DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Hogy miért kit fog terhelni a felelősség, azt hiszem, ezt itt pillanatnyilag nem tudjuk eldönteni. Annál is inkább nem tudjuk eldönteni, mert az alkotmánymódosítási törvényjavaslat általános vitájának abban a szakaszában tartunk, amikor éppen bizonyos kibontakozási lehetőségeket látok az eddigi felszólalásokban, nem pedig konfrontálódást, ami tényleg nehezítené az előrelépést, és nehezítené azt a helyzetet, hogy azokban a kérdésekben, ahol valóban komoly konszenzuskészség van, megszülethessen az a megállapodás, ami nem a kormánypártok, hanem megítélésem szerint az egész magyar társadalom érdeke. Miért?
Elsősorban onnan kell kiindulni, hogy az igazságügyi reformcsomagnak és ennek a nagyon nagy jelentőségű törvénykomplexumnak az elfogadása és majdan a gyakorlati megvalósítása nem képzelhető el alkotmánymódosítás nélkül; ezt valamennyien tudjuk, nem is vitatják ellenzéki képviselőtársaim sem.
Az alkotmányügyi bizottságban a május 14-én lefolytatott vita elsősorban politikai jellegű volt. Ugyanakkor nagy örömömre szolgál az, hogy itt, a mai általános vitában már nagyon sok szakmai kérdés is elhangzott, és nemcsak a politikai kérdések; súlyozva éppen azt a részét, hogy mi van a politikai megállapodással, ez a benyújtott törvényjavaslat milyen viszonyban van a politikai megállapodással, ki rúgta fel a megállapodást, ki nem rúgta fel.
Úgy látom, hogy e politikai téren tényleg vannak bizonyos kibékíthetetlen ellentétek a két nézőpont között. Már csak azért is, mert a '96. júniusi eseményeket tényleg nagyon nehéz elválasztani a 1996. december 17-i szavazás eredményétől. Ha azonban a kettőt egymás mellé teszem, akkor azokon a különbségeken kívül, mint amiket Áder képviselő úr elmondott, vannak más különbségek is. Történetesen az, hogy a '96. júniusi szavazás nem az egész koncepció szavazása volt, hanem a módosító javaslatok szavazása, ami ugyan valóban igaz, hogy hátravetette a további munkálatokat, azonban maga a szavazási eredmény korántsem olyan jellegű, mint amilyen a decemberi volt. Miért? Azért, mert legjobb emlékezetem szerint 252 igen szavazatot kapott a módosítási csomag, tehát mindössze 6 szavazat hiányzott a kétharmados minősített többséghez, hozzátéve azt, hogy az MSZP frakciójából 5 nem szavazat és 15 tartózkodás volt; ez valóban igaz. Ha azonban hozzávesszük azt, hogy ha az ellenzéki frakciók csak valamivel nagyobb létszámban vesznek részt a parlament e napi munkájában és szavaznak, akkor az a hiányzó 6 szavazat bőven meglett volna. Ugyanakkor minőségileg más, amikor a teljesen elkészült és az öt párt által elfogadott koncepciót három frakció nem szavazta meg; most teljesen mindegy, hogy volt, aki csak tartózkodott, és két frakció pedig nemmel szavazott.
Ha ezt gondoljuk tovább, tisztelt Országgyűlés, akkor hol van a biztosíték arra, hogy egy esetleg e koncepció alapján elkészülő szövegtervezetet majd el fog fogadni a Ház ezzel a hatalmas nagy többséggel, és ha nem fogadja el, akkor mi van? Akkor nincs sem igazságszolgáltatási csomag, sem az Alkotmánybíróság előírásainak nem tud eleget tenni a parlament, azért, mert vár arra, hogy majd elfogadjuk az új alkotmányt, és közben a szövegtervezetet nem fogja megszavazni a parlament, mint ahogy nem szavazta meg a koncepciót sem.
Itt van tehát egy csapdahelyzet és egy alkotmánymódosítási szükséghelyzet; Isépy képviselő úr egyébként helyesen utalt arra, hogy van egy alkotmánymódosítási meg egy alkotmányozási szükséghelyzet. Megítélésünk szerint itt alkotmánymódosítási szükséghelyzet áll fenn, amely szükségessé teszi azt, hogy ezekben a minimális változtatást igénylő pontokban - nem akarom vitatni, hogy vannak ebben nagyon jelentősek és lényegesek, mint ahogy Áder képviselő úr utalt rá, de azt hiszem, hogy ebben az öt pontban - a kormányzat belekényszerült abba, hogy ezt a módosítási csomagot benyújtsa.
