DR. BIHARI MIHÁLY
DR. BIHARI MIHÁLY
DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Természetes módon egy törvényjavaslat általános vitája kapcsán az első kérdés, amit joggal felteszünk, hogy szükség van-e a törvényjavaslatra. Szükség van-e ebben az esetben az alkotmánytörvényt módosító törvényjavaslatra?
Én azt gondolom, hogy egyértelműen válaszolhatunk erre a kérdésre úgy, hogy igen, szükség van. Speciális okok teszik szükségessé az alkotmány módosítását, úgyhogy ez az alkotmánytörvényt módosító törvényjavaslat úgy mondhatnók, hogy közvetett alkotmánymódosítás, mert nem az alkotmányt akarja a kormány és a parlament elsősorban módosítani, hanem hat törvény módosítása, ezek közül egy teljesen új törvény kidolgozása kapcsán vált szükségszerűvé az alkotmány módosítása. Ezt a hat törvényt nem lehet a magyar jogrendszerben korrekten és kollízió-, ellentmondásmentesen beépíteni és megfelelő szinten stabilizálni, ha nem kerül sor ezekkel egy időben az alkotmány módosítására is. Úgyhogy tulajdonképpen nem az alkotmány módosítása önmagáért a jogalkotó célja ebben az esetben, hanem az alkotmányhoz kapcsolódó, alkotmányos jellegű, egynémelyike alkotmányos erejű, szintű törvényeknek a kidolgozása, illetve módosítása tette szükségessé az alkotmánytörvény módosítását.
Tizennégy paragrafusból áll ez a törvényjavaslat, nem túl nagy terjedelmű törvényjavaslat, hat témakört érint, ebből is látszik - egy-egy témakör kapcsán van, ahol csak egyetlenegy paragrafus módosításáról vagy betételéről van szó - tehát az, hogy a kormány a legszükségesebb és a feltétlenül indokolt mértékű alkotmánymódosításra vállalkozott. Tette ezt azért, mert közben párhuzamosan zajlik az új alkotmány előkészítése. Az új alkotmány előkészítése az indításkor összefüggött az alkotmány módosításával, hiszen amiről Hack Péter is beszélt, de utalt rá Torgyán képviselőtársam is, az új alkotmány előkészítését megelőzően öt párt elfogadott egy politikai nyilatkozatot, amelyben kötelezte magát arra, hogy a hatályos alkotmány módosítása kapcsán is követi azt a szabályt, hogy ötpárti egyetértésre törekszik. Éppen a Kisgazdapárt az, amely nem írta alá ezt a politikai nyilatkozatot, de attól függetlenül természetesen hivatkozhat erre a politikai nyilatkozatra. Sajnálom azt is egyébként, hogy a Kisgazdapárt aktivitását az új alkotmány előkészítésében nem tudtuk élvezni, mert többnyire nem vett abban részt.
Nem akarok persze abba a hibába esni, amibe szerintem Torgyán képviselőtársam, mint a rossz diák, akit felszólítanak felelésre, s azt mondja a tanár, hogy beszéljen Mátyás királyról és azt mondja, hogy nagy király volt Mátyás király, még nagyobb volt Nagy Lajos és arról beszél, mert arról tud valamit, Mátyás királyról semmit. Itt is tulajdonképpen az ő expozéja kapcsán az új alkotmány előkészítéséről hallottunk eszmefuttatásokat, ami most nem tárgya ennek az általános vitának. E vita tárgya a 4300. számú, a hatályos alkotmányt módosító törvényjavaslatnak a megtárgyalása.
Azt gondolom tehát, hogy nemcsak hogy szükséges és feltétlenül indokolt hat témakörben a hatályos alkotmánynak a módosítása, hanem semmi akadálya nincs ennek. Nincs jogi akadálya, hiszen jelenleg a hatályos alkotmány előírása szerint a parlament a hatályos alkotmányt kétharmados többséggel bármilyen mértékben módosíthatja, átalakíthatja. Csak politikai megegyezés van, amelyre vonatkozóan az előbb már említett öt parlamenti párt úgy állapodott meg, hogy követi a hatályos alkotmány módosítása kapcsán is az új alkotmányra előírt döntési szabályt, az ötpárti egyetértést.
Hack Péter részletesen szólt arról, hogy ez a politikai megállapodás vajon érvényben van-e vagy megszűnt. Azt gondolom, hogy igaza van, és egyetértek azzal, amit ő ezzel kapcsolatban elmondott; tulajdonképpen anélkül, hogy kifejezett deklaráció formájában történt volna az úgynevezett alkotmányozási moratórium felmondása, különböző cselekmények kapcsán felmondódott, illetve okot adtak különböző pártok arra, hogy ezt az alkotmányozási moratóriumot, a hatályos alkotmányra vonatkozó előírást ne tekintsük érvényben lévőnek.
