatában törlesztettek, mert a szabályozási elveket végül országgyűlési határozattal az Országgyűlés elfogadta.
A győzelmet a komolyak igyekeztek volna szívós munkával gyümölcsöztetni, és tovább folyt a normaszöveg elkészítése, ami kétségtelenül időigényes, lassú munka, de tovább folyt.
(11.30)
Ebbe nem nyugodott bele az általam nyűgösnek nevezett tábor. Úgy döntöttek - tudom, hogy a hasonlatot már elkoptattam -, hogy fel kell húzni végre azt a bizonyos 72-es nagy talpfelületű csizmát, és azzal szép nyugodtan el kell taposni végre ezt a kekeckedő ellenzéket, szét kell rúgni minden lelkiismeret-furdalás nélkül az egész megállapodást úgy, hogy szakadjon apró darabokra, és hozzá kell látni, hogy ha már az új alkotmány elkészítése ennek a ciklusnak a befejezéséig nem remélhető, akkor gyerünk a lassú lépések politikájával, és lépjünk az alkotmánymódosítás terére! A Ház asztalán lévő alkotmánymódosítási csomag tehát - álláspontom szerint - a nyűgösek csatanyerését jelenti. Elég volt, gyerünk, lássunk hozzá az alkotmánymódosításhoz!
Hogy állt hozzá az ellenzék az alkotmánymódosítási csomaghoz? Ez eredetileg nyolc pontból állt, most áll öt témakörből. Az öt témakörből négyben szinte teljes volt az egyetértés. Egyben nem volt egyetértés: az igazságügyi reformmal kapcsolatos alkotmánymódosításban.
Menjünk végig az egyes tárgykörökön!
Az összeférhetetlenségi törvénnyel kapcsolatban teljes volt az egyetértés. Ha a mentelmi ügyben kétharmados többség kell, nyilvánvaló, hogy a jelentősebb jogkövetkezménnyel járó összeférhetetlenség kimondásához eleve adottan kell a kétharmados minősített többség. Tehát ebben teljes volt az egyetértés.
A népszavazásról szóló törvénnyel kapcsolatban mindenki tudja, az általános álláspont az, hogy nincs alkotmányozási szükséghelyzet. Meg kell nézni hogy van-e alkotmánymódosítási szükséghelyzet. Az összeférhetetlenségnél nem vitásan van, éppen ezért volt konstruktív az ellenzéki álláspont is, hogy ebben a részben meg kell csinálni az alkotmánymódosítást. A népszavazási törvénynél ugyanez a helyzet, hiszen az alkotmány előkészítése során külön albizottság foglalkozott a népszavazási törvénnyel, de az alkotmánybírósági határozatra való tekintettel fennáll az alkotmánymódosítási szükséghelyzet. Nincs is vele semmi probléma, csak persze azért nem muszáj becsempészni a köztársasági elnök népszavazás-kezdeményezési jogát, mert minek neki népszavazás-kezdeményezési jog, amikor van egyéb súlyos jogosítványa, és amikor a népszavazás a közvetlen demokrácia megnyilvánulása, amikor 200 ezer állampolgárnak kell kérnie a népszavazás kitűzését - miért jelenti a közvetlen demokráciát, ha a köztársasági elnök is kezdeményezhet népszavazást? De a normaszöveg vonatkozásában az egyeztetés alkalmával nem kellett volna sokat változtatni rajta, de nyilvánvaló, hogy az alkotmánybírósági határozatra tekintettel a népszavazás döntő elemeit be kellett vinni az alkotmányba. Tehát a második csomagnál sem volt semmi probléma.
A harmadiknál van egy alkotmánybírósági határozat, amely június 15-től megsemmisített egy jogi helyzetet, tehát nyilvánvaló, hogy a miniszterek és az államtitkárok jogállásáról szóló alkotmánymódosítás szintén elengedhetetlen. Ebben sem volt semmi vita, hogy az alkotmánymódosítási szükséghelyzet nem áll fenn. A normaszöveget kívántuk egyeztetni, de piff-paff, az egyeztetésnek hamar vége lett, ez van, ezt kapjátok, eszitek vagy sem. Addig el se jutottunk, hogy a normaszöveget egyeztessük-e vagy nem, holott elvi egyetértés volt abban, hogy igen, itt alkotmánymódosítási szükséghelyzet fennáll.
Átugrom most a negyediket, mert az hosszabb téma.
Az ötödik a menekültügy kérdése. Teljes mértékben igaz, a genfi konvenciót be kell építeni, csak arra vigyázzunk, hogy ne lihegjük már túl a körülöttünk mindenütt a menedékjoggal kapcsolatos nem hogy megszorító intézkedéseket, ugyanis itt mindenki tiszteli a genfi konvenciót, de azért egy kicsit lefordítja a saját nyelvére. Tehát nem kell feltétlenül túllihegni, hogy alkotmányjogi biztosítékkal utána lehetetlenné tegyem azokat az intézkedéseket, amelyek körülöttünk, szomszédunkban, szomszédságunkon túl a megfelelő fékeket beépítik az elbírálásnál. Nem az emberi jogok sérelmére, hanem az emberi jogok tiszteletben tartása mellett, de azért a saját érdekek védelmének előtérbe helyezésével - lássuk be őszintén! Meg kell nézni a francia menekültügyi törvényt és a világ többi országának a menekülttörvényét.