Ami egy politikai megállapodás felrúgását, nem felrúgását, megszegését, megszűnését illeti: szeretnék hivatkozni arra, hogy vannak olyan jogi tények, amelyek bizonyos jogviszonyokat - lett légyen ez politikai elemmel átszőtt jogviszony is - megszüntethetnek. Márpedig a december 17-i állásfoglalás - ami a szavazásban nyilvánult meg - olyan jogi tényként értékelhető, amely ezt a megállapodást megszüntette. Az egy ezen túlmutató tény, hogy ennek ellenére a kormányfrakciók és az ellenzéki pártok is további erőfeszítéseket tesznek az alkotmány szövegtervezetének kidolgozása iránt, nem akarják a munkát abbahagyni. Azért sem akarják a munkát abbahagyni, mert - egyetértve Szigethy Istvánnal - én sem tudok arról, hogy a magyar parlament történetében lett volna olyan törvény, amit ilyen széles körben készítettek volna elő, mint ahogy az alkotmány előkészítése két év óta folyik - különösen az első évben és a koncepció kiadását követő időben folyt -, hiszen öt országos napilapban jelent meg a teljes szövege. A tisztelt képviselők valamennyien ismerik azt a sok száz észrevételt, ami a társadalom különböző szerveitől, állampolgároktól, cégektől és a legszélesebb körből beérkezett, tehát ez megfelelő társadalmasítást adott.
Azt várni azonban, hogy egy esetleges olyan társadalmi vita, amely akár megyékben vagy bárhol kerül megszervezésre - mint ahogy Torgyán képviselő úr utalt rá -, megoldja azokat a problémákat, amelyeket a bizottság nem tudott feloldani: az egy kamarát, két kamarát, a köztársasági elnök közvetlen választását - nem akarom tovább sorolni -, nyilvánvaló, hogy nem tudná feloldani egy ilyen jellegű vita sem.
Tisztelt Országgyűlés! Ami a törvényjavaslat pontjait és azok lényegét illeti: teljesen egyértelmű volt az ellenzéki képviselő urak által - különösen Isépy képviselő úr által - említett dolog, hogy a csomagban szereplő négy kérdéssel egyetértenek.
Mindössze az igazságszolgáltatási reformmal kapcsolatos kérdések azok, amelyek ellen felemelték szavukat, felemelték az alkotmánykoncepció előkészítése során is: felemelte a szavát a Kereszténydemokrata Néppárt és a Magyar Demokrata Fórum az igazságszolgáltatási tanács felállítása ellen. Ez így nem is került bele a koncepcióba. Ezért tette a kormány képviselője az alkotmányügyi bizottság ülésén - de emlékezetem szerint a miniszter úr is expozéja elmondásakor - azt a kijelentést itt, az Országházban, illetve az alkotmányügyi bizottság üléstermében, hogy el tudnak tekinteni az igazságszolgáltatási tanács alkotmányba történő beemelésétől, hiszen ez az alkotmánykoncepció szerint is külön törvény szabályozási körébe utalható, és mint ahogy már a miniszteri expozéból kiderült, és valamennyien tanulmányoztuk is, a bíróság szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény részletesen tartalmazza, és gyakorlatilag az határozza meg az országos igazságszolgáltatási tanács felállását, működését és így tovább.
(12.20)
Tehát ez nem egy olyan kardinális kérdés, amely az alkotmánymódosítást megbuktathatná a parlamentben, illetőleg nemhogy megbuktathatná, hanem lehetetlenné tenné az ötpárti támogatás megszerzését hozzá.
A következő kérdés a szintrendszer kérdése. A kormányzat itt is hajlandóságot mutat arra - természetesen mindkét kormánypárt -, hogy a bírósági szintekre vonatkozóan is külön törvény rendelkezzen azzal a sokat vitatott kérdéskörrel és annak megoldásával kapcsolatban.
Ami pedig a többi kört illeti, azt hiszem, kisebb-nagyobb módosításokkal még mindig elfogadhatóvá és öt párt által támogathatóvá tehető ez a kérdéskör, hiszen nincsenek benne olyan áthidalhatatlan dolgok. Még azt sem tartom teljesen áthidalhatatlannak, amit Áder képviselő úr felvetett a szabálysértések kapcsán. Ugyanis nem vitás, hogy a szabálysértésnek és a szabálysértési eljárásoknak kétségtelenül van bizonyos igazságszolgáltatási jellege, azonban megítélésünk szerint elsősorban igazgatási jellegű dolgok és talán csak másodsorban igazságszolgáltatásiak. Nem kívánom lefolytatni ezt a vitát, illetve megnyitni; azt hiszem, hogy majd a részletes vita során az alkotmányügyi bizottságban érdemes lesz lefolytatni.
Végezetül: megítélésem szerint ezen alkotmánymódosítási törvény megszavazására lehetőség van, és azt hiszem, nagyobb támogatás mellett, mint csak a kormánypártok támogatása. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