A múlt héten egyébként tizenhárom MDNP-s képviselő aláírásával egy alkotmánymódosításra irányuló törvényjavaslatot kaptunk kézhez. A tizenhárom MDNP-s képviselő azt kívánja elérni a hatályos alkotmány módosítása kapcsán, hogy az alkotmányt ne kétharmados, hanem háromnegyedes többséggel lehessen szavazni. Azt gondolom, ez is azt bizonyítja, hogy ők sem tartják az alkotmányozási moratóriumot érvényben lévőnek. Igaz, hogy akkor, amikor aláírták vagy aláírtuk az ötpárti megállapodást, akkor ez a tizenhárom képviselő az MDF tagja volt és aláírója volt az alkotmányozásról szóló politikai megegyezésnek, most viszont nem aláírói, hiszen azóta alakult meg a parlamentben az MDNP mint önálló párt, illetve képviselőcsoport.
Nem kívánok ennél a témakörnél hosszan elidőzni, mert erről Hack Péter tényleg részletesen szólt és csak megismételni tudnám, amit elmondott. Azt gondolom, hogy nincs sem jogi, sem pedig politikai akadálya annak, hogy a kormány benyújtsa ezt az alkotmánytörvényt módosító törvényjavaslatát.
Szükségessége annál inkább van ennek a törvényjavaslatnak. Ha az egyes témaköröket számba vesszük, akkor egyértelműen megállapítható, hogy más törvények elfogadása és a magyar jogrendszerbe való beillesztése kapcsán feltétlenül indokolt az alkotmány módosítása.
Az első ilyen témakör mindjárt az összeférhetetlenségi ügy, amiről megint nem kívánok részletesen szólni. Hack Péter utalt arra, hogy az előzetes megállapodásokon minden párt egyetértett azzal, hogy az összeférhetetlenség kimondásához a jelen lévő parlamenti képviselők kétharmados szavazatára legyen szükség. Ez az általánosan elfogadott gyakorlat, a nemzetközi gyakorlat is, és ebben a kérdéskörben nem is volt vita a pártok között. Összefügg ez azzal, hogy az elmúlt hónapokban a magyar parlament megalkotta 1946 óta az első átfogó összeférhetetlenségi szabályt. Talán nem azzal a szigorúsággal, amellyel sok képviselőtársam szerette volna látni ezt a törvényt, de ez a törvény szigorítható. Természetesen azt gondolom, hogy egy induló törvény, és e törvény kapcsán vetődik fel az, hogy nemcsak két összeférhetetlenségi ügyre számíthatunk, mert az elmúlt negyven évben két összeférhetetlenségi ügy volt összesen a magyar parlamentben, hanem lehet, hogy több összeférhetetlenségi ügy kerül a magyar parlament elé, és indokolt ezekben az esetekben a kétharmados többség előírása.
(11.10)
A második nagy témakör a népszavazás témaköre. Hangsúlyozni kell azt, hogy a hatályos alkotmányunkban a népszavazásról egyetlenegy rendelkezés van. Tulajdonképpen csak megemlíti a hatályos alkotmány a népszavazást, mint a képviseleti demokráciát kiegészítő, azzal egyenrangú, a közvetlen demokrácia intézményét.
De ennek a legfontosabb szabályait a hatályos alkotmány nem tartalmazza, indokolt tehát a népszavazással kapcsolatban a legfontosabb garanciális szabályokat beemelni az alkotmányba, ezzel egy időben megszüntetni azt a mulasztásos alkotmánysértést, ami 1993 decembere, illetve 1994 januárja óta létezik, és amit valamilyen módon meg kell szüntetni.