Ami az igazságszolgáltatási csomagot illeti, számomra abban az a megdöbbentő, hogy az egész alkotmánymódosítás szembe megy az országgyűlési határozattal elfogadott szabályozási elvekkel. Csak elő kell venni az alkotmány-előkészítő bizottság 1996. január 11-én megtartott ülésének az emlékeztetőjét. "A bírósági szervezet és a különbíróságok. A bizottság egyetértett abban, hogy az alkotmány hatályos szabályozását kell fenntartani, azzal a kiegészítéssel, hogy törvény más bíróság vagy bírósági szint létrehozását elrendelheti." Ebben teljes az egyetértés: elrendelheti. Az igazságügyi reform vitájában ki fogunk térni arra, hogy a négyszintű bíráskodással, a táblával elvileg mindenki egyetért, csak nem tartjuk időszerűnek. Először tessék megerősíteni a jelenlegi bírósági szervezetet! A táblák felállítása nem fogja meggyorsítani az ítélkezést, nem fogja az ügyhátralékot ledolgozni. 1990-től kezdve folyamatosan mondjuk az igazságügy részéről, hogy bolond ember épít a harmadik emeletre negyedik emeletet addig, amíg a harmadik emelet beázik és a földszint nincs jól szigetelve. Először tessék a jelenlegi bíróságokat megerősíteni ahhoz, hogy utána valóban nemcsak a közjogi hagyományok miatt, hanem a négyszintű bíráskodással, utána a Legfelsőbb Bíróság tehermentesítésével valóban fel tudja gyorsítani - de a jelenlegi körülmények között nem!
Ha tovább nézzük a politikai megállapodás alapján létrejött szabályozási elveket, amiket országgyűlési határozat erősített meg: "a bíróságok külső igazgatására vonatkozó hatásköri rendelkezéseket az alkotmány továbbra sem tartalmazza - itt 4:2 arányú döntés volt -, és a bizottság úgy foglalt állást, hogy a bírói önkormányzat megalakításának lehetőségét az alkotmány szabályozza - ez 5:1 arányú döntés volt -, de a bírákból és más szervek képviselőiből álló új állami szervként létrehozandó országos igazságszolgáltatási tanács alkotmányban való megjelenítésével a bizottság nem értett egyet." Tehát az országos igazságszolgáltatási tanács létrehozására és alkotmányban történő megjelenítésére elutasító döntés született. Ezzel az elutasító döntéssel szemben úszik most az alkotmánymódosítás, és ami nem tudott bemenni az ajtón, az most szépen az ablakon hátulról besomfordál az alkotmányba mint országos igazságszolgáltatási tanács.
Én elkötelezett híve vagyok a bírói függetlenségnek, de ez nem feltétlenül a bírói függetlenség alapja. Nincs levegőben vagy az égben mozgó függetlenség, csak földön járó függetlenség van. Egy organikus szervezetben - így az államszervezetben is - minden összefügg, a lép, a máj, a tüdő, amiket vérerek, idegpályák kötnek össze. Az államszervezetben is a hatalmi ágak elválasztottak, de nem korlátlanul függetlenek. Az Országgyűlés fölött ott áll az Alkotmánybíróság, a végrehajtó hatalom fölött ott áll az Országgyűlés. Most létrehozok egy országos igazságszolgáltatási tanácsot... - ki felelős ebben az országban a bíróságok működéséért? A végrehajtó hatalom a felelős! Ezután az országos igazságszolgáltatási tanács lesz a felelős, amely nem interpellálható? Hogy fog ez a felelősség érvényesülni? Hát korlátlan hatalmi ág lesz? Szabadon a levegőben mozgó, független, egyetlen korlátlan hatalmi ág lesz!
Elhiszem, hogy ezek a mediterrán példák nagyon szépek - ott nyilván más szögben süt a nap. Nálunk inkább jobbak a közép-európaiak, a nyugat-európai példák, ahol ugyanilyen napszögállásban, mégis függetlenül tudnak működni a bíróságok, és egyáltalán nem sérti például egy norvég bíró tekintélyét, hogy az igazságügy-miniszter a hóna alatt viszi az aktát és úgy történik a király által a bírók kinevezése. Ez tehát a függetlenséget sehol nem érinti! Alkotmányban szabályozottan, csak a törvénynek vannak alárendelve. Ezen túlmenően a függetlenségnek az a biztosítéka, hogy egy faluban lehet tovább nősülni - a genetikai álláspont szerint ez degenerálódáshoz vezet. Tehát nem kell feltétlenül saját hatáskörben olyan korlátlan függetlenséget biztosítani, amely fölött semmi ellenőrzés nincs. De ez az igazságszolgáltatási csomagra tartozó rész, és nem is kívánom ezzel az időt múlatni.
Tehát az ellenzék álláspontja egyértelmű volt. A most már ötre korlátozódó alkotmánymódosítási csomagból négy vonatkozásában semmi ellenvetése nem volt, az alkotmányos módosítási szükséghelyzetet is elismerte.
(11.40)
Közös megállapodással történt volna az alkotmánymódosítás, így viszont beterjesztve, ömlesztve az ötödikkel, amiben semmi egyetértés nem alakult ki, hanem éppen az országgyűlési határozattal elfogadott koncepció ezzel ellentétes, nyilvánvaló, hogy így csomagban előterjesztve a Kereszténydemokrata Néppárt erre csak nemmel tud szavazni, annak ellenére, hogy a szabályozás négy elemével egyetértene. Sőt, a társasbíráskodással - és ez három elemből áll - is egyetértünk. Nem értünk egyet a tábla idő előtti felállításával és az országos igazságszolgáltatási tanács jelenlegi szervezeti rendszerével, mert nem szolgálja, nem feltétlen biztosítéka a bírói függetlenségnek.
Tehát ezért kényszerülünk - előre jelezve - nemmel szavazni, mert az öt javaslatból, az öt alkotmánymódosításból néggyel egyetértve, az ötödik lehetetlenné teszi az egy csomagban előterjesztett javaslat elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