Ebben a témakörben - Hack Péter utalt erre - hatpárti egyeztetés folyt, és hatpárti egyetértés jött létre abban a kérdésben, hogy a népszavazás tárgya csak a parlament hatáskörébe tartozó ügy lehet - ez némileg finomodik a javasolt szabályozás alapján és szabályozásban -, és hogy indokolt felemelni a kötelező népszavazás elrendeléséhez szükséges aláírási számot. Példátlanul alacsony, Európában, sőt tudomásom szerint a világon sincs példa arra, hogy hasonló nagyságrendű országokban - vagy ennél nagyobb nagyságrendű országokban, ehhez igazítottan nagyobb aláírási számot tekintve - 100 ezer aláírással kötelező népszavazást lehessen elrendelni. Itt egy ellentmondás feszül: viszonylag könnyű 100 ezer aláírást produkálni, nagyon nehéz azonban az érvényességet produkálni, hiszen a népszavazás csak akkor érvényes a jelenleg hatályos népszavazási törvény rendelkezése szerint, hogyha a választópolgárok több mint fele elmegy. Márpedig hét, illetve most már lassan nyolc éve - 1989 óta -, amióta a népszavazásról önálló törvény van, két népszavazás volt: az egyik érvényes és eredményes is volt, ez az 1989 novemberi négy igenes népszavazás; a másikra 1990 júliusában került sor, amikor is csak 1,2 millió választópolgár ment el, ezért nem volt érvényes. Ennek következtében nem is lehetett eredményes a népszavazás - ezt a népszavazási kiírást Király Zoltán képviselő kezdeményezte, az MSZP támogatta, a köztársasági elnök közvetlen választásának a visszaállítása érdekében. Tehát példátlanul alacsony aláírási számról van szó, indokolt volt ennek a számnak a felemelése 200 ezerre, úgy, hogy közben a nem kötelező jellegű népszavazás esetében 100 ezer legyen a megkövetelt aláírásszám, a népi kezdeményezés esetében pedig 50 ezer állampolgár aláírására legyen szükség.
Azt gondolom, hogy ez az alkotmánymódosító törvény pontosan és helyesen határozza meg a népszavazásra nem bocsátható tárgyköröket. Feltétlenül indokolt és szükséges, a nemzetközi joggyakorlatban is ismert - nemcsak ismert, hanem elterjedt -, hogy meghatározzák azokat a tárgyköröket, amelyek népszavazásra nem bocsáthatók. A törvényjavaslatban felsorolt tárgykörök - azt hiszem - mindegyike kapcsán indokolt a népszavazási tilalom előírása.
A következő témakör, amellyel a törvényjavaslat foglalkozik, és amellyel kapcsolatban az alkotmányba beépítendő új szabályokat javasol: a kormányfő és a kormánytagok jogállásával, kinevezésével, megbízatásuk megszűnésével kapcsolatos témakör. Azt gondolom, hogy mértéktartó a törvényjavaslat, valóban csak a legfontosabb szabályokat kívánja beépíteni az alkotmányba, hiszen párhuzamosan folyik annak az átfogó törvénynek a vitája, amely részletesen rendezi a kormányfő és a kormánytagok kinevezésére, jogállására, felelősségére vonatkozó törvényt, tehát itt egy párhuzamos tárgyalásról van szó: az átfogó törvényjavaslat tárgyalása az e törvényjavaslatból fakadó, alkotmánymódosításra vonatkozó javaslattal együtt zajlik.
Ebből a témakörből én csak egy dolgot emelnék ki, amire képviselőtársaim nem tértek ki, nevezetesen arra, hogy a 14. §-ban a módosító törvényjavaslat hatályon kívül helyezi - azt célozza, hogy a parlament majd helyezze hatályon kívül - a hatályos alkotmány 40. §-ának a (2) bekezdését.
Ez a bekezdés az, amely lehetővé teszi, hogy a miniszter hatáskörét a kormány elvonhassa - ezt kívánja megszünteti a törvénymódosítás -, és azt gondolom, hogy a miniszteri autonómia érvényesülése szempontjából fontos ennek a szabálynak az eltörlése, nevezetesen a minisztertől hatáskörének a kormány általi elvonását indokolt megszüntetni, erre vonatkozik ez az elhagyásra irányuló javaslati rész.
Az egyik legrészletesebb és legnagyobb terjedelmű része a törvényjavaslatnak az igazságszolgáltatási reformmal kapcsolatos indítványok és az ezek kapcsán a törvényjavaslatba beépített új szabályok köre. Azt gondolom, hogy tévedett Torgyán József, amikor azt mondotta, hogy ez a törvényjavaslat meg akarja szüntetni a társasbíráskodást - ez a törvényjavaslat semmiképpen nem akarja megszüntetni. Azóta elolvastam háromszor, hogy olvashatta úgy valaki ezt a törvényjavaslatot, hogy az a társasbíráskodás általános elvét kívánná megszüntetni - ebből a törvényjavaslatból ez nem olvasható ki. Valószínű, ő egy másik törvényjavaslathoz szólt hozzá, egy olyanhoz, amelyik nincsen napirenden, hiszen ez a törvényjavaslat egyértelműen kimondja: a bíróság tanácsban ítélkezik; csak abban az esetben nem, ha törvény erről másképpen rendelkezik, és erre az esetre is kimondja: ha törvény egyesbírói eljárást ír elő, akkor az egyesbíró mindenképpen hivatásos bíró kell hogy legyen. Az igazságszolgáltatásnak a gyorsítása nemzetközi tendenciaként fogadta el, és így terjedt el az egyesbíráskodás lehetősége az egyértelműen, könnyen megítélhető ügyekben, amikor nincs vita a tényállásról, a jogi minősítésről, és sok esetben a vádlottnak is érdeke, hogy gyorsan lezajlódjanak ezek az ügyek.
Erre ad lehetőséget a törvényjavaslat, de nem teszi általánossá az egyesbíráskodást - az általános elv, nevezetesen a társasbíráskodás általános elve változatlanul megmarad és megerősödik, most már az alkotmányban, ha elfogadásra kerül ez a törvényjavaslat.
Azt gondolom, hogy egy nagyon fontos új elemet, új intézményt hoz létre az alkotmány szintjén a magyar törvényhozás, ha elfogadja a törvényjavaslatot, ez a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozata. Hadd utaljak ennek kapcsán arra, hogy ilyen intézmény, ilyen típusú jogintézmény - amelyről nagyon nehéz jogi szempontból pontosan megmondani, micsoda, mi az igazi funkciója - volt a háború előtt is, akkor a kúria jogegységi döntvényének hívták; volt 1956 után az irányelv, a Legfelsőbb Bíróság által kiadott irányelv, amely kötelező volt a bíróságokra, és az elvi döntés; aztán az átalakulás időszakában ez a sajátos intézmény megszűnt.
Miért sajátos ez az intézmény, és miért van erre feltétlenül szükség? Azért sajátos ez az intézmény, mert nem egyértelműen jogszabály, de ugyanakkor joghajlító, az ítélkezési gyakorlatot befolyásoló - mégpedig általános érvénnyel és kötelező jelleggel befolyásoló - eszközről van szó. Nagyon sok esetben értelmezés formájában új jog, vagy új módon, esetleg kiterjesztően értelmezett jogegységi határozat elfogadására kerülhet sor vagy került sor korábban, amelynek a hatása, a funkciója ugyanaz, mint a jogalkotásé. Ez a bírói jogalkotás, a bírói jog egyik sajátos, speciális formája; ez nem precedensjog, ez nem szokásjog, nem is az egyes bíró által alkotott jog, amire van példa: a svájci törvénykönyv előírja az állampolgárnak azt a jogát, hogy ha az állampolgár bírósághoz fordul valamilyen polgári, civil ügyének a megítélése kapcsán, akkor a bíróság köteles igazságot, jogot, ítéletet szolgáltatni, ha nincs jogszabály, akkor is. Azt az ellentmondást kell valamilyen módon feloldani, hogy az állampolgár az úgynevezett igazságszolgáltatáshoz való joga kapcsán ítéletet követelhet, de nincs jogszabály. A svájci törvénykönyv jogászok által sokat idézett 2. §-a azt mondja ki, hogy ebben az esetben a bíró az alkotmány és az általánosan elfogadott jogtételek alapján előbb meg kell hogy hozza a jogtételt, amit alkalmazni fog, és utána a konkrét esetre ezt kell hogy alkalmazza.
(11.20)
Magyarországon a jogegységi határozat nem erre szolgál, de a legmagasabb bírói fórum által kiadott jogegységi határozat - amely sajátos feltételek mellett születik, sajátos eljárásban születik meg - megítélésem szerint az általános jogalkotás és a nagyon bonyolult és differenciált jogalkalmazás között a jog egységes érvényesülése érdekében ható jogintézmény. Ennek a jogintézménynek a létrehozatala rendkívül fontos nóvum, új jogintézmény az igazságszolgáltatásban. Majd azt az elméleti jogászok eldöntik, hogy ezen kívül van-e más funkciója is ennek vagy pedig nincs.
Nagyon fontosnak tartom kiemelni végül az érintett tárgykörök közül a jogorvoslati jog általános emberi jogként való elismerését. Úgy gondolom, hogy ez is alkotmányba való. Az új alkotmány előkészítése kapcsán mind a koncepcióba, mind a törvényszövegbe ez be is került, de indokolt ezt már korábban, nem megvárva az új alkotmány elfogadását, hanem most a hatályos alkotmány módosítása kapcsán indokolt a jogorvoslati jognak mint mindenkit megillető jognak, általános emberi jognak a magyar hatályos alkotmányba való beépítése.
Összességében az a véleményem, hogy ezek a témakörök indokolják az alkotmányos szintű szabályozást. Az említett kapcsolódó törvények indokolják azt, hogy azoknak a leglényegesebb elemei az alkotmányba a törvényekkel konform módon legyenek szabályozva. Minderre tekintettel a Magyar Szocialista Párt támogatja ezt az alkotmánymódosító törvényjavaslatot, és kéri a parlamentet, hogy majd szavazza meg.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
